Körösfői László (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A munka törvénykönyve törvényjavaslatához a 4627/69-es számon bejegyzett módosító javaslathoz tettem csatlakozó módosító indítványt. Csatlakozó módosító indítványom lényege, hogy a törvényjavaslat 193. §-a, mely a vezető kárfelelősségét a polgári jog szabályai szerint kívánja rendezni, maradjon el. Módosító indítványomat a következőkkel kívánom indokolni. A törvényjavaslat 193. §-a szerint - idézem - "A vezető a munkáltatóval szemben vezetői tevékenységének keretében okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felel" - idézet vége. Miként az a jogászok között köztudomású, a polgári jogi kártérítési felelősség megállapíthatóságának négy alapvető feltétele van, úgymint jogellenes magatartás, okozati összefüggés, kár és végül, hogy a károkozó ne tudja magát kimenteni a felelősség alól. A szabály gyakorlatilag alkalmazhatatlan a vezető munkájának megítélésére, hiszen mind a négy feltétel folyamatosan kérdőjeleződik meg a vezetői magatartás e szabályokkal való megmérése esetén. A főbb kérdések, amelyeket jogszabályi rendezés hiányában megválaszolni sem lehet, a következők: 1. Mikor jogellenes a vezető magatartása? Általában tudjuk, hogy mit kell jogellenes magatartáson érteni, de a vezető esetében ezt kideríteni szinte lehetetlen. A megállapítás ugyanis azt feltételezi, hogy tudjuk, miszerint melyek a vezetési tevékenységből fakadó feladatok. Ilyen általában kötelező vezetői feladatkatagólus nem létezik. A vezető itt minden esetben hivatkozhat arra, hogy ez vagy az a feladatmegoldás nem az ő kötelezettsége volt. 2. Milyen legyen az okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között? Ha a vezető gazdasági döntésével kárt okoz, könnyen hivatkozhat arra, hogy a döntés kifogástalan volt, de a gazdasági, társadalmi, piaci körülmények változtak meg, s ezek deformálták a kívánatos eredményt, ezek vezettek a kárhoz - tehát az okozati összefüggés nem mutatható ki. 3. A vezető által okozott kár legtipikusabb formája: az elmaradt haszon. Vajon megállapítható-e akár becsléssel is, hogy mekkora kár keletkezett egy fél évvel korábban megköthető gazdasági szerződés elmulasztása miatt, amikor ehelyett - választva a kínálkozó lehetőségek közül - a vezető egy másikat kötött meg, de erről meg utóbb bebizonyosodott, hogy kevesebb előnyt hozott, mint amit hozhatott volna az első. A legsúlyosabb probléma azonban a vétkesség alól való kimentés oldaláról látszik. Miként az köztudomású, de a vezetéstudományi szakirodalomból kitetszően axiomatikus megállapítás, a vezető kockázatoktól terhes döntéseket hoz. Ez nem a vezető képességeitől, esetleg hangulatától függ, hanem a vezetési tevékenység sajátja, elkerülhetetlen velejárója, hiszen a vezető döntésének eredményét - vagy eredménytelenségét - csak hosszabb idő eltelte után lehet megállapítani. Annak jogilag is értékelhető megmondására a jelenben, hogy milyen bizonytalanságai lehetnek a döntés eredményességének a jövőben, csak a százesztendős jövendőmondó lenne képes. Mivel a vezetők általában nincsenek e jóslási tudással felruházva, rossz eredményű döntésükre eleve pardont kaphatnak azon az alapon, hogy nem vétkesség, hanem a kockázat következménye a károsító eredmény. Kérdezem, tisztelt Ház: ki fogja megmondani, hogy hol ér véget a kockázat és hol kezdődik a vétkesség? Úgy vélem, e néhány kérdés - amelyek számát tovább lehetne szaporítani - igazolja azt a sejtést, hogy tévúton jár a javaslat, amikor a vezető felelősségét a polgári jogi kártérítési felelősség szabályai szerint rendeli megállapítani. Ezek a szabályok ugyanis nem veszik figyelembe, mert nem is ez a feladatuk, azokat a különlegességeket, amelyek a vezetői tevékenységet meghatározzák. Ha pedig a vezetői felelősség megállapítására a polgári jogi kártérítési felelősség szabályai nem alkalmasak, a javaslatban foglaltak nem fogják kielégíteni a munkáltató igényét, amely szerint meg kell térülnie annak a kárnak, amelyet a vezető e tevékenységi körében eljárva okozott. Veszélyes e szabály törvénybe iktatása azonban a vezető számára is, hiszen - annak ellenére, hogy általában nem lesz alkalmazható - Damoklesz kardjaként függ a feje felett, hogy hátha mégis sor kerül a kártérítés e szabályok alapján történő megállapítására. És mivel a teljes kárt kell ez esetben megtérítenie, jobb lesz a kockázatokat elkerülni. Kockázat nélkül, ugyanakkor, vezetni nem lehet. Így még sokkal fontosabb lesz a vezető számára a munkáltató bármilyen tanácsát megfogadni, hiszen az a saját ötletéért csak nem fog kártérítést követelni! Tisztelt Ház! Igen sajnálatos, hogy a munka törvénykönyvéről szóló javaslat 10. fejezete nem külön törvényben kerül szabályozásra, az előkészítés során pedig nem került tanulmányozásra az e témával foglalkozó jogi irodalom, különös tekintettel a vezetői felelősség témakörére. Sajnálatos, hogy a törvény előkészítői nem igyekeztek egy, a vezetési tevékenységgel adekvát felelősségi rendszert kiépíteni, hanem e helyett a könnyebb utat választva, a polgári jogi kártérítési felelősség szabályai alá helyezték e bonyolult kérdés megoldását. Ha már, sajnálatos módon, így történt, mindenképpen indokoltnak tartom legalább a törvényjavaslat 193. §-ának elhagyását. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)