Zsebők Lajos (MDF)
ZSEBŐK LAJOS (MDF): Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Az előbb a bizottság előadójaként elmondtam a bizottsági véleményt, most hozzáfűzném a saját véleményemet. Röviden teszem, megígérem. A határozati javaslathoz 5223-as és 5328-as számon magam is módosító javaslatokat adtam be, melyek közül most csak a leglényegesebb ponttal kívánok foglalkozni. A határozati javaslat, amit a Kormány beterjesztett, azt mondja, mintegy felmentést adva a tavalyi 26-os számú országgyűlési határozati javaslat vonatkozó része alól, hogy a Kormány szüntesse meg - akár egyoldalúan - az 1977. évi államközi szerződést, mely a vízlépcső megvalósítására irányul, ha a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya ésszerű időn belül nem határoz a szerződéssel ellentétes munkák leállításáról. Én ezt kevésnek tartottam az ésszerű időn belül való kitétel miatt, mert ezt szerintem mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja és ahogy neki a leginkább megfelel. Első módosító indítványomban 1992. március 31-i határidőt javasoltam, de mivel a határozati javaslat tárgyalása és megszavazása elhúzódott, illetve elhúzódik, a határidőt április 30-ra változtattam. Tehát egy határidőbeli megszorítást javasolok, azonban a dolog nem ilyen egyszerű. Ha összevetjük - és a tisztelt Háznak össze kell vetnie - a határidővel megszorított kormányjavaslatot a környezetvédelmi bizottság módosító javaslatával, akkor észre kell vennünk, hogy két különböző dologról van szó. A bizottsági módosítás azt mondja, szüntessük meg a szerződést, ha a másik fél az építési munkálatokat április 15-ig nem állítja le. A kormányjavaslat az én megszorításommal azt mondja: mentsük fel a Kormányt a közös megegyezéssel történő szerződésbontás alól, ha a cseh és szlovák fél a szerződéstől eltérő munkálatokat április 30-ig nem állítja le, vagyis ez esetben adjunk felhatalmazást az egyoldalú szerződésbontásra. De a gondolat itt nem zárul le. Mert azt is tartalmazza a javaslat: ha az egyoldalú munkálatokat leállítják április 30-áig, akor megteremtődik egy háromoldalú szakmai, tudományos bizottság vizsgálódásának, vizsgálatainak a feltétele. Vagyis a bizottsági javaslat állítja, mi tudjuk, hogy nem jó a nagy mű, állítsák le és kész. Én azt mondom, a Kormány javaslatát megtartva, mivel a vízlépcső kérdése elsősorban szakmai, tudományos kérdés, mivel a vízlépcső meg nem építéséről és üzembehelyezésének elhagyásáról szóló érveink megalapozottak, mivel a másik fél nem tudja sem saját állításait alátámasztani, sem pedig a mi érveinket cáfolni, vizsgáljuk meg harmadik fél bevonásával, kinek van igaza. Ez egyébként megegyezik és igazodik az eddigi kormányzati lépésekkel, illetve igazodik a kormányzati lépésekhez, igazodik a bizottsági küldöttségek - tehát a magyar Parlament környezetvédelmi bizottságának küldöttsége, és a cseh és szlovák szövetségi parlament környezetvédelmi bizottságainak küldöttsége - tárgyalásához, illetve az arról szóló jegyzőkönyvekhez, igazodik továbbá a kormányközi tárgyalásokhoz, és igazodik végül azokhoz a megtett lépésekhez, ahhoz a megírt levélhez, melyben a miniszterelnök úr Marian Calfa kormányfőt felszólította, hogy egy határidőhöz kötötten döntsenek. De én nemcsak ezt mondom, hanem azt is mondom, hogyha nem hajlandók erre, nem hajlandók arra a Duna másik partján, hogy a szerződéstől eltérő munkálatokat felfüggesszék, akkor ezt a szerződést egyoldalúan fel kell bontani. Amit én javaslok, az egy olyan út, vagyis amit én pártolok és egy megszorítással javaslok, az egy olyan út, mely vállalja a szakmai megméretést, mert megalapozott és meggyőző saját igazunk, de lehetőséget biztosít a másik félnek a belátásra, álláspontjának megváltoztatására, és egyáltalán a fordításra. A bizottsági javaslat nem rendelkezik ezzel a lehetőséggel. Ezért kérem képviselőtársaim támogatását, mert a konfliktust feloldani csak úgy lehet, ha a másik félnek visszavonulási lehetőséget is biztosítok. Meggyőződésem, hogy így sem lesz vízlépcső, de a két ország közötti baráti kapcsolat inkább megmaradhat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobboldalon.)