Paszternák László (MSZP)
PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénytervezetet megelőző vita, majd a törvényt felvezető miniszteri bevezető gondolatok, illetve az általános vita számomra azt az érzést sugallta, hogy mire elfogadott munka törvénykönyvünk lesz, akkorra az a mindnyájunk számára kívánatos cél is teljesülhet, hogy a törvény egyúttal optimális egyensúlyt képes teremteni a munkaadói és a munkavállalói kör számára egyaránt. Ezt én reméltem és remélem még akkor is, hogyha tudom, hogy nem kialakultak azok a viszonyok és nem kialakultak azok a feltételrendszerek, amelyek ehhez megadnák a lehetőséget, illetve akár a munkaadói, akár a munkavállalói körben rendkívül sok teendő van még, hogy bármilyen törvényalkotás vagy törvény elfogadása után azok érdemi alkalmazására lehetőség adódjon, illetve a feltételei megteremtődjenek. És akkor is igaz ez, hogyha tudom, hogy a Házban különböző nézőpontból rendkívül szélsőséges nézetek vannak a mai munkavállalói érdekképviselettel kapcsolatosan. Én úgy gondolom, hogy ezt egy munka törvénykönyv elfogadása kapcsán szükséges lenne félretenni, szükséges lenne ettől elvonatkoztatni, mivel ez a törvény az elfogadása után nem egy hónapra, nem egy fél évre, hanem én gondolom, hogy hosszabb időre rendezne viszonyokat. Tisztelt Ház! Én úgy hiszem, hogy ez a dilemma, amit én itt igyekeztem megfogalmazni, elsősorban nem abból származik, hogy a szándék rossz, hanem rossz a kiinduló alap egy bizonyos összefüggésben. Itt elsősorban én a munkavállalói érdekvédelmi szervezetekre szeretném a kérdést kihegyezni. És ezek végigvonulnak azokon a módosító javaslatokon is, amelyeket képviselőtársaimmal igyekeztünk megfogalmazni. Mi a kiinduló alap? Én úgy gondolom, hogy a miniszter úr majd a részletes vita lezárásánál próbál választ adni arra a kérdésre, amit Kátay Zoltán képviselőtársam is föltett, hogy vajon mi az oka annak, hogy a tervezet és az Alkotmány megfogalmazásában már eltérés van a szakszervezetek fogalmának meghatározásánál. Én úgy hiszem, hogy ha itt már alapvető eltérés van, akkor ebből talán egyenesen következik - de nem törvényszerű, hogy egyenesen következzen -, hogy később a szakszervezetek, illetve a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek különböző módon vannak megítélve a jogosítványokat illetően. Én úgy hiszem, hogy ebben a rendkívül ellentmondásos, átmeneti időszakban még inkább preferálni kellene, még inkább előnyben kellene részesíteni a munkavállalókat, illetve azok érdekvédelmi szervezeteit. Én azt hiszem, hogy ezt a tervezetben megfogalmazott gondolatkört, és az Alkotmányban megfogalmazottakat még a törvény elfogadása előtt célszerű lenne összhangba hozni. A másik kérdéskör, amelyik úgy hiszem, hogy nem teremt egyensúlyt a munkaadói és munkavállalói kör számára az érdekegyeztetésnél, illetve a mozgásterületüket illetően, az pedig a szakszervezetek tájékoztatási, illetve véleménykikérési jogosítványára vonatkozik. A törvénytervezet a szakszervezeteknek tájékoztatási kötelezettséget írna elő ahelyett, hogy véleményt kérne a munkavállalók nagyobb csoportját érintő kérdésekben. Én úgy hiszem, hogy pontosan arra a helyzetre hivatkozva, amelyben vagyunk, és amely előtt még bizonyos ideig állunk, célszerű lenne megtartani, hogy a véleményét legyen köteles a munkaadó kikérni az érdekképviseleti szervezeteknek, és majd aztán szabadon meghozhatja azokat a döntéseket, amelyeket egyébként munkaadói mivoltából meg kell, hogy hozzon. A következő kérdéskört a legsúlyosabbnak tekintem ilyen összefüggésben, ahol az előterjesztés az esélyegyenlőség, illetve a mozgástér lehetőségét szűkíti, ez pedig a kifogásolási, illetve a vétójoggal függ össze. Tisztelt Képviselőtársaim! Miről is van itt szó tulajdonképpen? Én kérem, hogy szavazás előtt mindnyájan gondolják majd át, hogy a gombot milyen javaslatra fogják megnyomni. Én úgy gondolom, hogy a szakszervezetek kifogásolási joga, megfogalmazása és a törvénytervezetben megfogalmazottak ezt gyakorlatilag semmivé teszik. A javaslat ugyanis csak akkor engedné a kifogásolás benyújtását, ha az adott ügyben nincs helye munkaügyi jogvita kezdeményezésének, illetve az adott munkáltatói döntés jogellenes. Ehhez tudni kell, hogy a javaslat bevezető szabályai gyakorlatilag minden munkavállalót érintő döntés esetén lehetővé teszik a munkaügyi jogvita kezdeményezését, így a szakszervezet a kifogás jogával emiatt szinte semmikor sem élhet a jövőben. Ez a javaslat is szűkítés, amely szerint csak a jogellenes intézkedés ellen van lehetőség a kifogásra, azt a kérdést veti fel, hogy ki dönti el azt, hogy mi a jogellenes. Nyilván majd később az erre hivatott bíróság. És a döntésig mi történik? Nyilvánvalóan semmi, hiszen a munkáltató döntését jogszerűnek tartva nem fogadja el a kifogást és annak következményét sem, mely szerint a kifogásolt intézkedést végrehajtani sem szabad. A kifogás joga tehát - már amennyiben az egyáltalán benyújtható lenne - örökös viták és konfliktusok forrása lesz. Pedig a kifogásolt jogot és azt a következményt, hogy az elbírálásig a döntést végrehajtani nem lehet, ezért találták ki, hogy legyen mód a vitatott intézkedés újbóli átgondolására, egyeztessenek a felek, mielőtt a bírósághoz kerül az ügy, vagy ami még rosszabb, sztrájk, vagy egyéb önvédelmi akciók indulnának be. Én úgy hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy erre a dilemmára vagy erre a kérdésre a miniszter úrnak mindenféleképpen még a szavazás előtt magyarázatot kellene adnia. A következő kérdéskör a szakszervezeti tisztségviselők munkaügyi védettségének a kérdése. Ha elismerjük azt, hogy azok a körülmények, vagy az a helyzet, amely ma a munka világában, a munkahelyen zajlik, nemhogy szűkíteni kellene, vagy inkább vagy legalább megtartani a jelenleg érvényes jogszabályokban rögzített jogosítványokat, vagy azokat bővíteni kellene. Azt is szeretném elmondani, hogy az, ami ma kivívott jog vagy megtartott jog, még törvényileg az európai gyakorlat is egyúttal. Pedig tudjuk, hogy Európa azon részén, ahol ezt gyakorolják, sokkal rendezettebbek és törvényileg sokkal jobban kézben tartott a munka világa, mint amilyen a magyar viszonyokban. Tehát én azt gondolom, ezt át kellene tekinteni még egyszer az előterjesztőknek, és lehetőség szerint azon módosító javaslatok iránt, amelyek erre utalnak, fogadókészséget kellene mutatniuk. Tisztelt képviselőtársaim! A következő kérdéskör a felmondási lehetőség. Erre vonatkozóan - többi képviselőtársam már utalt rá - én csak alá szeretném húzni, vagy figyelmükbe szeretném ajánlani, hogy ez is a munkavállalók védettségének, illetve lehetséges pozícióinak a rontását segíti elő. Ez pedig szerintem nem kívánatos, és ez a Parlament számára sem lehet kívánatos. Befejezésül a munkaadó kötelező biztosítási kötésére szeretném én is fölhívni a figyelmet, mint ahogy ezt Boros képviselőtársam már megtette. Mi tudjuk, mint ahogy ez a bizottsági vitákban is megfogalmazódott, hogy ennek az esetleges elfogadása bérköltségek növekedésével járna. Egy minimális bérköltség növekedésével járna, szeretném ezt aláhúzni. Ugyanakkor ennek a hozadékát, az előnyeit szerintem sokszorosan lehetne lemérni a munkahelyen, illetve a munka világában, hisz úgy a munkaadó, mint a munkavállaló számára olyan lehetőséget teremtene, amellyel a rengeteg felszámolási és csődeljárással összefüggő procedúráknak a munkavállalóra történő, elsősorban anyagi kihatását kezelhetővé tenné, illetve kezelhetőbbé tenné, mint amilyen most van. Tisztelt Ház! Elnök Úr! A helyzet kínálná, hogy sokkal hosszabban módosító indítványokhoz kiegészítő vagy indokló szöveget fűzzön az ember, de hát az idő előrehaladtával ettől én elállok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)