Lotz Károly (SZDSZ)
DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ha már Kátay képviselő úr megszólított, akkor kezdeném ezzel a kérdéssel, ami egyrészt egy kicsit elvi kérdés, ami a bizottsági ülésen felmerült, hogy mennyire foglalkozhat egy munka törvénykönyv szociális kérdésekkel. A jelenlévő tisztelt kormányképviselők álláspontja azért az volt, amire felhívták a bizottság figyelmét, hogy nem célszerű a szociális és a munkaviszonyra vonatkozó kérdéseket összekeverni. A munka törvénykönyv elsősorban a munkaviszony problémáival foglalkozik. Többen érveltünk, hogy ez nem egészen így van. A világ összes munka törvénykönyve, ha nem is azt mondom, hogy tele van, de minden esetre tartalmaz nagyon sok szociális, elsősorban a munkavállalói érdekeket védő jogszabályt és passzust. Ilyen értelemben tehát azok a valóban szociális jellegű módosító javaslatok, amelyekből én kettőt ismertetnék és szeretném kérni a figyelmüket és támogatásukat, azok úgy érzem, hogy védhetők, sőt egyenesen szükségesek. Két ilyen javaslatot ismertetnék, amely a 4937-es módosító indítványomban szerepel: az egyik, hogy a munkáltató csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg rendes felmondással a munkavállalói viszonyát annak a dolgozónak, akinek négy vagy több, általa eltartott családtagja van, és a családban más önálló keresettel rendelkező nincsen. Ezt a javaslatot a gazdasági bizottság nagy többséggel jóváhagyta, támogatta, és úgy gondolom, hogy Kátay képviselő úr módosítása korrekt és elfogadható. Ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy többen igyekszünk rávenni a Kormányt, hogy módosítsa eredeti álláspontját. Már csak azért is, mert a jelenlegi foglalkozáspolitika és szociális körülmények között családvédelmi szempontból úgy érzem, hogy egy ilyen fokozott védelem szükséges. Ha megnézzük a jelenlegi lesújtó statisztikát, ez azt mondja, hogy Magyarországon összesen 30 ezer négy- vagy többgyermekes család létezik, tehát ez összesen 30 ezer embert érint, és itt egy átlagos, 10%-os mukanélküliségi rátát tekintve, ez maximum 3 ezer munkavállalót érinthet, plusz-mínusz 10-20%. Ez pedig az 1992-re előjelzett munkanélküliek számának legfeljebb fél %-a, 0,5%-a vagy még annyi sem. Tehát magyarul: itt azt is lehetne mondani, hogy egy jelképes védelemről, munkavállalói és családvédelemről van szó. Úgy érzem, hogy ez nélkülözhetetlen, ennyit ma meg kell tenni, és a gazdasági bizottságnak a köszönetemet fejezem ki, amely ezt a módosító indítványt elfogadta. Nagyon szeretném kérni támogatásukat, egyrészt a Kormány támogatását, figyelembe véve, hogy minimális terhet jelent ez a Köztársaság számára - hogy így mondjam -, ugyanakkor pedig egy óriási jelentősége lenne a családtagok számát tekintve, az ún. többgyermekes családok tekintetében. A másik módosító indítványom nem kapta meg a többséget, ezt ugyan Kátay képviselő úr más formában, pontosabban szintén megismétli: az egyedülálló dolgozó anyának és apának, munkavállalónak - írta - gyermeke 18 éves koráig. Én ezzel nem akarok részletesen foglalkozni, nagyon jó lenne, ha ezt a Kormány és a képviselő hölgyek és urak szintén támogatnák. Ha azonban a kettő közül választani kell, úgy, ahogy ezt a gazdasági bizottság csinálta, akkor mindenképpen az elsőt, vagyis a négy- és többgyermekes családok indítványát szeretném fenntartani és kérni a támogatásukat. A másik módosító indítvány, amely szintén nagy többséget kapott a gazdasági bizottságban, de a Kormány ezt úgyszintén nem támogatta, ez az a szabadsággal összefüggő javaslat, amelynek az eredeti, 134. § szerinti szövege: - egyrészt az, és itt a 2. és 3. §-t értelemszerűen egybeolvasnám - "Az alapszabadság egynegyedét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni." A (3) bekezdés pedig azt mondja, hogy "a szabadságból legalább két hetet egybefüggően kell kiadni. E rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet". Itt tehát arról van szó, hogy egy olyan kötelezettséget teszünk be a munka törvénykönyvébe, amely például azt jelenti, hogy valakinek 20 nap - tehát a fiatalkorúak esetében, különösen a fiatal munkavállalók esetében ha például 20 nap a szabadság, ebben az esetben az egynegyedét, tehát 5 napot a maga kérésére vehet ki, ugyanakkor két hetet egybefüggően és a munkaadó által megszabott időpontban szükséges kivenni. A gazdasági bizottságban azzal érveltem, és ezt fogadták el, hogy ebben az esetben ez súlyosan sérti az egyébként is kevés szabadsággal rendelkezők cselekvési szabadságát, Magyarországon nem tartunk ott, hogy mindenki egybefüggően, kizárólag, valóban pihenésre veheti ki a szabadságát. Jelen pillanatban valóban jogosan, időszakosan, olyan fontos elfoglaltságra és netalántán munkára is engedjük fordítani ezeket a szabadságokat, amelyek nélkülözhetetlenek családok megélhetéséhez. Tehát ilyen szempontból nem célszerű egy ilyen megkötést betenni. Ugyanakkor a munkáltatót is megköti ez, hiszen számos esetben együttesen szeretnék a munkavállalóval ezt a kéthetes klauzurát feloldani, és ebben az esetben, ha ezt betesszük, akkor ezt egyszerűen lehetetlenné teszi ez a munkatörvénykönyvi javaslat. Végül szeretném megemlíteni, hogy a szociális charta, amelyet a Kormány december 16-án aláírt és jelenleg folyik a ratifikációs eljárás, ezzel kapcsolatban csupán annyit tartalmaz, hogy az igazságos munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlatának biztosítására a szerződő felek vállalják, hogy legalább évi kéthetes, fizetett szabadságot biztosítanak. Arról nem szól a charta, hogy ezt milyen módon kell kiadni. A kormányképviselők azzal érveltek, hogy Magyarország elfogadott, ratifikált és hozzájárult egy olyan nemezetközi munkaügyi szervezet, az ILO által megszabott konvencióhoz, amely ezt kiköti, tehát ezt az egybefüggő két hét kiadását kiköti. Megítélésünk szerint ez több problémát is felvet. Egyrészt nekem nem világos, hiszen egy 1989-es ILO-konvenció szerint 6 napot kell egybefüggően kiadni, 16 éves kor alatt 12 napot, tehát nem világos, hogy ez a két hét valóban honnan származik és kihirdetett-e. De a lényegét tekintve ezek a nemzetközi szabályok mindig csak subsidiarius szabályok, ezek csak akkor érvényesülnek, ha másban nem állapodnak meg a felek, és a nemzetközi szabályok soha nem imperatívusban fogalmaznak, soha nem kogensek, hanem mindig - az ilyen típusúak - ajánlási jellegűek. Tehát tudomásom szerint ezektől ilyen esetben mindig magasabb indokra, és ebben az esetben a szociális chartára hivatkozva mindig is el lehet ezektől térni. Egyébként a kormányképviselőknek semmi más kifogásuk nem volt ezzel a feloldással szemben, kizárólag ennek a bizonyos ILO-egyezménynek a betartása volt az érv, amely szükségessé teszi, hogy ez benn legyen. Megítélésem szerint ebben az esetben nem célszerű fenntartani, ezért ezt én úgy javasolom módosítani, hogy a szabadságból legalább két hetet egybefüggően kell kiadni, e rendelkezéstől eltérni csak a munkavállaló kérésére lehet. Úgy érzem, hogy ennyit a munkavállalók feltétlenül megérdemelnek, de a munkaadók is, hogy együttesen állapodjanak meg, és egy ilyen rendelkezéstől való eltérés a munkavállaló kérésére lehetővé váljon. Ennek rendkívül nagy a jelentősége, ebben az esetben megítélésem szerint a munkavállalók legalább egyharmadát közvetlenül és súlyosan érinti, amennyiben ezt benne hagyjuk. Ezért kérném, a kormányképviselők álláspontját, ha lehetne megváltoztatni, és a tisztelt képviselőtársak figyelmét felhívni, hogy ezt a módosító indítványt, a gazdasági bizottsággal összhangban, fogadják el. Legvégül egy megjegyzést szeretnék tenni. Szinte az ország valamennyi munkaadója árgus szemekkel figyeli, hogy a szabadságügy mikor fog rendeződni, mettől kezdve fog ez életbe lépni. Óriási különbség van, hogy január 1-jétől visszamenőleg vagy esetleg júniustól, mint ahogy ez elhangzott, hogy esetleg júniustól lépne érvénybe. Nem mindegy a munkavállalók szempontjából, akik már jelenleg is szabadságot óhajtanak kivenni. Ez a szabály rendkívül sürgős lenne, hogy minél előbb megszülessen, ezért szeretném kérni a Kormány mielőbbi álláspontját - úgy tudom, hogy ez még nem világos -, hogy mettől kezdve fognak érvénybe lépni a szabadságokkal összefüggő szabályok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)