Balás István (MDF)
DR. BALÁS ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, Elnök úr. Tisztelt Ház! Az MDF- frakció Monopoly-csoportjának tagjai immár egy éve vizsgálják a piacgazdaságra való átmenet, ezen belül a privatizáció visszásságait. A privatizációs jogszabályokban rejlő hiányosságokon és csapdákon kívül a közismert, ún. vagyonátmentő magatartások elszaporodásához hozzájárult egy, a munkajog területén elhelyezett akna is. Ezt az aknát furcsa módon egy 1990. július 17-én meghozott kormányrendelet egyik hiányossága rejtette el a jogszabályaink közé. Ez a kormányrendelet, amely a munka törvénykönyve végrehajtási rendeletét kiegészítette, megtiltotta a vállalati igazgatóknak azt, hogy egy konkurens cégben állást vállaljanak. De ugyanakkor elmulasztotta megtiltani azt, hogy a vállalat igazgatója a konkurens cégnek a tulajdonosa lehessen. Gondolom, megkönnyebbülve sóhajtott fel országszerte a vállalati igazgatók egy része. Egy ilyen kft. alapításához a szabályok szerint mindössze egymillió forintnyi alaptőke szükséges, melynek a felét, tehát mindössze félmillió forintot kell készpénzben szolgáltatni. Talán nem kell bővebben e Házban részleteznem azt, hogy azok a vállalati vezetők, akik egymás előremenetelét hosszú évek óta segítik, egymásnak adnak beosztást, hangzatos címeket, fizetést, jutalmat és prémiumot, nos ők viszonylag könnyedén össze tudják szedni a szükséges induló ötszázezer forintnyi készpénzt. A kormányrendelet tehát hagyott egy kiskaput, és ennek az lett a következménye, hogy a vállalat felső vezetéséhez tartozók egy része, továbbá ezek közeli hozzátartozói országszerte nyakra-főre hoztak létre olyan gazdasági társaságokat, amelyeknek a tevékenységi köre megegyezett a vállalat tevékenységével. Gondoljunk csak bele a történtekbe. Azok a vállalati igazgatók, akik egy konkurens kft.-ben tulajdonosok lettek, tudathasadásos helyzetbe kerültek. Az állami vállalatok igazgatóiként mint állami alkalmazottaknak az a kötelességük, hogy az állami vállalat érdekét tartsák szem előtt. Ezzel szemben mint egy kft. tulajdonosának a tulajdonosi érdekeltségük azt diktálja, hogy a saját tulajdonukban lévő kft. érdekét tartsák a fontosabbnak. Összeütközésbe kerül tehát a tulajdonosi érdekeltség és az alkalmazotti érdekeltség. Amióta Magyarországon több évtized után ismét feltaláltuk a tulajdonosi érdekeltséget, és felismertük ennek fontosságát, azóta azt is tudjuk, hogy ez a legerősebb anyagi érdekeltség. Ez mindenképpen erősebb, mint egy mindössze alkalmazotti érdekeltség. Ennek ismeretében bárki könnyen kitalálhatja, hogy mi történik akkor, amikor a két érdek ütközik. Természetesen a tulajdonosi érdek győz. Nézzünk néhány, az életből ellesett példát! Ha az állami vállalathoz érkezik egy megrendelés, rögtön fölmerül a kérdés a tudathasadásos igazgató fejében: mit csináljon? Teljesítse-e a megrendelést mint állami vállalat, vagy netán engedje át a megrendelést a saját kft.-jének? Egy ilyen erkölcsileg összeférhetetlen helyzetben nyilván nem normális az az igazgató, aki nem a saját kft.-jét részesítené előnyben. Persze, hogy átirányítja, vagy tűri, hogy beosztottjai átirányítsák a megrendelést a saját kft.-hez. S akkor mi történik? A kft.-hez áramlanak a megrendelések, a kft. elkezd virágozni. Ezzel párhuzamosan a vállalatnál elfogynak a megrendelések, és bevételek híján romlik a vállalat anyagi helyzete. A következmény valamennyiünk előtt jól ismert. Először a munkások elbocsátásához kezdenek hozzá, vagy ahogy+ (Az elnök "letiltja" dr. Balás István mikrofonját.)