Balsai István (MDF)
DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nem hosszú vita és a képviselők által kifejtett nem lényegesen különböző álláspontok és a bizottságok munkájának eredményeként úgy gondolom, hogy egy nagy konszenzussal jóváhagyandó törvényjavaslat szavazása előtt állunk. Mégis engedjék meg, hogy néhány szóval - a felmerültekre is reagálva - a Kormány álláspontját a javaslatokkal kapcsolatban röviden kifejthessem. Azt hiszem, igazolást nyert az a törekvésünk, hogy a szóban forgó semmisségi törvény - amely funkcióját tekintve kettős -, szeretném még egyszer hangsúlyozni, a kárpótlási törvény alkalmazásához teremt egyrészt jogi kereteket, másrészt természetesen elvégzi azt az Országgyűlés által korábban is már kitűzött feladatot, hogy az elmúlt rendszer bármilyen korszakához fűződő törvénytelenségek és bírói intézkedések fölött mond értékítéletet a Parlament. Ennek a funkciónak, a kettősségnek a hangsúlyozása mellett bizonyos módosító javaslatokat ebben a törvényben semmiképpen nem tudtunk elfogadni. Alapvetően egyetértünk abban: az elmúlt rendszer szabálysértési gyakorlatában különböző szabálysértési eljárásokat alkalmaztak olyan cselekményekért, amelyek mai demokratikus jogfelfogásunk alapján és akkor sem minősülhettek semmiféle szabálysértés alapjának. A tényfeltáró vizsgálat, amely az ügyek egyes csoportjait is magában foglalva igyekezett széles körű és teljes körű felsorolást adni a szóban forgó bűncselekményi körről, nagyjából igazolhatóan elegendőnek bizonyult, mégis vannak olyan bűncselekmények, amelyeknek a javaslatba történő felvételével egyetértünk. Mindenekelőtt egyetértünk azzal a módosítással, ami a törvényjavaslatnak a preambulumával kapcsolatban a rehabilitálás fogalmát kevésnek érezve azt a többlettartalmat szeretné kifejezni, amely a jogalkotási szándékban az elégtételhez fűződik, úgyhogy majd a jelzett módosításokat illetően mi a mai bizottsági ülésen a kifejtett állásponttal egyezően ezeknek elfogadását javasolom. Egyetértünk a népek szabadsága elleni bűncselekmények, a sajtórendészeti vétség, valamint a rémhírterjesztés bűncselekményének semmissé nyilvánításra alkalmas csoportba történő felvételével, és természetesen egyetértünk a feljelentési kötelezettség, illetőleg a bűnpártolás egész kört illetően fenyegetni rendelt bűncselekményének a felsorolásban történt nevesítésével. A szabálysértésekkel kapcsolatban tehát a már kifejtettek alapján figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslat rendszerébe nem illeszthető a szabálysértési típusú cselekmények törvényi szintű semmissé nyilvánítása, figyelemmel arra is, hogy természetesen a szabálysértési ügyeknek a kétévenként történő nyilvántartási deregulálása alkalmazhatatlanná is tenné a vonatkozó végrehajtási feladatokat, úgy gondoljuk, hogy általános zsinórmértékként követve az elmúlt rendszerrel kapcsolatos mindenféle típusú sérelem tekintetében alkalmazott fő elvet, amely a legsúlyosabb joghátrányok orvoslása tekintetében mutat törvényhozói szándékot - a Kormány is ezeket itt szokta előkészíteni, így összességében a szabálysértési ügykört nem tartjuk olyannak, amely ennek a törvénynek a tartalmát illetően külön nevesítve lehetőséget biztosítana, mondom, gyakorlatilag végeredményben semmilyen egyéb jogi következménnyel nem járóan a módosításnak megfelelően. Egyetértünk azonban azzal, hogy a szóban forgó esetekre is kiterjedően a törvény bevezető rendelkezése kifejezze azt az értékítéletet, amit most a Parlament kívánt határozattal is rögzíteni. A javaslatok közül nem támogathatjuk azoknak a bűncselekményeknek a semmissé nyilvánítását, amelyek a mai felfogásunk szerint sem minősülnek - ilyen vagy olyan okból - olyan bűncselekményeknek, amelyeknek 1963 és 1989. október 23. közötti elkövetése poltikai jellegű indokkal semmissé nyilvánítható lenne. Így mindenekelőtt az embercsempészet bűntettét nem tartjuk ilyennek, nem tartjuk ilyennek természetesen a kémkedés, az állam- és a szolgálati titok megsértésének bűncselekményét sem, és nem tartjuk ilyennek a közveszélyes munkakerülés azóta megszűnt bűncselekményi kategóriáját. Maga az előterjesztő, a módosító javaslatot előterjesztő Kőszeg képviselő úr is kifejezte azt a meggyőződését, hogy elvi indokoltsága mellett tudomása van arról, hogy ezt a parlamenti munkában részt vevők túlnyomó többsége, de a közvélemény sem tartja olyan bűncselekménynek, figyelemmel a szinte töretlen bírói gyakorlatra, amely az ilyen cselekmények miatt elítéltek körére kiterjedt, hogy ma a társadalom olyan értékítéletet tudna mondani a korábbi tényállás alapján felelősségre vontakról, hogy ők a rendszer politikai üldözöttei lennének. Nyilván tudják, mire gondolok: melyik elkövetői kör az, amelyikkel szemben ez a bűncselekmény a még hatályos Btk.-ban szabályozva volt, és a bírói gyakorlat alkalmazta, az ügyészség vádat emelt, kikre terjedt ki. Nem kívánom ezt részletesebben indokolni. Nem hiszem, hogy a törvény logikáját és szándékát valósítaná meg ennek az elkövetői körnek és az ezzel kapcsolatos társadalmi értékítéletnek való megfelelés. Kicsit részletesebben szeretnék szólni arról, hogy a szolgálat megtagadásával kapcsolatban miért az a Kormány álláspontja, ami meglepte a módosító javaslat előterjesztőjét. Nos, véleményünk szerint a bűncselekmény 1963 és 1989 közötti elkövetése semmiképpen nem minősíthető mai felfogásunk szerint sem olyannak, mint amelyet politikai okokra való hivatkozással a katonai szolgálat olyan típusú megtagadása, mint amelyet idézett Kőszeg képviselő úr, értékelhető lenne. Ő azt mondta az egyik konkrét esetre utalással, hogy az illető személy azért nem kívánt a Magyar - akkor Népköztársaság - honvédségének sorkatonája lenni, mert nem kívánta a katonai szolgálatot egy olyan hadseregben eltölteni, amely a Varsói Szerződés tagállamaként csatlakozott a szokásos katonai körhöz. Úgy gondolom, midenki egyetért azzal, hogy ha ma valaki azt mondaná, hogy nem kíván az Antall-kormány által felügyelt hadsereg tagja lenni, azért mert ez a Kormány tőkés piacgazdaságot kíván kiépíteni, és politikai nézeteivel abszolút ellentétes az, hogy ő katonaként szolgálja ezt a végrehajtó hatalmat, úgy gondolom, hogy okkal és joggal járna el a bíróság nevezettel szemben. És azt hiszem, ebből a példából teljesen nyilvánvaló, hogy politikai okokra történő hivatkozással a katonai szolgálat ilyen fajta megtagadása nem kerülhet felsorolásra ebben a törvényben. Túlmenően ezen, a lelkiismereti okokból történő szolgálatmegtagadással kapcsolatban a helyzet szerencsésen rendeződött. Mégis meg kell önöknek mondanom itt, és adatokat szereztünk be e tárgyban, hogy most, amikor a polgári szolgálat, illetőleg a fegyver nélküli szolgálat lehetősége fennáll, mégis nagy mértékben nőtt, magas, és nagy mértékben nő a szolgálatot megtagadók száma. Engedjék meg, hogy számokat idézzek: 1991-ben 44 fő nem vette át a behívó parancsot, külföldre távozott, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, és 185 fő tagadott meg mindennemű szolgálatot, zömükben vallási okra hivatkozva, holott mint tudják, a hatályos jogi szabályozás és a lehetősége adott annak, hogy valaki az általunk ismert körű és társadalmilag is számon tartott vallásfelekezet bármelyikéhez tartozva még eleget tudjon tenni alkotmányos állampolgári kötelezettségének. Ilyen körülmények között, tisztelt Országgyűlés, úgy gondolom, belátható a Kormány álláspontja - egyezően a bizottságok álláspontjával, és úgy tudom, a kormánykoalícióhoz tartozó képviselők véleményével is. Nem meglepő az okfejtésünk, amely ennek a bűncselekménynek az 1963 és 89 közötti elkövetésével kapcsolatban nem katonai bírósági vagy katonai ügyészi lobby nyomásának vagy bármilyen érdekeltségnek eleget téve, hanem az elmondottakra figyelemmel és az itt tovább nem részletezhető olyan érdekekre figyelemmel nem tudjuk támogatni, amely a javaslattal ellentétes lenne. Mindezekre figyelemmel a törvényjavaslat lényeges részeivel kapcsolatos módosításokról, azt hiszem, szóltam. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslatot szíveskedjék törvényerőre emelni, és ahogy azt mondtam az expozé során, soha többet ne kelljen ilyen típusú semmisségi törvényt sehol, de különösen a magyar Parlamentben a törvényhozásnak szabályozni. Köszönöm szépen a figyelmüket.