Bánffy György (MDF)
BÁNFFY GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Végtelenül sajnálom, hogy ebben a vitában ismét jajkiáltásokat kell tolmácsolnom. Ezt az adótörvény esetében részben eredménnyel sikerült megtennem. Nagyon kérem miniszter urat is és a patkó minden oldalán ülő igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy hallgassák figyelemmel a néhányperces mondanivalómat, és ennek alapján támogassák módosító indítványomat. Miről van itt szó? Arról van szó, hogy a megbízási szerződések után ezentúl az előterjesztés szerint kötelezővé vált társadalombiztosítási járulék néhány területen lehetetlen helyzetbe hozza az ott dolgozókat. Miket emelek itt ki elsősorban? Olyan megbízási szerződésekben teljesített munkát és a munka után járó díjazást emelnék ki elsősorban, mint az óraadó tanárokét, a nyelvoktatás területén dolgozókét, az újságírás területén dolgozókét és a színházak területén dolgozókét. A színházakban számos olyan munkaterület van, amelyet a színházak állandó munkaviszonyban dolgozó művésztagjai nem tudnak ellátni, nincsenek is kellő számban erre szerződtetve, hanem az évek során kialakult gyakorlatnak megfelelően megbízási szerződéssel felkért művészek teljesítik az ilyen jellegű feladatokat. Én sajnálom tulajdonképpen, hogy egy ilyen kérdésben szembe kell kerülnöm az előterjesztő szándékával, de kénytelen vagyok idézni azokból a levelekből, amelyeket a kulturális bizottsághoz intéztek több oldalról, amelyek megvilágítják, mi indít engem arra, hogy ezt a módosító indítványt megtegyem. Elsősorban a Nyelvoktatók és az Idegennyelv-oktatók Kamarájának idegennyelv- oktató Nyelviskolák Kamarájának leveléből szeretnék néhány sort felolvasni: "A beterjesztett törvény a nyelviskolákra mint kifizetőkre indokolatlan terhet ró, amelynek már nem tudnak eleget tenni, csak úgy, ha megpróbálják a 44%-os társadalombiztosítási járulékot, mint költségnövelő tényezőt, tandíjakban érvényesíteni. Számtalanszor halljuk minden oldalról, hogy az oktatás stratégiai ágazat, illetve annak egyik ága, a nyelvoktatás olyan hátrányba kerülhet, amelyet évekig nem tud így kiheverni. A megemelt tandíjak megint széles társadalmi rétegeket zárhatnak ki a nyelvoktatás területéről, holott az idegen nyelv tudása ma már nemzetgazdaságunk felemeléséhez szinte elengedhetetlen." Engedjék meg, hogy a Színházi Dolgozók Szakszervezetének a kulturális bizottsághoz intézett leveléből is idézzek néhány mondatot: "A tervezet olyan mértékben megnöveli a színházak, illetve az érintett intézmények terheit, hogy szinte lehetetlenné teszi a vendégművészek foglalkoztatását. Utalok itt elsősorban a művészek televíziós, rádiós szereplésére, de itt nem csupán ezekről van szó, hanem a költségvetési intézményekről, amelyeknek ezt a tetemes többletköltségét az állami támogatás, a központi költségvetés nem kompenzálja." Engedjék meg, hogy ide beszúrjam azt a megjegyzésemet, hogy elfogadtuk az idei költségvetést, tehát ezeken az összegeken változtatni már nem áll módunkban. Ennek következtében a színházakban körülbelül évi 5-6 millió forint - átlagban számítva - többletkiadást egyszerűen képtelenek lesznek kifizetni! A törvénymódosítás - a megelőzően elfogadott költségvetési törvény meghatározta összeg miatt - a színházak államitámogatás-mértékét nem emelheti; ezekután ilyen mértékű többletköltséget róni az intézményekre - egyértelmű az ellehetetlenüléssel. Itt ironikusan megjegyzik a levélben, hogy két megoldás állhat fenn: vagy az egyik zsebből a másikba téve központi támogatást kellene, hogy adjunk az intézmények számára e törvényből származó többletköltségeinek kompenzálására; vagy pedig a jelenlegi gazdasági helyzetükben ezek az intézmények nem lesznek képesek ezt fedezni, így csak növekedne a társadalombiztosításnak adósok köre. Azon kívül ezeknek az intézményeknek még olyan vagyonuk sincs, amelyen behajtható lenne a tartozás, hacsak a díszleteket, jelmezeket nem számítom lefoglalható vagyonnak. A vidéki színházak számára egyenesen létüket akadályozó ez az új elképzelés, mert ott évek során kifejezetten a vendégművészek alkalmazására alapult a működés. Gondolok itt a vendégrendezőkre, a vendég díszlet- és jelmeztervezőkre, adott esetben egy-egy darabban a zenészek szerződtetésére, amelyeket nem oldhatnak meg a saját státusban lévő alkalmazottaikkal, mert kevesebb a zenés darab, mint a prózai darab, tehát nem volna kifizetődő, hogy egy egész évre állandó státusban ezeket az embereket alkalmazzák. Ugyanez vonatkozik a koreográfusok működésére. Lehet, hogy egy évben csak egyszer vagy kétszer van koreográfiára szükség. Nem akarom tovább húzni az időt, mélyen tisztelt képviselőtársaim. Az első módosító javaslatomtól - amely a bizottságoknál nem talált támogatást - elállok. Benyújtottam ehhez egy csatlakozó módosító indítványt, amely lényegesen leszűkíti azt a területet, amelyen a megbízási szerződés után kifizetendő társadalombiztosítási járulék alól mentesíteném a területen dolgozókat. Nagyon szépen kérem miniszer urat is és igen tisztelt képviselőtársaimat is, hogy ebben a tekintetben próbáljunk ismét az oktatás és a kultúra területén dolgozók mellé állni. Ne vegyük magunkra azt a vádat, hogy a nehéz gazdasági helyzet - amiről mindenki tud - következtében ezt a két rendkívül érzékeny területet további ellehetetlenülés felé sodró helyzetnek tesszük ki. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)