Szigeti György (SZDSZ)

1992. február 17.

DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Három kérdésről szólnék. Kettő jogi természetű, a harmadik tartalmi kérdést érint. Nem kevesebbről van szó, mint az Országgyűlés szavahihetőségéről, hiteléről. A jogi természetű kérdések között a szabályozás jellemzőjéről szólnék, egy alaki garanciális jogkörről, és a harmadik kérdésként - ahogy említettem - egy lényegiről. A két utóbbit csak a rend kedvéért említem. Két módosító javaslatomat érinti, nevezetesen a 4710-eset és a 4713-asat. Néhány észrevétel: a sajtóértekezleteken gyakori téma az, hogy a mi Országgyűlésünk a húsz hónap alatt mennyi törvényt alkotott, milyen rohamtempót teljesít, és igyekszik behozni a bejáratott demokráciákhoz képest a lemaradásunkat. Ez lényegében így is van, de van egy terület, ahol ez nem igaz. A társadalombiztosítási törvénnyel 1990. május 2-a óta a mi Parlamentünk ezidáig ötször foglalkozott, jelenleg a hatodik alkalom, amikor a Ház a társadalombiztosítási törvényt módosítja. Ez a módosítás sem hozza meg a kívánatos eredményt, hogy végül is egy áttekinthető, jó törvény kerülne a kezünkbe. Ezzel a gyakorlattal az Országgyűlés folytatja az évtizedes hagyományt. Én 1954-ig néztem vissza a jogszabályalkotást. Minden évben többször módosították a társadalombiztosításra vonatkozó törvényt: +54 után, +58 után, számtalanszor a kormányrendeleteket, és ennek végrehajtási utasításait is. Ez a gyakorlat 1975-öt követően nem szakadt meg. Ugyanez folytatódott, és ugyanezt folytatja a mi Parlamentünk is. Nagy lehetősége kínálkozott volna arra, hogy egy jelentős reform - ami ebben az évben megvalósul - kapcsán legalább egyes részterületeket, mondjuk a betegbiztosítást, kodifikálja, és egy áttekinthető, világos szabályozást ad. Ez a toldozgatás-foldozgatás nem vezet eredményre. Ebből sohasem lesz igazi jó törvény, mint ahogy rongyokból sem lehet elegáns öltönyt varrni. Másik gondom a szabályozással az, hogy rendkívül kazuisztikus, áttekinthetetlen. Jogi körökben általános az a vélemény, hogy ügyvédek sora nem is foglalkozik a társadalombiztosítási törvénnyel, ugyanúgy a jogászok is kerülik ezt a kérdést. Hát akkor mit szóljunk? Az állampolgár, a jogkereső közönség hogy találja meg a reá vonatkozó szabályokat? Ezt törvény rendezi kormányrendelet és a Szakszervezetek Országos Tanácsának szabályzata. Ez összességében: a törvényi szakaszok száma 115, 354 kormányrendeleti szakasz mellé sorakozik a SZOT-szabályzatok 299 §-a. Ez olyan normatömeg, ami követhetetlen, áttekinthetetlen. A Polgári Törvénykönyv, amely az élet minden területét rendezi, a polgárok viszonyait, annak normaszövege ennél sokkal rövidebb. Vannak példák Nyugat-Európában, hogy hogy lehet a biztosítási viszonyokat világosan, tisztán, rövid szabályokkal rendezni. Ezzel elérkeztem a konkrét módosító javaslatomhoz is. A törvényi szabályozás az előbbiekhez kapcsolódóan még egy kívánnivalót hagy maga után. Keretjogszabály ez, és nagy teret enged a kormányrendeleti szabályozásnak. Egy biztosítási jogviszonyban - ahol alapvető jogait érintik az állampolgároknak, mert biztosítással, egy kötelező biztosítással szinte az állam minden polgára érintett - indokolt, hogy ne több szintű szabályozás legyen, hanem legyen világos törvény, amelyből világosan megállapíthatók a jogok, a szolgáltatások és a másik oldalról a fizetnivalók. A fizetnivalók tekintetében a törvény nem hagy kívánnivalót maga után. Ott világosan rendezi aprólékosan, hogy mit kell fizetni, mi képezi járulék alapját, de ugyanúgy a másik oldalon a szolgáltatások vonatkozásában nagyvonalúan elintézi, mondhatnám azt, az állampolgár kap majd valamit. A módosító javaslatom a felügyelő bizottság jogkörét érinti. Ennek garanciális jelentősége van. Sokan vártunk már arra, hogy szülessen meg az önkormányzati igazgatásról szóló törvény. Ez végül megszületett múlt év december 12-én, a megjelent közlöny dátuma december 28-a, végül január közepén eljutott az érintettekhez is. Nem tekinthető ez kapkodásnak, hogyha belegondolunk, hogy a költségvetési törvényt egy délután, egy éjszaka el lehetett készíteni. Még az ember arra gondolna, hogy azért nem akarja módosítani jelentős mértékben a törvényt a kormányzat, mivel megvárja a felügyelő bizottságot, megvárja a kvázi tulajdonost. Ez nem így néz ki, mert a szabályozás úgy szól, hogy a felügyelő bizottságnak a kerettörvényi rendelkezések megtöltésénél a kormányrendelet megalkotásában nem biztosít egyetértési jogot. Végre van a társadalombiztosításnak gazdája, tulajdonosa, aki a társadalombiztosítási szereplőknek az érdekeit megjelenítheti. Hatpárti konszenzussal lettek megválasztva a bizottság szakértő tagjai, és képviselve van itt az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói és munkáltatói oldala is. Ez nem hatna bénítólag a kormányrendeletek megalkotására, hiszen a bizottság tagja hivatalból a népjóléti miniszter és a pénzügyminiszter képviselője. Elengedhetetlen, hogy a felügyelő bizottságnak a döntés folyamatában egy kicsi szelet jusson, az egyetértési jog. Ezt a módosító javaslatot a kiegészítő rendelkezések sorába helyeztem be jogtechnikailag. Itt joggal fölvetődhetne az a dolog, hogy presztízsokokból egy nemrég megalkotott törvényt felesleges most kiegészíteni. Hivatkozom a Háznak arra, hogy ezen az ülésünkön tárgyaljuk a még később elfogadott szövetkezeti törvény kiegészítését és módosítását, hasonlóképpen a foglalkoztatási törvény módosításáról is szó van a társadalombiztosítási törvény kapcsán. Tartalmi kérdésként említettem, és leglényegesebbnek tartom, az Országgyűlés szavahihetőségét, hitelét. Én nem szólok arról, ahogy egy képviselőtársam tette egy héttel ezelőtt, hogy a Kormány szószegő, én nem várom meg azt, hogy elnöki megintésben részesüljek, én súlyosabb dolgot mondok, hogy az Országgyűlés szavahihetőségéről van szó, és ezt nekünk nagyon meg kell fontolnunk, és hitelünket meg kell őrizni. Miről is van szó? A társadalombiztosítással foglalkozó képviselőtársaimnak az ügy előzményeként néhány dolgot említek. Múlt év október 29-én az Országgyűlés meghozta a társadalombiztosítás koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló határozatát, a 60/1991-es OGY-határozatot. Ennek a 8. pontja világosan rendelkezik arról, szó szerint úgy, hogy "1992. január elsejétől - hangsúlyozom, január 1-jétől - igazítani kell a nyugellátásokat a nettó átlagkereset-növekedéshez". Erről az Országgyűlés döntést hozott. Mivel találkozunk a társadalombiztosítási törvény módosítása kapcsán? Beterjeszt a Kormány egy olyan javaslatot, hogy legyen nyugdíjemelés márciusban és szeptemberben. Ha valakinek kétsége lehetett arról, hogy talán ez a márciusi emelés januárra visszamenőleges lesz, hát az téved. Az időközben megkapott országgyűlési határozattervezet a nyugdíjemelésről március 1-jét említi. Ezt a rendszert én még elfogadnám azon személyek számára, akik március 1-je után mennek nyugdíjba, mert bekerülnek a rendszerbe, és évente két alkalommal gondozva lesz a nyugdíjuk. De mi van avval a 2,7 millió emberrel, akiknek októberben azt ígértük, hogy januártól emelve lesz a nyugdíjuk, ők kikerülnek. Itt olyan összegekről van szó az országgyűlési határozattervezet ismeretében, hogy 1600 forint és 4000 forint. Olyan háztartásokról, ahol 7-8- 10 ezer forintból élnek, és ennek a pénznek nagyon fontos helye van. Ebből ki lehet fizetni az esetleg elmaradt lakbért, vagy közműdíjat, és elviselhetőbbé lehet tenni az év eleji inflációt. Utalok a csatornadíjak emelésére, a tejtermékek emelésére, most az elkövetkező húsáremelésre, amit bejelentettek, a közlekedésre, hadd ne soroljam. Erről már kérdés is elhangzott a Parlamentben. Van egy olyan érv, hogy itt egy követő mechanizmust akarnak bevezetni, csak azt nem tudom, hogy mit követ. Eddig az elmúlt másfél évtizedben, amikor megkezdődött a nyugdíjak valamiféle gondozása, az ugyancsak ballagott, s lassan haladt az elvesztett reálértéke után. Elhangzott olyan vélemény, hogy gazdasági mutatók ismeretében felelős döntést csak márciusban lehet hozni. Kérdezem én, a költségvetés megalkotásánál a gazdasági mutatók ki lettek munkálva. Hallottuk, hogy jövőre 20-25% lesz az infláció, 23% a béremelkedés, akkor nem tudom, hogy miért kell habozni arról, hogy ezt a döntésünket meghozzuk. Az egész makrogazdaság mutatói naptári évekre készülnek, és a naptári évek alapján tudja az egyszerű nyugdíjas is áttekinteni, hogy az ő nyugellátása milyen mértékben változik. Módosító javaslatom azt célozza, hogy januárban és júliusban legyen nyugdíjemelés, a júliusi emelés az előzetes terveket vagy számításokat, ha azok nem jönnek be, még korrigálhatja. Én nem hiszem, hogy csoda történik, és nem lesz infláció, és nem lesz bérnövekedés, mert akkor is - én azt hiszem -, ez a bizonyos 13% nyugdíjemelés jó helyre kerül, és régi adósságot törlesztünk. Most egy szokásos fordulat következnék, hogy kérem képviselőtársaimat a módosító javaslat támogatására. Nem, én ehelyett azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy tartsák be októberi ígéretüket, azt az országgyűlési határozatot megszavazta a kormánykoalíció, megszavazta a Kormány, természetszerűleg az ellenzék is. Én úgy érzem, hogy érdemes a korábbi döntésünkkel szembesülni és személytelen gombnyomogatás helyett név szerinti szavazást fogunk erről a kérdésről kérni, a szabaddemokrata képviselők. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)