Arató Géza (SZDSZ)
DR. ARATÓ GÉZA (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hozzászólásom szorosan kapcsolódik Futaki Géza röviddel ezelőtt elmondott beszédéhez, de egy kicsit más szempontok alapján közelíteném meg a kérdést. Még két hónap sem telt el azóta, hogy Hack Péter képviselőtársam, a betegszabadságról szóló törvényjavaslat általános vitájában brutálisan vállalkozás ellenesnek, és végtelenül antihumánusnak nevezte a 10 nappal később, múlt év december 29-én elfogadott törvényt. Úgy fogalmazott, hogy a Kormány filozófiája cinikusnak tűnik ebben a kérdésben, és Surján miniszter úrnak válaszolva hozzátette, hogy a következményekről egy év múlva lehet beszélni. Nos, képviselőtársaim, teljesen szükségtelen egy évig várni, máris szembesülhetünk a szomorú következmények egy részével. A betegszabadságról eredetileg a 3479-es számú, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat 45. §-a rendelkezett volna. Látható volt azonban, hogy a társadalombiztosítási törvény módosítására 1991-ben már idő hiányában nem kerülhet sor, ezért a Kormány bámulatos attrakciót hajtott végre. Kiemelte a három bekezdésből álló paragrafust és önálló betegszabadságról szóló törvényként benyújtotta, megtárgyaltatta a Házzal, és elfogadtatta a kormánytöbbséggel. Hiába érveltünk akkor, hogy felelőtlenség egy várható, de kellő biztonsággal nem becsülhető költségvetési lyuk befoltozását megfelelő érdekegyeztetés nélkül a munkaadók és munkavállalók nyakába zúdítani ismét. Hiába érveltünk, törvény született. A 4537-es számon most vitatott törvényjavaslat 19. §-a (2) bekezdésében a társadalombiztosítási járulékkal terhelendő kifizetések között szerepelne a betegszabadság idejére a munkaadók által fizetendő átlagkereset. Ennek elhagyását, tehát a társadalombiztosítási járulék alól való mentesítést javasolják Futaki Géza, Fáklya Csaba és Pelcsinszki Boleszláv szabaddemokrata képviselőtársaim a 4843-as számú módosító indítványukban, amelyet elfogadásra ajánlok. Javítsunk valamit azon a törvényen, amelyen egyébként alig lehet javítani, de legalább brutalitását ne fokozzuk! Feltétlenül szólnom kell néhány mondatban a betegszabadságról szóló, korábban elfogadott törvény már most érezhető, a költségvetési intézményeknél tapasztalható hatásairól, mert erről eddig alig esett szó. Tehetem ezt azért, mert az a törvény ennek a törvények a része eredetileg, csak ahogy már előbb utaltam rá, fiskális szempontok kényszere miatti "szövődményes koraszülés" történt december 29-én. A betegszabadságról szóló, néhány paragrafusból álló törvény az amúgy is nehéz helyzetben lévő intézmények vezetőit és dolgozóit a legképtelenebb ötletek kiagyalására kényszerítette. Mivel a törvény hatályos, mivel ismereteim szerint az országban sehol nem kaptak megfelelő tájékoztatást az érintett intézmények és önkormányzatok, úgy gondolták, hogy az újabb terheket maguknak kell kigazdálkodniok. A költségvetési törvényben elfogadott 4,4 milliárdos tételre, amelyet a fenti terhek kompenzálására kell fordítani, senki nem hívta fel a figyelmüket. Azt pedig egyáltalán nem lehet tudni, hogy milyen csatornákon jut el a kifizető helyekhez, az intézményekhez ez az összeg. Így azután megtörténhetett, hogy pedagógusok gyermekeik után járó pótszabadságaikat a szolgalmi időszakban nem vehetik ki, vagy csak nagyon korlátozottan. Így azután megtörténhetett, hogy elvettek túlórákat, megszüntettek korrepetálásokat és szakköröket -, hogy csak a legkirívóbb eseteket említsem. Próbálják meg végiggondolni képviselőtársaim, hogy ezek után érezheti-e akár egyetlen óvónő, tanító, tanár is, hogy ennek a Kormánynak valóban fontos, hogy sanyarú helyzetük legalább tovább ne romoljon. Érezheti-e bárki is, hogy ebben az országban az oktatás stratégiai ágazat? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)