Fáklya Csaba (SZDSZ)

1992. február 17.

DR. FÁKLYA CSABA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, örömmel tölt el, hogy a kormánypárt oldaláról észérveket próbálnak felhozni javaslatommal szemben, s nem szavazzák le "izomból", mint ahogy ezt a költségvetésnél tették. Egy kissé indignálódva állapítom meg azonban - mint említettem, nem először védem ezt, és próbálom elérni azt, hogy az orvosok emberi jogai is érvényesüljenek -, hogy a pártállami viszonyokhoz képest semmi új elemet nem tudtak mondani, sőt a bizottsági vitában még ennél több is hangzott el. De hát ezeket már mind jól ismerjük, többek közt ilyen szemforgató álhumánus okoskodás, hogy aki nem akarja ezt vállalni, az ne menjen orvosnak. Én szeretnék rámutatni arra, hogy ez egyáltalán nem tartozik az orvosi hivatáshoz olyan szempontból, hogy más államokban nem is tartják szükségesnek ezt a kérdést törvénybe foglalni. Ez az egyik. A másik pedig: ez semmi más, mint egy alibi arra, hogy a felelősség alól, azon felelősség alól kibújjunk, amit a tisztiorvosi törvény a központ számára előír. Hadd idézzem: "A tisztiorvosi szolgálat egészségügyi, igazgatási és koordinációs feladatai körében nyilvántartja, szükség esetén összehangolja az érintett intézmények bevonásával a megye, főváros ügyeleti készenléti ellátásának rendjét, biztosítja az ügyeleti készenléti rend összhangját is a betegbeutalási renddel." Tehát amikor a tisztiorvosi törvény tárgyalásánál sokan nehezményezték, hogy micsoda központosítás zajlik itt az egészségügy szervezésében, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek a jogok - a szervezési jog - bizonyos kötelezettséggel is járnak. És ezeket a kötelezettségeket az ilyen módon központosított rendező elvnek igenis vállalni kell. Ne tűrjük el, hogy ezt a felelősséget áthárítsák ismételten az orvosokra, amint ezt évtizedeken keresztül tették. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)