Fáklya Csaba (SZDSZ)
DR. FÁKLYA CSABA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelenleg erősen vitatott törvényjavaslat több pontban is érinti az 1972-es egészségügyi törvényt. Többek közt van ennek egy bizonyos 46. §-a, amely az orvosok emberi jogait és az Alkotmányban biztosított jogait is sérti. Hogy ez hogyan szól, röviden idézném: az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában a XXIV. cikkely rögzíti azt, hogy minden személynek joga van a pihenésre és szabadidőre, beleértve a munkaidő ésszerű korlátozását és az időszakos fizetett szabadságot. Ugyanez az Alkotmányban úgy hangzik, hogy mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz. Nos, én nem első alkalommal próbálom védeni, illetőleg oda hatni, hogy végre változtassunk ezen a jogállamban szégyenletesnek mondható törvénycikkelyen - a 46. §-ról beszélek -, azonban akkor, amikor érvelek, elismerik azt, hogy hát igen-igen, ez kétségtelenül az orvosok jogait - rá lehet fogni - sérti, de ilyen sejtelmes sunyisággal hozzáteszik: na de a hippokratészi eskü értelmében kénytelenek az orvosok belekényszerülni ebbe a megalázó helyzetbe! Én azt javaslom, miután szerencsére itt van nálam, ismertetném, hogy mi van a hippokratészi esküben - meglátják, nem lesz minden tanulság nélkül. Maga az eskü így szól: "Apollón orvosra, Aszklépioszra, Hygieniára, Panaceára, valamint minden istenre és istennőre esküszöm és tanúkul hívom őket, hogy ezt az esküt és szerződést képességem és meggyőződésem szerint mindenestől megtartom. Tanítómesteremet szülőmnek tekintem, vagyonomat megosztom vele, és ha rászorul, tartozásomat neki megfizetem. Leszármazottait fiútestvéreimnek tekintem, és ha kedvük van hozzá, egyezség és fizetség nélkül megtanítom őket erre a mesterségre. Hasonlóképpen tovább adom a tanításokat, előadásokat és mind az egész tudományt gyermekeimnek, mesterem gyermekeinek és minden tanítványának, ha előzetesen írásban és esküszóval orvosnak kötelezték el magukat, de senki másnak nem! Betegim étrendjét legjobb tudásom és ítéletem szerint hasznosan írom elő, tartózkodva mindattól, ami káros és ártalmas. Halálos szert még kérésre sem szolgáltatok ki senkinek, sőt ilyen tanácsot sem adok, sem pedig nőnek magzatelhajtó szert. Tisztán és jámborul őrzöm meg tehát életemet, tanítom és művelem mesterségemet. Főmetszést nem végzek, átengedem az arra való mesterembereknek. Bármely házba belépek, a betegek hasznára leszek, tartózkodom mindenfajta szándékosan kárt okozó jogtalanságtól, különösen pedig a nemi visszaéléstől - legyen nő vagy férfi, szabad avagy rabszolga -, akinek testi gyógyítása rám tartozik. Bármit látok vagy hallok kezelés közben vagy a gyógyításon kívül az emberek hétköznapi életében, amit kifecsegni nem szabad, arról hallgatok és mint orvosi titkot megőrzöm. Ha ezt az esküt megtartom és nem töröm meg, boldogan élvezem életemet és mesterségemet, legyen örök becsületem az emberek előtt, ha azonban megszegem és hamisan esküszöm, történjék mindennek az ellenkezője!" Láthatjuk tehát, hogy ebben az esküszövegben szó nincs arról, hogy az orvosoknak a jogait, az emberi jogait már Hippokratész esetleg feladta volna, és talán emiatt kellene ezt törvényben cikkelyezni. Figyelemreméltó, hogy sok minden benne van viszont, ami nincs a törvényben cikkelyezve, és talán ezután sem akarjuk belefoglalni. Hát kérdés akkor az, hogy vajon hogy került ide tulajdonképpen ez a törvénycikkely. Ha azt nézzük, hogy milyen szerepet játszott abban az időben, 1972-ben, akkor azt mondhatjuk, hogy ez nyilvánvaló deklarációja annak, hogy a pártállam nem tudta és nem is akarta a betegek ellátását tisztességesen megoldani. Ez akkor azt jelentette, és ha benn hagyjuk, ez most is azt fogja jelenteni. Hozzáteszem, hogy ez a törvénycikkely több szempontból is aljas. Aljas azért, mert a betegekben hamis biztonságérzetet, hamis jogosultságokat kelt. Ez az egyik, a másik nagyon fontos pedig az, hogy azt a felelősséget, amelyet az orvosi ellátás megszervezésére a központi hatalomnak kell vállalni, egyszerűen áthárítja az orvosokra. Tudni kell, hogy minden olyan szituáció, amelyben a jogok és kötelességek nincsenek pontosan körülhatárolva, bizonytalanságot kelt, s az végül is a betegek kárára van, mindig a betegeken csattan az ostor! Teljes joggal nevezték ezt a törvénycikkelyt az orvosok "deres" törvényének, azonban azt mondhatnám erre, hogy a beteget ez már nem érdekli, mert ez a cikkely attól a valódi biztonságtól fosztja meg, amelynek hiánya a kétes vagy kétértelmű értelmezés következtében őrá veszélyként leselkedik. És - sajnos - sok esetben a szegény betegnek mindegy, hogy ha utólag már az orvost deresre is vonnák! Ennyit szerettem volna elmondani, és kérem, hogy ezt a módosító indítványomat támogassák tisztítsuk meg az érvényben lévő törvényeinket a pártállam eme kövületétől! Köszönöm szépen. (Taps.)