Mádl Ferenc
DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bős- nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében fordulóponthoz érkezett az Országgyűlés. A vita során elhangzott észrevételek, a bizottságban végzett munka messzemenően hozzájárult ahhoz, hogy világosabbá váljanak a döntésre szoruló kérdések, és egy optimális határozati javaslat szülessen ma a Parlamentben. A sok észrevételre, indítványra itt külön-külön nem kívánok most kitérni az időtakarékosság okából sem, néhány lényeges kérdésre szorítkoznék felszólalásomban, válaszomban. Ezek egyike, hogy a Parlamentben is, de ennek folytán a közvéleményben is megjelent olyan vélemény, miszerint a Kormány a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében kétfelé húz: van egy informális puha irányvonala, és van egy hivatalos, határozottabb irányvonala, és netán puhult is a korábbi állásfoglalásához képest. Erre a következőket szeretném mondani: a Kormány mindenkor az Országgyűlés határozatának és állásfoglalásának megfelelően cselekedett, illetőleg a három illetékes bizottság állásfoglalását és véleményét követte. Amikor a kialakult helyzetben ezelőtt néhány héttel a Kormány tájékoztatta a három bizottságot - a környezetvédelmi bizottságot, a külügyi bizottságot és a gazdasági bizottságot - arról, hogy az ország a szerződés megszüntetésének, használjuk most már ezt a fogalmat, a kényszerhelyzetébe jutott, kérte a három bizottság állásfoglalását, véleményét a dolog további alakításához, ahhoz, hogy a Kormány ezt követően előkészítse az országgyűlési határozattervezetet. Számomra meglepően a három bizottság együttes ülésén viszonylag polarizálódtak a vélemények. Négy koncepció is kiolvasható volt a vitában arról, hogy hogyan tovább. Ezek voltak egymáshoz képest puhábbak vagy kevésbé puhák. A többségi vélemény volt az, ami aztán a Kormány beható vitája után, elemzése után lényegében megjelenik a Kormány határozati javaslatában. A Kormányban is sokoldalú vizsgálat tárgya volt a problémakör. Önmagában én nem látok semmi különöset abban, hogy egy politikai döntés előkészítésében, az emberi gondolkozás folyamatában lényeges kérdéseket illetően nem 1000g hasonlítanak egymáshoz a vélemények. Tehát előfordult bizottsági szinten is, a Parlament három bizottságának szintjén is, és a Kormány szintjén is a sokoldalú megközelítés. Megszületett azonban a döntés, az, ami az Országgyűlés elé került. Ez a Kormány állásfoglalása. Ahhoz képest ez egy jottányit nem változott. Én mint a Kormány meghatalmazottja, sem a miniszterelnöktől, sem a Kormánytól nem kaptam semmiféle jelzést, hogy ehhez képest puhább véleményt képviseljek. Nem tudok erről, ilyen nincs. Ez a Kormány egyértelmű véleménye azóta, mióta a határozat megszületett. Ezzel áttérnék röviden arra, hogy összefoglalnám a döntésünk, a határozati javaslat lényeges elemeit. Azok számára, akik nem mélyedtek talán anynyira el abban, hogy mik is a legfontosabb problémák, amiben itt dönteni kell felelősen a közvélemény számára és a külföld számára is, mert attól tartok, hogy figyelik ma külföldön is, hogy ma itt mi fog történni. A döntésnek öt lényeges eleme van. Az első eleme az a kényszerhelyzet, amit a csehszlovák fél a maga egyoldalú aktusával, cselekményével, építkezésével idézett elő, hogy tudniillik egyoldalúan befejezni készül a vízlépcsőt, az erőművet üzembe kívánja helyezni. S ez magában foglalja a Duna elterelését is. Ezt a magyar Kormány - és ezt tartalmazza a határozati javaslat -, a magyar Parlament nem tudja elfogadni. Nem tudja elfogadni, mert tovább viszi az ökológiai veszélyt, amelynek címén egyáltalán az egész vita van, amelynek címén egyáltalán Magyarország ellenezte a vízlépcsőt, ellenzi az új Kormány hivatalba lépése óta is. A másik, hogy nem tudja elfogadni a Magyarország területi integritásának sérelmével járó cselekményt, építkezési munkálatokat. Ez az a helyzet, amiért a megszüntetés kényszerhelyzete állt elő. Ez az első egyértelmű állásfoglalása ennek a deklarálásnak. A második elem: azok az értékek, amiket a magyar Kormánynak és a magyar Országgyűlésnek nyilván szintén figyelembe kell vennie, az az érték nevezetesen, amit a két ország baráti, jószomszédi együttműködése jelent, amit jelent a visegrádi hármak további hasznos és konstruktív, operatív együtt- működése, szemben esetleges feszültségek keletkezésével, előidézésével, a jogviták kölcsönös vitában, kölcsönös megoldásban, megegyezve való megoldással a jogállamiság kivetítése erre a területre is, a feszültségek elkerülése. Ezek az érdekek és értékek azok, amelyeknek címén a második eleme a döntésnek az, hogy a magyar Kormány még egyszer a csehszlovák kormányhoz fordul, hogy vállalja a háromoldalú vizsgálatot, amelyben az EK szakértői is részt veszenek a probléma ökológiai, a jelenség, tehát a vízlépcsőrendszer minden lényeges kérdését illetően, és a háromoldalú vizsgálat eredményeként kétoldalú döntés születhet a két kormány között, valamilyen ésszerű egyetértésben. Ez idő alatt azonban természetesnek tartja a magyar fél, hogy a másik oldal álljon el, szüntesse be ezeket az egyoldalú cselekményeket, amelyek - egyebek között - a Duna elterelését is magukban foglalják. Ez nem ultimátum, ez egy természetes kérés, hogy olyan kérdésre nézve, amiben meg akarunk egyezni, közben a másik felet nem visszük a kész tények zsákutcájába. Az nem megoldás, hogy erről a szép szobában tárgyalunk egymással, és közben a kertek alatt elviszik a Dunát. Ez a második lényeges eleme a döntésnek. Ennek a közös útnak a járását várjuk és kérjük a másik féltől ilyen kérés mellett, ilyen moratóriumkérés mellett. A harmadik eleme nagyon lényeges, nagyon kemény magva a döntésnek, hogy ha mindezek az igények, feltételek és szempontok figyelembevétele nélkül a magyar javaslat végleges elvetése mellett dönt a csehszlovák fél, ilyen válasz érkezik a magyar Kormány megkeresésére, akkor nem marad más hátra a magyar fél számára, mint felbontja egyoldalú nyilatkozattal, illetve megszünteti az 1977. évi vízlépcsőszerződést. A negyedik eleme a döntésnek, hogy a magyar Kormánynak természetesen késznek kell lennie ezt követően az előállott helyzet rendezésére. Az ökológiai rehabilitációra egyrészről, a hajózás biztosításához szükséges együttműködésre, az árvízvédelem biztosításához szükséges együttműködésre. Azt is meg kell mondani, hogy ez súlyos milliárdokat fog jelenteni, de az a közmeggyőződés és a szakemberek meggyőződése, hogy ez kisebb kár, mint ami előállna akkor, ha azok az ökológiai veszélyek valósággá válnak, amelyek az üzembehelyezésből származnak. Magyarul, az ország lakossága 45ának ivóvize kerülhet veszélybe, mely anyagi következmények megbecsülése szinte lehetetlen már. Az ötödik eleme ennek a döntésnek, hogy ez nemcsak csehszlovák-magyar ügy. Már most is világos, hogy ennek az ügynek európai dimenziói, nemzetközi dimenziói vannak. Különösen azok lesznek, ha a felmondás folytán, a megszüntetés folytán jelentős feszültség alakul ki itt Közép-Európában, ahol elég baj van, mint tudjuk. Ezért a Magyar Kormány az Európai Biztonsági Értekezlet tagállamainak kormányaihoz fordult, az európai közösséghez fordult, az Egyesült Nemzetekhez fordult, a Duna-bizottsághoz fordult, az Európa Tanácshoz fordult, vázolva a magyar pozíciót, kérvén annak megértését, és kérvén támogatást, együttműködést is abban, hogy a másik fél vállalja ezt a háromoldalú vizsgálatot nyílt sisakkal, a moratórium elfogadásával. Tájékoztatnom kell az Országgyűlést, hogy ennek a diplomáciai missziónak, amit a Kormány evégből megkezdett, jórészt magam abszolváltam, az a tapasztalata, hogy szimpátiával fogadták a magyar álláspontot ezekben az országokban kormányfők és miniszterek. A legpregnánsabb talán, amit meg kell említenem, az Európai Gazdasági Közösség elnökhelyettese, Andrisson alelnök úr, aki a külügyminisztere - hogy úgy mondjam - az Európai Gazdasági Közösségnek, a következőkben foglalta össze a reakcióját a magyar kezdeményezésre: 1. Európai ügynek tekintik ezt már most. 2. Fontosnak tartják ehhez képest, hogy létrejöjjön ez a háromoldalú vizsgálat, és ennek eredményeként valamilyen ésszerű, békés feloldása az államközi vitának. Ehhez szakértőket, tudósokat fognak jelölni, készek ezt a jelölést az EK részéről biztosítani. Amit követően a két fél jelöli majd a jelöltlistából azokat a személyeket, akik a harmadik oldalt jelentik majd ebben a háromoldalú vizsgálatban. De azt is közölték, hogy csak azzal a feltétellel vesz ilyen értelemben részt, tehát szakértői, tudományos, technikai szinten az EK ebben a vizsgálatban - tehát nem mint valamiféle döntőbíró, nem mint valamiféle politikai tényező -, ha a két ország között a moratóriumra nézve létrejön megállapodás a visszafordíthatatlan cselekményeket illetően. Ez tehát, ez az öt pont, ami felől a Parlamentnek felelősen kell ma döntenie. Ezt tartalmazza a határozati javaslat. Én azt gondolom, hogy ez világos beszéd. Ehhez képest a nagyon sok indítványt illetően, amelyek bővítik, cizellálják, kicsit bonyolítják, vagy bonyolítanák a határozatot, azokra nézve én azt javasolom, hogy azokat mellőzzük, mert csökkentik a döntés, az állásfoglalás egyértelműségét, határozottságát. Ez nem vonatkozik azokra a javaslatokra, amelyek ezt célozzák, az egyértelműség fokozását, a határozottság fokozását. Befejezésül a következőket szeretném még mondani: ha szimpátiával találkoznak külföldön a magyar kezdeményezések, mert ott európai utat próbálunk választani, mert kerülni kívánjuk a feszültséget, akkor azt hiszem, természetesnek lehet tekinteni azt az elvárást, hogy ezt a szimpátiát az Országgyűlés részéről is élvezze a határozati javaslat. Ehhez képest nem lenne természetellenes azt feltételezni, hogy a döntés erős többséggel születik, nem merem mondani, hogy egyhangúlag születik, nem azokat a jeleket látom magam mögött. Mert ez nem a Kormány állásfoglalása csak, azt szeretném hangsúlyozni, ez ennek az Országgyűlésnek lesz a határozata, és országok közötti ügyről lévén szó, Magyarország határozata lesz. Hát ennek a felelősségnek a tudatában kérem a képviselőket, hogy méltóztassanak megfontolni az előterjesztést, a konkrét javaslatokat, és ehhez képest foglaljanak állást az előterjesztés ügyében. Köszönöm szépen. (Taps.)