Horn Gyula (MSZP)
HORN GYULA (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is köszönetet szeretnék mondani miniszterelnök úrnak, hogy ismertette a javaslatom lényegét. Elutasító szavai után azt hiszem, nincs kétség a javaslatom sorsával kapcsolatban, mégis engedjék meg, hogy néhány érvet felhozzak, mert meggyőződésem, hogy ennek elfogadása jó ügyet szolgálna. Azt hiszem, hogy ennek az országnak a nemzetközi biztonsága egy óriási politikai kihívást jelent mindannyiunk számára, és az sem kétséges, hogy Magyarország létezése óta többet szenvedett a külső csapásoktól, mint Európa bármely más állama. Szinte egyetlen olyan szomszédunk nincs ugyanakkor, ahol a magyar kisebbség számára biztosítanák a nemzetközi normáknak és vállalt kötelezettségeknek megfelelő emberi jogokat. Ez állandó konfliktusforrást jelent Magyarország és a szomszédai között. Azt hiszem, az sem kétséges, hogy nincs még állam Európában, amelyik hasonló helyzetben lenne. Ismert az is, hogy a közeli és távoli környezetünkben háborúk dúlnak vagy lehetnek. Magyarország számára ezek a konfliktusok - a geopolitikai helyzete következtében - súlyos veszélyforrást jelentenek. Meg kell találni tehát számunkra a megfelelő, hatékony biztonságot jelentő feltételeket, olyanokat, amelyek soha nem engedik meg, hogy kalandokba bocsátkozzék bármelyik kormány is. Hitem szerint Magyarország hosszú távra szóló biztonságát a több mint négy évtizede létező Észak-atlanti Szövetséghez, a NATO-hoz való csatlakozás szavatolhatná. A szövetség bizonyította működésének demokratizmusát, konfliktusmegelőző és -kezelő képességét és a korszerű védelmi erők fenntartására való alkalmasságát. Az is érthető - s amióta ez a javaslat megszületett, még valamikor 1990 elején és az azt követő időszakban -, hogy sokan fenntartással fogadják a szövetséghez való csatlakozás gondolatát, mert attól tartanak, hogy egy újabb szövetséges kötelezettséggel terheljük magunkat, és ezzel, úgymond, korlátozzuk a szuverenitásunkat. Meggyőződésem szerint ezért is tisztázó vitára van szükség, és ezt célozza, ez a célja a javaslatom napirendre tűzésének. Sokan elfeledkeznek arról, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozásunk - hiszen már megkötöttük a társulási egyezményt - is szuverenitásunk egyfajta korlátozását jelenti, nemcsak gazdasági téren, hanem politikai, biztonságpolitikai téren is, hiszen ennek a tagságnak, leendő tagságnak egyik feltétele, hogy a nemzeti hatáskörbe tartozó döntések jórészét át fogjuk ruházni a Közösségre. Ez valamennyi integrációs szervezethez való csatlakozás velejárója. De meggyőződésem szerint a NATO-hoz való csatlakozás beilleszthető az európai biztonsági és együttműködési, valamint a kétoldalú megállapodásunk rendszerébe. És amit én döntő érvnek tartok: ismert, hogy a magyar Kormány már kinyilvánította a NATO-hoz való csatlakozási szándékát. Meggyőződésem szerint ennek magasabb szintre történő emelése és a tagfelvételi kérelem esetleges benyújtása mindenképpen a Parlamentre tartozik, parlamenti döntést igényel. Szeretném azt is megjegyezni, hogy a NATO eddig nem utasította el a szándékunkat - sem a mienkét, sem a másik két érintett országét, amelyek úgyszintén bejelentették ezt a készségüket -, de ugyanakkor bizonytalan a megvalósítás időpontját és menetét, gyakorlatát illetően. Meggyőződésem szerint ennek a kérdésnek, javaslatnak a megvitatása a NATO- ban uralkodó bizonytalanság eloszlatását is jelenthetné, és elindíthatná az esetleges csatlakozás hosszú távra szóló folyamatát. Kérem tisztelt Képviselőtársaimat, hogy mindezen megfontolások alapján támogassák a javaslat napirendre tűzését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)