Józsa Fábián (MDF)
DR. JÓZSA FÁBIÁN (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Havas Gábor szabaddemokrata országgyűlési képviselő hozzászólásához csatlakozva mondandómat azzal tudnám kezdeni, hogy van egy rossz hírem és van egy jó hírem. A rossz hírem az, hogy itt hever a tisztelt Ház előtt egy törvényjavaslat, egy vastag füzet, amely településneveket és -számokat tartalmaz, egy olyan törvényjavaslat, amelynek tekintetében, ami a részleteket illeti, ami az egyes települések támogatásának a kérdését illeti, a Parlamentnek érdemi mozgástere, tényleges beavatkozási lehetősége nincs. Ennek a törvényjavaslatnak minden lényeges eleméről: a támogatandó célokról, a támogatás mértékéről, valamint a támogatásra rendelkezésre álló költségvetési pénzösszegről már törvényben, illetőleg országgyűlési határozatban, ahhoz kapcsolódó irányelvben a Parlament érvényes döntést hozott, következésképp a korábbi parlamenti döntések valamilyen fellajstromozására kerül itt sor ebben a törvényjavaslatban a benyújtott pályázatok alapján. Azt gondolom - és ezt én korábbi felszólalásomban is elmondtam már -, hogy a tisztelt Országgyűlésnek egy fogadalmat kellene tennie - egy fogadalmat, természetesen ezt jelképesen értem -, hogy ezt a törvényjavaslatot minden rosszasága ellenére most mielőbb elfogadjuk, és egy fogadalmat, hogy még egyszer ilyen - nem ideértve a megjelölt még két cél tekintetében hozandó törvényt - törvényjavaslatot a tisztelt Ház nem tárgyal, illetőleg nem fogad el. Erre vonatkozóan jók az esélyek, és ehhez fog kapcsolódni majd a jó hírem is. Ami a szabályozás lehetetlenségét illeti - és azt gondolom, hogy e tekintetben nincs véleménykülönbség az ellenzék és a kormánypárti képviselők között -, a szabályozás lehetetlenségét alapvetően az a szituáció adja, hogy az önkormányzati törvény - amely meglehetősen nehezen módosítható, hiszen kétharmados többséggel elfogadott törvény - 84. §-ában a következő megoldást tartalmazza - korábban idéztem már ezt is: "Az Országgyűlés meghatározza a társadalmilag kiemelt célokat, a feltételeknek megfelelő önkormányzati, céltámogatásra jogosult". Tehát abban az esetben, hogyha az Országgyűlés által meghatározott társadalompolitikai célnak az önkormányzat pályázata megfelel, nincsen mód arra, hogy az Országgyűlés az önkormányzat pályázatára nemet mondjon. Ugyanakkor azonban van egy nagyon erőteljes kényszer, és ez a kényszer az éves költségvetés, az a lehetőség, amelyet az állam, az Országgyűlés és a kormányzat az adott évben erre a célra fordítani tud a bevételek függvényében. Nyilvánvaló, hogy itt van egy belső logikai ellentmondás, ezt a logikai ellentmondást fel kell valamilyen módon oldani. Az önök előtt heverő törvényjavaslat, illetőleg az azt megelőző irányelv ennek a föloldásnak a szellemében készült el, fogalmazódott meg, és született volna meg abban az esetben, hogyha a Parlament többszöri vita során végül is nem december 12-én, hanem valamikor október-november tájban elfogadta volna. Abban az esetben lehetőség lett volna arra, hogy az irányelvben elfogadott szempontoknak és mértékeknek megfelelően a Kormány a költségvetés elfogadását megelőzően előterjeszthesse ezt az előttünk heverő törvényjavaslatot, és ebben az esetben itt véglegeződhettek volna a számok, ezek a számok kerültek volna a költségvetésbe immár megváltozhatatlanul. Most azonban egy fordított szituációval állunk szemben, és ez az ügynek a fonákja, hogy előbb van meg a költségvetési szám, és utána dönthetünk konkrétan a településeknek adható támogatásokról. Ezt a helyzetet kell feloldani, erre vonatkozóan a Belügyminisztérium szakértői jogszabály-előkészítő munkálatokba kezdtek. Engedjék meg, hogy néhány olyan elemre, amelyek már kikristályosodtak ebben a munkában, fölhívjam a tisztelt Ház figyelmét, mert ezek, azt gondolom, hogy jó esélyt adnak arra, hogy ennek a rendszernek az anomáliáiból, egymást kizáró megoldásaiból, lehetetlenségeiből valamit feloldjanak. Az első dolog az, hogy a támogatandó célok mértékét nem biztos, hogy a jelenlegi rendszer szerint, tehát minden évben külön-külön és újra és újra meg kell határozni az Országgyűlésnek. Elképzelhető az, hogy az alapvető célokat hosszabb távra, 3-4-5 éves periódusra is ki lehet jelölni. Abban az esetben, ha a Parlament ilyen megoldást választ, nem kell évről-évre az irányelveket újra megalkotnia. Ehhez képest a költségvetési támogatás mértékéről, illetőleg a támogatandó beruházások állami hozzájárulásának a mértékéről már a költségvetési törvényben és nem az irányelvekben születne döntés, mint ahogy a jelenlegi szituációban van, ez pedig a költségvetést előkészítő Pénzügyminisztérium számára, illetőleg a Parlament számára biztosítana a jelenleginél lényegesen nagyobb mozgásszabadságot, mozgásteret. Nagyon fontos kérdéskör az áthúzódó beruházások kérdése. A jelenlegi szituációban az Országgyűlésnek a 2-3-4 év alatt megvalósítható önkormányzati beruházások támogatásáról minden évben külön-külön és újra és újra döntést kell hoznia. Abban az esetben, hogyha az a szabályozás életbe lép majdan, amelyre most szakértői elképzelések születtek, csak egyszer kell odaítélni egy adott beruházásra a támogatást, és az a támogatás többet nem változhatna, tehát az odaítélt támogatás mértéke minden évben megilleti az önkormányzatot egészen a beruházás befejezéséig. Ennek az lenne az eredménye, hogy az Országgyűlés csak a több évre szóló beruházás benyújtásakor, egyszer találkozna a kérelemmel, és utóbb, később már ezzel nem kellene újra foglalkoznia. Végezetül van még egy elem, ami, azt hiszem, nagyon fontos lehet, és talán az ilyen típusú személyi hibák, hiányosságok, mulasztások kiküszöbölésére is alkalmat nyújthat, mint amelyet most részben joggal kifogásoltak ellenzéki képviselőtársaim. Nevezetesen arról van szó, hogy meg kell teremteni annak a lehetőségét, annak a rendszerét, hogy önkormányzataink az igényeket folyamatosan terjeszthessék elő, folyamatosan nyújthassák be, és az a folyamatos igénybejelentés lényegesen kedvezőbb besorolást tudna biztosítani számukra. Azzal kapcsolatban, amit Havas Gábor elmondott, illetőleg ahhoz is kapcsolódnék, amit Wekler Ferenc itt felvetett, több mint 4300 pályázat érkezett a Belügyminisztériumhoz, ebből a 4300-ból eleve elfogadtak mintegy 3400-at, a későbbi kifogásolt hiánypótlások során további 93 hiánypótlást fogadtak el, következésképp a több mint 4300 pályázatból mindössze 800 az, amelyik pillanatnyilag nem támogathatónak látszik. Én azt gondolom, hogy informális módon vagy nem informális módon, ellenőrizhető formában vagy nem ellenőrizhető formában lényeges az a körülmény, hogy az elutasított pályázati kérelmet előterjesztő önkormányzatoknak több mint 10%-a élt ezzel a lehetőséggel, hogy hiánypótlást nyújtson be, és itt felhívnám Havas Gábor figyelmét arra, hogy ezeknek a hiánypótlásoknak a túlnyomó többsége - a 93-ból 69 - vízügyi beruházásra vonatkozott, és éppen a hiányzó vízügyi létesítési engedély utólagos megszerzése tette lehetővé azt, hogy elfogadhatóvá váljon a pályázat. Azt gondolom, hogy ez örvendetes körülmény, és lehetőséget teremtett arra, hogy a korábban kiesőnek vélt önkormányzatokat, illetőleg beruházásokat is a Parlament támogatásban tudja részesíteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint mondottam, közöttünk - ami az érdemi kérdéseket illeti - elvi ellentét nincsen, én azt javaslom, hogy közösen munkáljuk majd ki a kormány-előterjesztés nyomán egy új, hatékonyabb, működőképesebb rendszer elemeit. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)