Fekete Gyula (MDF)

1992. március 22.

DR. FEKETE GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Komoly indokok szükségesek két ország kormánya által aláírt szerződés felbontásához. Nyomós indok egy nemzetközi víziút, a nagyhatalmak által garantált békeszerződésben határként megjelölt Duna elterelése, de nyomós indok az aláírás pillanatában még nem ismert hatalmas méretű környezeti károk feltárása is. Ezen nyomós indokok számát még eggyel kívánom növelni a preambulumban, ezt célozza az 5232-es sorszám alatt benyújtott módosító indítványom. A javaslat lényege az, hogy kerüljön be a preambulumba, hogy Magyarország kényszerítő körülmények hatására írta alá a szerződést, és messze nem volt az egyenlő jogú szerződő fél pozíciójában az 1977. évi szerződés aláírásakor. Ismeretes, hogy a magyar pártvezetés először 1951-ben foglalkozott az erőműépítés ötletével, de a kivitelezés következményei oly nyilvánvalóan hátrányosak lettek volna Magyarország számára, hogy Gerő Ernő javaslatára elvetették az ötletet. Mi történt 1977-ig, hogy az eredetileg elvetett ötletből aláírt dokumentum lett? Fontos tényező volt az 1973. évi közel-keleti háborút követő olajárrobbanás. A nyugati gazdaságok megrendülése, a Szovjetunió kezében levő olajfegyver hallatlan mértékben megerősítette a demokratizálódást ellenző konzervatív pártvezetőket. Minden szocialista országban erősödött a moszkvai függés, leváltották, háttérbe szorították a rendszert reformok útján változtatni szándékozó erőket. 1973-1975. az ellenreformerek évei voltak, a Fock-kormány lemondani kényszerült, a Politikai Bizottságból távoztak a reformpolitikusok. A proletár internacionalizmus jegyében fokozni kellett a Moszkvához hű fejlődő országok kormányainak közvetlen támogatását, vagy Magyarország számára hátrányos gazdasági szerződések formájában a közvetett támogatást is.