Bretter Zoltán (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elmondtuk már, de érdemes néhány szóban megint összefoglalni. A közalkalmazottakról szóló törvénytervezet abból indul ki, hogy a közalkalmazottak fantáziáját ez idő szerint saját egzisztenciális helyzetük köti le. Az előmeneteli és illetményrendszeren keresztül bármilyen egyéb szabályozást - úgymond - el lehet adni. Így jön létre a tervezet felépítése, a függőség számtalan szálon futó rendszere az előmenetelért és biztosnak látszó fizetésért cserébe. Sokan, sok szempontból igyekeztek oldani e függőséget a törvénytervezetben, s ezek közül legkövetkezetesebben talán Fodor Tamás. Képviselőtársam módosító indítványai, melyek védelmét most én látom el, mert ő nem lehet jelen, néhány könnyen felfogható pillérre épülnek. A közalkalmazotti törvény normatív szabályozás mind kevesebb diszkrecionális jogkörrel, ez röviden annyit tesz: döntsön a törvény, s ne a miniszter. A közalkalmazotti jogviszony létesítését csak pontosan leírt pályázati és gyakornoki feltételekhez lehet kötni. A jogviszony létesítésében, fenntartásában és megszüntetésében a közalkalmazotti tanács és más szakmai grémiumok mondhassanak döntő véleményt, adhassanak értékelést. Fodor Tamás módosító indítványcsomagja már előrevetíti azt a közalkalmazotti jogállást, amelyet egy más szellemű és más alapokra helyezett törvény tartalmazni fog. Talán mondanom sem kell, hogy Fodor Tamás módosításai képviselőtársam hősies, 5-6 bizottsági ülést is elhasználó küzdelme dacára a részvét minden jele nélkül véreztek el. Éppen ezért Fodor Tamás - jobb idők reményében - számos módosító indítványát visszavonja. De nemcsak egy teljesen más elképzelés az, ami szembeszegezhető a törvénytervezettel, egyéb lényegbevágó megoldások is mutatnak súlyos nézetbeli különbségeket. Egyik módosító indítványom egy ilyenre vonatkozik. Az 5416-os számon beterjesztett csatlakozó módosító javaslat célja lett volna, hogy kompromisszumot keressen. Az eredeti javaslat ugyanis a következőket tartalmazza: "A közalkalmazott - idézek - munkahelyén kívül is köteles a közalkalmazotti jogviszonyhoz és munkaköréhez méltó magatartást tanúsítani." Kóródi Mária, Magyar Bálint, Fodor Tamás és tőlük függetlenül Deutsch Tamás is törölni kívánta ezt a mondatot. A kormánykoalíció ezzel szemben azzal érvelt, hogy a közalkalmazott jogállását rendkívüli mértékben megerősíti, ha a közalkalmazott az utcán, magánéletében is közalkalmazottként köteles viselkedni. Állása közmegbecsülésnek fog örvendeni, hiszen mindenki tudni fogja, bármikor, bármilyen körülmények között, moziban és étteremben a közalkalmazott az közalkalmazott. Arról azonban már kevesebb szó esett, hogy ezt a kötelezettséget ki és hogyan fogja számonkérni, s annak, akinek a számonkérés jogában áll, azt mi köti, nehogy visszaéljen hatalmával. Ha egy pedagógus megiszik két korsó sört egy kocsmában, vajon feljelentheti-e valaki az igazgatónál? S e paragrafus alapján az igazgató hogyan fog eljárni a pedagógussal szemben? S ha már eljár, milyen garanciáink vannak, hogy nem jár el önkényesen? Ezekre az aggályokra törvényi válasz nincsen. Íme, miként nyernek választ fontos kérdések egy-egy aprónak látszó módosító indítvány kapcsán. A kormánykoalíció képviselői s ezen belül a magukat nemzeti liberálisoknak nevezők is halálpontos konzervatív ösztönnel szavaznak arra, hogy az erkölcsi viselkedést törvénybe kell iktatni, arra, hogy a magánélet, az egyén viselkedésének határait felpuhítsák az állammal, az állami bürokráciával szemben. S csak ezután tetőzik a baj. Dr. Sóvágó László indítványa alapján a Kormány képviselője s nyomában a kormányképviselők egyöntetűen szavazzák meg e paragrafushoz az újabb módosítást, amelyik a különféle beosztásokhoz is különféle erkölcsöket rendel. Az erkölcsi indulat itt már minden törvényi józanságot elsöpör, hiszen most már nemcsak az a baj, hogy ki nem mondott viselkedési szabályokat állít fel a törvény, s válik lehetővé ezáltal vétkesek és képzelt bűnösök büntetése, ki tudja, milyen önkényesen, de a nem létező erkölcsök között különbséget is kell tenni. Nem folytatom, de folytatni fogják Balsai István úr bíróságai, ezúttal közerkölcsöket osztogató szerepkörükben. Több sikerrel kecsegtet egy másik módosító indítványom az 5381-es számon, amelyik szerint ott, ahol gyakornoki időt kötnek ki, nem állapítható meg próbaidő. Ennek a javaslatnak értelme akkor ragadható meg igazán, ha egybeolvassuk a készülő közoktatási törvénnyel. Ebben a törvényben előírható egy vagy két éves gyakornoki idő, és akkor például a pedagógusok számára a próbaidő megszűnik, s ezzel az a rémes lehetőség, hogy egy-két hónap után, mondjuk december elején a tanárt elbocsáthassák. Ez a módosítás, melyet a kulturális bizottság elfogadott, kis áttörést jelenthetne a függőségi viszonylatokban, melyeket a törvénytervezet létrehoz. Megjegyzem, hogy az együttes jelentésben éppen most olvasom, hogy az alkotmányügyi bizottság és az ott jelen lévő kormányképviselő nem támogatja indítványomat. Megszüntetheti a teljes munkavállalói és munkáltatói kiszolgáltatottságot, amit a próbaidő intézménye teremt, és a biztonságosabban leírható, normatíven szabályozható gyakornoki idő felé tereli a jogalkotást, valamint a munka világát. A közalkalmazotti jogviszony létesítését készítheti elő a gyakornoki jogviszony törvényi szabályozása, ami azonban sajnos, nem történik meg e törvényben. Tisztelt Ház! Remélem, e néhány módosító indítványhoz fűzött megjegyzésem megvilágítja e törvény jogi-ideológiai jellegét és várható társadalmi hatásait. Az előmeneteli és illetményrendszer mellett igen fontos következményekkel kell majd számolnia a közalkalmazottnak. A közalkalmazottak a teljes jogi, személyes, bürokratikus miniszteri függést is mérlegre fogják majd helyezni, amikor fizetésüket felveszik. Köszönöm szépen. (Taps.)