Kuncze Gábor (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az új szövetkezeti törvény 1992. január 20-ai hatálybalépését követően választókörzetemből, de az ország más részeiről is jelzéseket kaptam, hogy a területi munkaügyi központok a munkaviszony szüneteltetése esetén a munkanélküli járadék jogosultságának megadásától elzárkóznak. Ezen intézkedésre az 1992. évi II. törvény 62. § (1) bekezdés 2. pontjában foglalt azon rendelkezés szolgáltatott alapot, amely szerint a Munka Törvénykönyv 7. §-ának (1) bekezdése és a 10. §-ának (1) bekezdése a törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti. Ugyancsak félreértésre ad okot az átmeneti törvény 55. §-a, mely szerint a szövetkezet és tagjai között a korábbi jogszabályok alapján kötött munkamegállapodás a szövetkezeti törvény 65. §-ában meghatározott szerződéssé alakul át. A hivatkozott rendelkezésekből arra a következtetésre is lehet jutni, hogy a szövetkezet és tagja között korábban kötött munkamegállapodások a jogszabály kihirdetésével egyidejűleg, azaz 1992. január 20-án alakulnak át a szövetkezeti törvény szerinti szerződéssé. Ismeretes ugyanakkor, hogy 1992 végéig az 1971. évi III. törvény és kapcsolódó jogszabályai, valamint az új szövetkezeti törvény együttesen vannak hatályban, és az új szövetkezeti törvényre való teljes áttérés a szövetkezeteknél az új alapszabály elfogadásával következik be. Az áttérés végső határideje a törvény szerint 1992. december 31-e, ettől eltérően azonban egy-egy szövetkezetnél az áttérés korábban is megtörténhet, de semmi esetre sem várható 1992. júliusa előtt. A fent vázolt ellentmondásból adódik, hogy a munkamegállapodás felmondása esetén a felmondásban részesülők a segélyezés szempontjából ellátatlanok maradnak. Vagyis az történik, hogy az 1971. évi III. törvény, a szövetkezeti törvény és az átmeneti törvény Bermuda-háromszögében több tízezer ember jövedelme valahol eltűnt. Az előbbiek alapján kérdéseim a következők: 1. Ismeretes-e miniszter urak előtt a problémakör? 2. Egyetértünk-e abban, hogy a tagsági viszonyban lévők, illetve a munkaadók kötelesek a munkaadói, illetve a munkavállalói járulék fizetésére, ugyanakkor a tagok a fentiek miatt a jelenlegi felfogás szerint támogatásban nem részesülnek, jogosítványokkal nem rendelkeznek? Tekintettel arra, hogy igen sokakat érint a kérdés, és elképzelhetetlennek tartom, hogy egyik napról a másikra emberek tízezrei tényleges bevétel nélkül maradjanak, miközben erre felkészülni nem tudtak, és kötelezettségeik OTP, közművek, egyéb irányokban ugyanúgy fennállnak, kérdezem: fenntartható-e önök szerint ez az állapot, és ha nem, milyen intézkedéseket terveznek saját területükön a jelzett szabályozási rendezetlenség feloldására? Miniszter urak, várom válaszukat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)