Andrásfalvy Bertalan (MDF)

1992. február 17.

DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - A mikrofon nem működik.) Azt hiszem, a Ház törvényalkotó történetében egyedülálló az (Zaj. - A mikrofon nem működik.), hogy egy törvénytervezetet a kodifikáció előtt, a bizottságokhoz való benyújtás előtt már a Házban bírálnak. Ennek a rendes menete az, hogy elkészül a kodifikált törvény, benyújtják a bizottságnak, a bizottság kiadja, és akkor megvitathatja a Ház. Ezt a törvényt másfél év óta nemcsak a pártok, hanem a legkülönbözőbb szervezetek - pedagógusok, szülők, diákszervezetek is - vitatják és alakítják, tehát egyetlenegy törvény sem készült még el ekkora nyilvánossággal, ennyi ember bevonásával. Ennek a törvénynek a benyújtása pedig szükséges, s több okból. Nem halasztható tovább. Elsősorban azért, mert csatlakoztunk Európához, aláírtuk azt a konvenciót, amelyben elismerték a magyar érettségit, a magyar egyetemi végzettséget, és bizonyos szakokra a részképzés féléveinek a bizonyítványát is. Ez először történt meg a magyar történelemben. Másodszor: az 1991-es évben 60 ezer diák maradt ki a továbbtanulásból a nyolc osztály befejezésével, egy részük még azt sem fejezte be. Sürgősen fel kell emelni 16 évre - és végre is kell hajtani - a tankötelezettséget, hogy ezeknek a még munkanélküli segélyre nem jogosult, végeredményben képzetlen gyerekeknek a továbbtanulását biztosítsuk. Ez halaszthatatlan dolog, csak törvény írhatja elő. És folytathatnám tovább. Mindezeknek az értelmében úgy érzem, hogy azzal, hogy mindenféle szervezetnek továbbra is, képviselőin keresztül - mintegy 60 szervezetről van szó - beleszólása és alakító ereje van a törvény további megfogalmazásában, kodifikálásában, úgy érzem, hogy minden olyan törekvés, ami ennek a törvénynek az elodázását irányozza elő, valamiféle érthetetlen politikai célból történik, és nem a magyar ifjúság érdekében. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)