Ráday Mihály (SZDSZ)
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Manapság és mindenkor is szokás volt visszanyúlni a régiekhez, az előbb is így történt. Siklós miniszter úr is úgy kezdte tulajdonképpen az útalapról szóló beszédét, hogy "már a régi rómaiak is+" Igen, már a régi rómaiak is foglalkoztak közlekedéssel, ha nem is volt útalapjuk, de építettek utakat, környezetbarát utakat építettek kőből, és volt egy lényeges különbség, hogy járműveik ugyan használtak üzemanyagot, de végtermékeik nem voltak oly környezetszennyezők, mint a maiak. De vissza bigáktól, trigáktól, quadrigáktól a mai közlekedési eszközökhöz és az általuk okozott környezetszennyezéshez és ahhoz, ami napjainkban történt, ahhoz a zsaroláshoz, amit a görög kamionok okoztak ismét. Ugyebár emlékeznek mindannyian, képviselőtársaim, arra, hogy megemeltük az útvámot annak idején, a kamionok útvámját, hogy talán ettől kevesebb kamion használja tranzitútvonalként Magyarországot, másrészt, akik jönnek, fizetnek valamelyest azért, hogy legyen a pénzből egy rész, amelyet környezetvédelemre fordítunk. Ha a görögök sikerrel elérik, hogy minél többen kapnak kedvezményt, vagy elengedik az útvámjukat, akkor mintha mi sem történt volna, hiszen az történik, hogy egyre több kamion jön az országba most már kevesebbért vagy ingyen, és aki bejön, az továbbra is környezetszennyez, tehát a cél, a kettős cél nem valósulhat meg. A második cél azért sem, mert hiszen a felemelt útvám annyira tetszetős, hogy az útalap önmagáénak tekinti azt a következő évtől kezdve. Az az útvám, amely eddig a költségvetést gyarapította, mármint a költségvetés elfogadása óta, és annak egy része a környezetvédelmet volt hivatva szolgálni. Ha az útalap összegeit a tisztelt Ház úgy fogadja el, ahogy a beadott törvényjavaslatban van, akkor ez a törekvés, amit a Parlament szentesített a költségvetés elfogadásakor, értelmét veszti és hatását is, hiszen nem marad pénz, amely a környezetvédelemre fordítható. Tehát tudajdonképpen az útvám einstandjáról van szó, hogy ezt a bevált kifejezést használjam. Meg kellene próbálni ezt valamilyen módon mégiscsak újragondolni. Azt mondják a környezetvédők és mindenki, aki a környezetvédelemmel foglalkozik, hogy az okos az lenne, ha nem útalapról beszélnénk, hanem közlekedési alapról. Tehát az a pénz, amelyet ebben az országban a közlekedés fejlesztésére lehet fordítani, az egy alapban lenne, és ebből az alapból csipegethetne az út, vasút, légi közlekedés és vízi közlekedés egyaránt, a kerékpárokról már nem is beszélve. Ez nyilvánvalóan előbb-utóbb megvalósítható, hiszen a minisztérium által kiadott távlati közlekedési koncepció ilyen irányban tapogatódzik, most, ebben a törvényben feltehetően nem megvalósítható. Tehát azon kell gondolkodni, hogy hogyan lehet ezt az útalapot úgy bevezetni, úgy elfogadni, hogy ugyanakkor a környezetvédelem, illetve a többi közlekedési ág, amely nemcsak utat használ, hanem sínt is és vizet is, ne szenvedjen oly mértékben kárt, mint hogyha az egyikre fordítjuk csak figyelmünket. A magyar közlekedéspolitika című anyagban van néhány gondolat, amelyek ezt szolgálják majd a jövőben, csak még nem tartunk ott. A jó út, ha az utakat jobbítjuk, ha az útalap költségével javítjuk az utakat, előnyt is jelent, hátrányt is, hiszen a jó út azt jelenti, hogy még több autó használja ezeket az utakat, és a még több autó még több környezetszennyezést hagy maga után. Azt gondolom, hogy kell a jó út, de úgy kellene megoldani, hogy a többi közlekedési eszközhöz csatlakozó jó utakat építsünk, tehát úgy, hogy ezeket a csatlakozásokat meg lehessen oldani. A miniszter úr jól ismeri - hiszen a GYSEV-et ismeri - azt, hogy van átrakóhely Magyarországon, van egy - és csak egy -, és az is a GYSEV-nél van Sopronban. Tehát meg van oldva egy helyen az, hogy a kamionok és az ő terhük vonatra szállhatnak, és a kombinált fuvarozással mehetnek tovább. Az osztrákoknak ez érdekük, hiszen a környezetszennyezést így részben elkerülhetik. El kellene gondolkoznunk azon, hogy nem az volna-e a helyes, hogy ne Sopronban szálljanak a kamionok vonatra, hanem Biharkeresztesnél, vagy szálljanak a határainknál másutt, és vonaton tegyék meg az utat. Akkor már nyilván Ausztriában nem kell őket még egyszer átrakni és Németországban sem, hanem folyamatosan mehetnének vasúttal Európába, vagy a közkedvelt kifejezéssel: a magyar közlekedés ezúttal Európa felé tarthatna így. Ugyanis arra is kell gondolnunk, hogy a magyar vasút jelenleg az európai viszonyokhoz képest jól áll. De amennyiben az útra tereljük a forgalmat, mert az utak fejlesztését tartjuk elsődleges fontosságúnak, a vasút szerepe csökkenhet, és ez hátrányos ebből a szempontból is. Ismernek önök számokat, aki nem ismer, azok kedvéért elmondom: a számok nem pontosak, körülbelüliek, de lényegesek. Egy kocsi - úgy hívják, hogy zsebes kocsi - mondjuk, egy olyan korszerű kocsi, amire rá lehet rakni egy kamiont, 100 ezer dollárba kerül. Egy szerelvény, ha, mondjuk, 10 kocsiból áll, az egymillió, mármint dollárban. Két pár szerelvény működne Magyarországon, ez azt jelenti, hogy körülbelül 200 kamiont lehetne levenni naponta a magyar országutakról. Elég nagy szám. És hozzá kell tennem azt, hogy egy tízkocsis szerelvény ára mindössze egyetlen kilométernyi autópálya megépítésének a költsége. Tehát azt gondolom, hogy miközben autópályákat építünk, ennek nem is arányában, hanem egy kis mennyiségben ebben arra is lehetne figyelni, hogy a vasútnak ezt a fajta fejlesztését, tehát az átrakókat és a kocsik beszerzésére is fordítsuk annak érdekében, hogy az útjaink ne az útépítés, az útjavítás és az új út építésének az arányában vonják maguk után a környezetszennyezést és a közúti forgalmat a továbbiakban. Én úgy tudom, lehet, hogy a szám nem pontos, hogy van egy finn kormányhitel 100 millió dollárral, amiből állítólag december 31-ig 70% nem volt elköltve, tehát 70 millió dollár. Én azt gondolom, hogy ennek a hitelnek a javára is be lehetne szerezni az első ilyen kocsikat, el lehetne mozdulni a holtpontról, persze nyilvánvalóan a MÁV nem vásárolhat kormánygarancia nélkül. Én úgy gondolom, hogy ezt a kormánygaranciát megkaphatná, ezt abból is gondolom, mert hiszen a MÁV betűszónak a középső betűje, az "Á" azt jelenti, hogy "államvasutak", tehát fel kell tételeznem, hogy az állam ezt a kormánygaranciát, ezt a segítséget talán meg tudja adni a MÁV-nak és ezzel együtt a közúti közlekedés csökkentésének, tehát mindannyiunk érdekében a környezetvédelemnek is. A másik kérdés: én nem tudom, hogy mire képes a magyar járműgyártó ipar, de lehet, hogy képes ilyen kocsikat gyártani. Lehet, hogy ez az új üzlet. Lehet, hogy nem azzal kell foglalkozni, hogy a szombathelyi vagy a dunakeszi üzemek munkanélküliség miatt bezárjanak, vagy ne kapjanak elég munkát - lehet, azzal kellene foglalkozni, hogy mihamarabb legyártsák, esetleg lekoppintva valamelyik külföldi cég kocsijait, kis változtatással, persze, amelyeken a kamionok szállíthatók volnának már a Magyar Köztársaság déli határaitól Európába. Meg kellene próbálni. Azt gondolom, hogy jugoszláviai változások - mint mindannyian tudjuk - új határokat eredményeznek, az új határok sok-sok átkelést, vámokat, sok-sok sorbanállást a kamionok számára. Nyilvánvaló: minden kamionos, ha esze van, olyan utat választ, ahol hamarabb halad át. Erre nagy valószínűséggel egyetlen megoldás van: Magyarországon áthaladni. Nekünk nem annyira érdekünk, hogy rajtunk áthaladjanak, mint azoknak, akik rajtunk át akarnak haladni. Meg kellene tehát próbálni az általuk befizetett összegekhez ragaszkodni és ezeket az összegeket arra fordítani, hogy útjaink javítása mellett a kombinált fuvarozást is előtérbe helyezzük. Benyújtottam egy javaslatot, és a javaslatot most módosítom, tehát amit benyújtottam, visszavontam, hiszen képviselőtársaim közül Varga Mihály és Békesi László is benyújtottak olyan javaslatokat, amelyek azt mondják, hogy ne +94-től folyjon be az útalapba a belföldi és külföldi gépjárművek után beszedett adó, illetve vámnak a költségvetést illető 50, illetve 100%-a, hanem már +93-ban. Módosító javaslatomból ezért én az ilyen jellegű évszámot törlöm, viszont azt javaslom, hogy 1993-tól - akár megszavazzák képviselőtársaim javaslatait, akár nem -, különítsen el az útalapban egy összeget a minisztérium ilyen jellegű célokra. Azt hiszem, ez az út járható. Járható, hiszen akkor nem várjuk ki, amíg útalapból közlekedési alap lesz, nem kell dohognom azért, mert a kezdeményezésünkre felemelt útvám nem lesz a környezetvédelemé, és a környezetvédelem érdekében felhasználható, ahogy eddig volt, és mégis, a dolgot sikerül megmenteni. Azt hiszem, ezzel segítek - megpróbálom. Úgy gondolom, hogy a befolyt összegből - tehát a költségvetést illető belföldi 50%-ból és a külföldi 100%-ból - legyen 20% elkülönítve. 20% elkülönítve olyan, útépítéssel kapcsolatos tevékenységre tehát, ami az útalaphoz illik, amely a környezetvédelmet szolgálja. Melyek ezek? Ilyenek például az átrakók, ilyenek például a zajtól és bűztől védő falak az utak mentén, ilyen a környezetbarát burkolóanyag, ilyen a kerékpárút, ha úgy tetszik - és akkor ezt nem kell külön felírni -, a folyóhoz való csatlakozás, nemcsak a vasúthoz. Ilyen dolgokat az útalap terhére építeni lehet úgy, hogy egyben környezetvédelmi beruházási célokat is szolgál. És akkor nincs akadálya - ahogy ez fordítva egy másik törvénynél már megtörtént -, hogy a befolyó öszeg, mondjuk, 20%-a erejéig, amit javaslok, a környezetvédelmi tárca együttműködhessen a közlekedési, hírközlési és vízügyi tárcával ennek a kérdésnek a megoldásában. Azt gondolom, sokan időnként azzal vádolhatnák Siklós miniszter urat, hogy szegény ember, mert a legnagyobb, legerősebb lobbyk nála vannak, és hogy nehéz lehet velük megküzdeni. Óriási lobbyk működnek a vízügy területén, óriási lobbyk működnek a levegőben és a levegőt kiszolgáló földön, és lobbyk működnek, amelyeket úgy hívnak egyesek, hogy "betonlobbyk", amelyek az útépítést és más hasonló létesítményeket tartanak fontosnak, hiszen abból élnek. Azt gondolom, hogy ha az útalapnak legalább egy töredékében sikerül megoldani azt, hogy két minisztérium - a környezet védelmét szolgáló minisztérium és a közlekedési hálózatot építő minisztérium együttműködjön, és úgy fejlessze útjainkat és közlekedési hálózatunkat, akkor az a környezetvédelmet is szolgálja, akkor az útalapot így be lehet vezetni. Gondolom, hogy ebben javaslatom egyben segítséget is nyújt a minisztériumoknak abban, hogy a betonlobbyt egy kicsit felrobbantsák, és környezetbarátabbá tegyék. Köszönöm. (Szórványos taps.)