Hatvani Zoltán (SZDSZ)
DR. HATVANI ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Országgyűlés! Hadd jegyezzem meg, eddig minden esetben kínosan vigyáztam arra, hogy egyetlen másodperccel se lépjem túl az interpellációra előirányzott időt, most azonban kérem nézzék el, három interpellációt fűztem egybe, és ez majdnem 9 perc lesz. Máskor nem fog előfordulni. (Mozgás a teremben.) Tisztelt Igazságügy-miniszter Úr! Tisztelt Földművelésügyi Miniszter Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! 1987-ben az ország méhállományának egyharmada, 200 ezer méhcsalád hirtelen elpusztult, körülbelül ugyanennyi legyengült. A közvetlen kár 1-1,5 milliárd forinton felül lehetett az akkori árakon, a közvetett kár - mezőgazdasági megporzómunka elmaradásai, hiányai - ennek tízszerese körül, azaz 10-15 milliárd forint. Ez mai árakon számítva ennek majdnem a duplája. A nagymértékű pusztulás egyértelmű oka: rossz minőségű gyógyszer került a forgalomba, a méhészek ezt használták fel, mint egyedüli engedélyezett és kapható szert. A méheket ugyanis károsítja, pusztítja az ún. varró-atka, amely ellen meghatározott módon történő füstöléssel lehet védekezni. A füstölőcsíkokat a Hungaronektár gyártotta. A termelt csíkok közel felét a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ingyenesen adta a méhészeknek, a többit úgy vásárolták meg, s azok a korábbi években kiválóan alkalmasak voltak a célra, egészen addig, amíg a gyártás technológiáját engedély nélkül meg nem változtatták. Az újfajta technológia eredményeképpen a kibocsátott csíkok 30%-a már gyártáskor minőséghibás volt, majd ennél nagyobb százaléknak még a szavatossági időn belül lebomlott a hatóanyagtartalma. Végeredményében a rossz csíkok az összes gyártott füstölőcsík 80%-át tették ki, tehát a gyógyszerekből csak minden ötödik volt hatásos. Így törvényszerűen következett be az országos méretű méhpusztulás. 10-12 ezerre tehető azoknak a méhészeknek a száma, akiket súlyos kár ért. Kárrendezés nem történt, sem állami, hatósági, sem a hibát elkövető vállalattal történő tárgyalások ellenére sem. Becslés szerint a károsultak mintegy 10%-a indított pert különböző bíróságok előtt. Körülbelül 180 per indult, ezek zöme még nem ért véget. A jogerősen befejezett, illetve a rendkívüli jogorvoslat következtében ismét tárgyalási szakba került perekből igen furcsa következtetéseket lehet levonni. A különböző bíróságok teljesen azonos szakmai tényállás mellett különböző, egymással esetenként homlokegyenes ellentétes álláspontot foglaltak és foglalnak el, országszerte egymással ellentétes ítéletek születtek és születnek a különböző fórumokon és helyeken. A hibás döntések részben magyarázhatóak a szakértelem hiányával, sokkal inkább azonban azzal, hogy az eljáró bíróságok nem tárták fel a tényeket a szükséges mértékben. Elfogadták az alperesi gyártó vállalat által javasolt, hozzá nem értő eseti szakértők ellenőrizetlen állásfoglalásait, holott a törvény előírása az, hogy igazságügyi szakértőt kell meghallgatni, ha az ügy különleges szakértelmet kíván. Ezen eseti szakértők többsége is érdekelt volt, mert a csíkokat gyártó és a perben alperesként szereplő vállalattal alkalmazotti vagy szerződéses munka-, illetve megbízási viszonyban álltak. A bíróságok elfogadták olyan intézmény véleményét is, amely nem rendelkezett az ügyhöz szükséges speciális méhészeti szakértelemmel. Ezen felül érdekelt is volt, miután a gyógyszergyártás közbeni ellenőrzése, illetve a hatósági ellenőrzés ezen intézmény, nevezetesen az Állategészségügyi Szolgálat kizárólagos feladata volt. A Legfelsőbb Bíróság az előtte levő perekben, illetve a panaszok során annak ellenére nem tárta fel az ellentmondásokat, hogy az anomáliákról sokszor kapott jelzést felperesektől, jogi képviselőiktől, de a Magyar Méhészek Egyesületétől is. Nem okozott változást az ügyek menetében a rendszerváltás sem, sőt, éppen a köztársaság kikiáltásának alkalmával hirdetett amnesztia szüntette meg a Hungaronektár vezetői elleni büntető eljárást még nyomozati szakban. A perek változatlan koncepcióval folytak és részben folynak még ma is. A legfőbb ügyész egyik általa is rendkívül igazságtalannak talált ügyben törvényességi óvást nyújtott be, ezt a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa elutasította, holott ez ügy kapcsán mód nyílt volna az összes rendellenesség feltárására, megszüntetésére, a bírósági eljárások törvényes és igazságos útra való terelésére. Nem így történt. Még ezen a legfőbb fórumon sem hallgattak meg igazságügyi szakértőt, ami önmagában is törvénysértő, sőt, továbbra is az ügyben érdekelt szervtől, az Állategészségügyi Szolgálattól kértek be szakvéleményt. Ezért a határozat hemzseg a szakmai valótlanságoktól, tényállásbeli ferdítésektől és csúsztatásoktól. Úgy tűnik, hogy a korábbi téves ítéletnek, azaz a mundér becsületének a minden áron történő védelme sokkal erősebben determinálta a bíróságot, mint a törvények betartása és az igazság keresése+