Kiss Gyula
DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Természetesen az ön által jelölt probléma hetek óta ismeretes előttünk, és amint arra ön is kérdésében utalt, nem vitatható módon január 20-án hatályba lépett a Parlament által elfogadott 1992. évi I. törvény a szövetkezetekről, illetőleg az 1992. évi II. törvény, az átmeneti törvény. Ezen 1990. évi II. törvény ön által is hivatkozott szakasza egyértelműen kimondja és rögzíti, hogy a szövetkezet és a szövetkezeti tag között korábban a tagsági viszony érintetlenül hagyása mellett a munkavégzésre vonatkozó, úgynevezett munkamegállapodás a Munka Törvénykönyv hatálya alá tartozó munkaviszony-jellegű szerződéssé alakul át. Ebben az értelmezésben tehát ez január 20-án megtörtént, vagyis a korábbi munkamegállapodásból munkaviszony- jellegű szerződés lett. Ebből több dolog következik. Mindenekelőtt a korábbi lehetőség a munkavégzés szüneteltetésére ebből adódóan megszűnt, hiszen a munkaviszony keretében a munkaadó köteles munkával ellátni a munkavállalót. Ezen túlmenően további következménye ennek, ha meg kívánja szüntetni ezt a munkaviszonyt, azt a Munka Törvénykönyvében szabályozott általános módokon teheti. Tehát akár közös megállapodással megszüntethető ez a munkaviszony vagy pedig egyoldalú fölmondással. Amennyiben a szövetkezet úgy dönt, hogy az immár vele munkaviszonyban álló, de tagsági viszonyát nem érintő munkavégzésre jogosult tagjaival további munkakapcsolatban állni nem képes, vagyis nem tud számára munkát biztosítani, nyilvánvalóan e munkaviszony megszüntetésére fog törekedni. Amenynyiben fölmondja a munkaviszonyt, ebben az esetben természetesen mindazok a következmények előtérbe kerülnek, amelyek általában a munkaviszony egyoldalú felmondásával történnek, vagyis felmondási időt kell közbeiktatni, a felmondási időre átlagkeresetet kell fizetni, és ha a törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállnak, végkielégítést kell fizetni. Természetesen ebben az esetben az általános csatornán a munkaviszony egyoldalú fölmondása után a tag bekerül a munkanélküliek alanyi körébe, vagyis nem felel meg az az állítás, amelyet kérdésében megfogalmazott, miszerint e munkamegállapodások megszűntével ellátatlanokká válnának ezek a tagok, hiszen éppen ennek a munkamegállapodásnak a munkaviszony-jellegű szerződéssé átalakulása után kerülnek be abba a rendszerbe és abba a csatornába, amely csatornán keresztül a gazdaság egyéb szféráiból is törvényileg ellenőrzött módon be lehet kerülni a munkanélküliek alanyi körébe. Ugyanis eddig mi történt? A termelőszövetkezetek nagy része, minthogy munkamegállapodás volt csupán, szezonálisan foglalkoztatta ezeket a tagokat meghatározott ideig, amikor viszont ez a szezonális foglalkoztatottság megszűnt, buszra ültette őket, elvitték a megyei munkaügyi központba, és azonnal csináltak két buszból 150 munkanélkülit. Utána aztán, amikor szezonálisan ismét foglalkoztatni kellett, visszafelé ez a folyamat már nem működött, hanem ottmaradt egyrészt a munkanélküliek alanyi körében, másrészt pedig ottmaradt egy munkavégzési kötelezettségalapon álló foglalkoztatási lehetőség. Ez nem volt jó sem a tagnak, és legfőképpen nem volt jó az államnak, hiszen végső soron - mint ahogy ellenőrzéseink bizonyították - tíz vizsgált esetben nyolcszor ezek a munkanélküliek valójában szezonálisan foglalkoztatott dolgozók voltak. Ezt az exlex állapotot tehát mindenképpen praktikus volt megszüntetni, és ilyen vonatkozásban nagyon praktikus az 1992. II. törvénynek ez a szabályozása, amelyik ezt a munkamegállapodást végre egyértelműen munkaviszonynak nevezi és munkaviszonykénti kezelését teszi szükségessé. Ennek kapcsán ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy vagy a szövetkezet, és hangsúlyozni szeretném, itt közel 50 ezer szövetkezeti tagról van szó, amely 50 ezer tagból 45 ezer mezőgazdasági szövetkezeti tag, tehát ez a jellemző, s egyáltalán nem mindegy abban a foglalkoztatáspolitikai finanszírozási rendszerben, ahol az aktív munkaadók és a munkavállalók fizetik most már a szolidaritási alapot, hogy hogyan és mi módon, mire használjuk ezt a szolidaritási alapot. Éppen ez a fajta szabályozás teszi lehetővé, hogy a tsz- tag számára is egyértelművé válik: vagy munkaviszonyban van vagy munkanélküli, de mindenféleképpen egy jogilag kitapintható és érzékelhető, legfőképpen egy ellenőrizhető folyamatról van szó ilyen módon, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem áll meg az, amit ön a kérdésében állított, hogy ellátatlanokká válnak, hiszen éppen a munkaviszony fölmondása az, ha nem tudja foglalkoztatni, ami lehetőséget teremt, hogy valóban regisztrált munkanélküliségként jogosult legyen a munkanélküli járadékra. Köszönöm szépen. (Taps.)