Dénes János (független)
DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Végső soron Ráday Mihály képviselő úr inspirált arra, hogy felszólaljak. Inspirált azzal az ívvel, amit a római útépítéstől napjainkig húzott. A magam részéről Lindon Larousse közgazdász elméletére szeretném a tisztelt szakemberek figyelmét felhívni, mégpedig laikus módjára. Lindon Larousse elméletében tulajdonképpen átgondolni kívánja az egész közlekedéstechnikát. Elsősorban ajánlom a tisztelt szakminiszter urak figyelmébe a vízi utak és a vasút jelentőségét. Engedjék meg, hogy ne térjek ki a megemlítésen túl arra a közgazdasági elképzelésre, hogy Európa számára egy Párizs-Berlin-Bécs háromszög alapján képzeli megoldani a problémákat, de kimondottan ide vonatkozóan a vízi utakról és a vasút fontosságáról beszél. Arról beszél, hogy ez az öncélú autógyártás, hogy úgy mondjam, lehetetlenné tette az életünket Európa városaiban. Ez az autógyártás - személykocsikra gondolok -, ami öncélú, haszontalan töltőtollá változtatta az egyébként hasznos közlekedési járművet, hiú becsvággyá, esztelen fényűzéssé, odáig juttatta fővárosunkat, hogy sem levegőt venni nem lehet benne, sem a járdáinkon nem lehet közlekedni. Magyarul: az egész koncepció átgondolására van szükség még akkor is, ha évekkel ezelőtt Hruscsov elvtársat kinevettük, amikor azt mondotta, hogy közösen menjünk kirándulni egy autóbuszon, ne pedig harminc gépkocsival pöfögjünk az országúton. Ugye, akkor nevetséges volt, de a gépkocsik túlnépesedése meghozta azt, hogy napjainkban erről is kell beszélni. Végső soron ezt az elméletet, ezt a tudományt - amely hozzáférhető - ajánlom a szaktárcák figyelmébe mind a környezetvédelmi, mind a közlekedés- és postaügyi miniszter számára. Köszönöm e rövid meghallgatást. (Gyér taps.)