Szigethy István (SZDSZ)
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A munka törvénykönyve kapcsán egy módosító indítványom van jelenleg. Ez azonban alapvetően fontos. Ez az a módosító indítvány, amely esetleg működőképessé teheti a munkaügyi jogszolgáltatást, azaz ezt a munka törvénykönyvét valóban törvénnyé emelheti, nem pedig egy esetleges üres papírrá, amelyet az állam nem képes kikényszeríteni. Ebben a kérdésben már többedszer szólalok fel. Először 1991 januárjában a hatásköri törvény vitájában említettem, hogy itt óriási gondok vannak. Azután ennek a részletes vitájában, a későbbiekben a költségvetési vitában, végül ennek a törvénynek az általános vitájában. Azért vagyok kénytelen ezt hangsúlyozni, mert 1991 januárja, azaz a probléma jelentkezése óta nagyon sok idő állt rendelkezésre a kérdésnek a kormányzati megoldására. A módosító indítványom jelenleg tűzoltómunka. Azt jelentené, hogy a munkaügyi bíróságok ellehetetlenülését úgy próbálnánk esetleg megoldani, hogy ezt az óriási új munkaterhet, amelyet a munkaügyi döntőbizottságok megszüntetése okozna, próbálnánk szétteríteni a helyi bíróságok között. Arról, hogy a munkaügyi döntőbizottságok feladatát a munkaügyi bíróságok képtelenek ellátni, az általános vitában statisztikákat vezettem le, statisztikákból vezettem le ezt a következtetést. A statisztikák egyértelműen igazolták, hogy a munkaügyi döntőbizottságoknak az anyagát már nem képesek feldolgozni a munkaügyi bíróságok a tavaszi hatásköri módosítás miatt sem. Az újabb módosítás után pedig teljesen ellehetetlenülnek. Nos, mi lett ennek a módosító indítványomnak a sorsa az alkotmányügyi bizottságban? Két minisztérium képviselői vettek részt a bizottsági vitában, a Munkaügyi Minisztériumból és az Igazságügyi Minisztériumból. A véleményük egyértelműen az volt, hogy valamennyi következtetésem megalapozott, az a veszély, amelyet előre jeleztem, reális veszély. Ennek ellenére nem tudják támogatni a módosítási indítványomat. Miért? Egyszerűen azért, mert nincsenek fölkészülve rá. Én megmondom őszintén, hogy eléggé elkeseredett vagyok a jelenlegi helyzetben. Teljesen értelmetlennek látom azt a munkát, amelyet ebben a kérdésben egy éve végeztem. Értelmetlennek látom azt, hogy már 1991 januárjától kezdődően folyamatosan jeleztem ezt a veszélyhelyzetet, jeleztem azt, hogy pénz kell, ember kell, szervezés kell, a bírósági szervezet átalakítása kell, hogy ezt a feladatot meg lehessen oldani, és ennek ellenére a kormányzat nem csinált semmit. Nem tudom elképzelni, hogy akár a munkaügyi tárca, akár az igazságügyi tárca hogyan gondolhatja, hogy valamennyi munkavállalónak, több millió embernek a hozzátartozókkal együtt, a sorsát, a jogbiztonságát befolyásoló fontos kérdést így el lehet intézni. Egészen egyszerűen úgy, hogy ezt az óriási terhet, amelyet a munkaügyi döntőbizottságok megszűnése és a munkaügyi bíróságokra való ráterhelése jelent, semmilyen formájában nem próbálják kivédeni. Semmiféle olyan elképzelés nincs, amelyet én próbáltam már tavasszal, majd pedig most megoldani. Megmondom őszintén, kissé elkeseredett vagyok a jelenlegi helyzetben. Azért is, mert a módosító indítványomhoz kapcsolódó egyéb jogszabályi változtatások kapcsolódhatnak, még megvalósulhatnak a hatálybalépés idejéig, a bírósági szervezeti törvény módosítható, az átalakítás elvégezhető ez alatt az idő alatt. Bízom abban, hogy a felelősen gondolkodó kormánypárti képviselők elgondolkodnak azon, hogy a módosítási indítványommal, azaz a munkaügyi bíróságok hatáskörének a szétosztásával a helyi bíróságok között valamilyen formában, egy átmeneti, szükségmegoldást meg lehet még csinálni. Mert egyébként teljesen világos, a Kormány képviselői előtt is teljesen világos, hogy a munkaügyi bíróságok tevékenysége ellehetetlenül, a jelenlegi ügyintézési határidők évekre fognak elhúzódni, mert képtelenek ellátni ezt a feladatkört. Megmondom őszintén: teljesen értetlenül állok az előtt a magatartás előtt, hogy egyes prominens kormánypárti politikusok hangsúlyozzák, hogy hiányolják az ellenzék részéről a konstruktivitást. Nem vagyok képes megérteni, hogy ez hogy férhet össze azzal, hogy sorozatosan szavazzák le a konstruktív javaslatainkat. Ma a napirend elején láttuk, hogy konstruktív törvényjavaslatot napirendre se vesznek, és ugyanakkor azt merik állítani, hogy az ellenzék nem tesz meg mindent azért, hogy ezeket a feladatokat meg lehessen oldani. Nos, az én példám kimondottan azt mutatja, hogy próbáltam valamit tenni annak érdekében, hogy a mukaügyi bíróságok tevékenységét valamilyen formában, akár ideiglenesen is, tovább lehessen folytatni, és ne menjenek teljesen csődbe. Hogyha ehhez még valamiféle támogatást nem fogunk megkapni a szavazásnál, a kormánypárti képviselők nem gondolkodnak el azon, hogy a Kormány elzárkózása ellenére ebben még valamiféle megoldás létezik, akkor megmondom őszintén, egészen egyszerűen nem látom semmi értelmét annak, hogy bármiféle konstruktív javaslatot ezek után előterjesszünk. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)