Kállay Kristóf (független)

1992. április 26.

KÁLLAY KRISTÓF (a független képviselők nevében): Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szinte nincs olyan, a választói körzetemben tartott lakossági fórum, melyen ne lenne valaki, aki megkérdezi: ugyan mikor lehet egy adott településről is a nap bármely időszakában többórás vagy olykor huszonnégy órát is meghaladó várakozás nélkül is telefonon elérni a világ bármelyik pontját, vagy akár csak a szomszéd falut is. Ahhoz, hogy mi képviselők erre a kérdésre tiszta lelkiismerettel felelhessünk, hogy megtettük, ami tőlünk elvárható, meg kell alkotnunk az új távközlési törvényt, és nem késlekedhetünk sokat egy távközléspolitikai koncepció elfogadásával sem. Természetesen nemcsak a lakosság igényei miatt, hanem a gazdasági élet valamennyi szereplője számára ma már az üzleti tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen egy korszerű távközlési szolgáltatás. Azaz a távközlésnek alapvető hatása van az egész nemzetgazdaság fejlődési lehetőségeire. Ebből következően megfogalmazhatjuk azokat a célokat, melyeket a törvény által magunk elé kell tűznünk: 1. Mindenki számára azonos eséllyel elérhető távközlési alapszolgáltatások. 2. Az európai követelményrendszernek megfelelő műszaki hálózat épüljön ki Magyarországon. 3. Európai színvonalú szolgáltatások legyenek. 4. Az előző három cél a lehető legrövidebb időn belül elérhető legyen, figyelembe véve persze az adottságainkat. Néhány gondolatot a távközlési piacról. Az úgynevezett távközlési piac mint műszaki terület kialakulóban van Magyarországon, de még nem létezik. Talán pont az időszerű törvény hiányában a piaci szereposztás, illetve a piac különböző területei sem határolódtak el. Ma ez a piac egy olyan masszának tekinthető, amelyben csak kevés szilárd elem létezik. Ennek ellenére a jövőbeni távközlési piacról nyugodtan beszélhetünk, hiszen az új törvény éppen ezt a jövőbeni piacot hivatott irányítani. Mindenekelőtt fel kell hívnom a figyelmet arra a tapasztalati tényre, egy piac nyíltsága, a verseny szabadsága fordítottan arányos a piaci területen szükséges invesztíciók nagyságával, vagyis a piacra lépéshez szükséges feltételrendszerrel. Ebből következően a távközlési piac nem értelmezhető általánosan, mivel erősen megosztódik a fentieknek megfelelően. Ilyen módon legalább három szinten kell értelmeznünk a távközlési piacot. 1. Nagy invesztíciót és nagy szakértelmet igénylő piaci területek, például alaphálózatok. 2. Közepes invesztíciót és nagy szakértelmet igénylő piaci területek, például helyi adat és vezeték nélküli szolgáltatások. 3. Kis vagy közepes invesztíciót és közepes szakértelmet igénylő piaci területek, például készülékkereskedelem. A szellemi és pénzbeli invesztíciók nagyságával egyenes arányban nő a vállalkozó biztonság iránti igénye, vagyis a nagy befektetések kívánják a verseny korlátozását, a piac behatárolását. Ez logikus igény, és részben automatikusan teljesül, mivel a nagy befektetési igények csökkenésével a vállalkozók szabad versenyt célzó igényei egyre erősebbek, különös tekintettel arra, hogy a piacra lépés egyszerűsödő feltételrendszerének egyre több vállalkozó képes megfelelni. A piac megosztódását a törvénynek figyelembe kell venni, mivel néhány alapfogalom, mint például verseny, a felelősség más és más értelmet nyer a különböző piaci területeken. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért kell versenyről beszélni a távközlésben, hiszen Európa több országában a monopolhelyzetben lévő távközlési szolgáltató megvalósította a magas színvonalú távközlési szolgáltatást állami és társadalmi ellenőrzés mellett. A versenyre azért van szükség véleményem szerint Magyarországon, hogy a felsorolt három cél teljesülhessen a negyedik cél, a rövid idő teljesülése mellett. Meggyőződésem, hogy Magyarország elérheti a céljait a távközlésben monopolszolgáltatásokkal is, de csak lényegesen hosszabb idő alatt. Ez a fejlesztési idő a versenyhelyzethez képest legalább két-háromszoros időt jelentene. Az egy monopolszolgáltatós piac esetében a fejlődési ütem szűk keresztmetszete nem elsősorban a közreműködők létszámának korlátozottságában van, sokkal inkább a fejlesztéshez szükséges tőke bevonásának időbeliségében rejlik. Egy monopolvállalat még állami garanciákkal is rövid időn belül elkötelezettségi limitekbe ütközik, ami csak lépésről lépésre történő fejlesztést tesz lehetővé. Több autentikus társaság versengése az egymást erősítő hatások törvénye alapján dinamikus, robbanásszerű fejlődést hozna magával. A robbanásszerű fejlődést láncreakciószerűen kell értelmezni, tekintettel arra, hogy a távközlési szolgáltatások azonos alapokon, vagyis a vezetékes hálózatokon alapulnak, amiből mi hiányt szenvedünk jelenleg. Magyarországon ma túlnyomórészt analóg hálózatok üzemelnek, amelyeknek hátránya a digitális rendszerekkel szemben például az, hogy annak a többszázféle értéknövelt szolgáltatásnak, amit a világon ma nyilvántartanak, a többsége csak digitális rendszerben működik. Ebből adódik tehát, hogy a digitális vezetékes rendszerek robbanásszerű elterjedésével az egyéb távközlési szolgáltatások száma is robbanásszerűen nő majd. Pár gondolatot a MATÁV-ról is, mint meghatározó szerepet betöltő intézményről. Úgy gondolom, a MATÁV a továbbiakban is minden bizonnyal meghatározott szerepet fog bírni a hazai távközlési piacon, azonban mindenképpen jelentős átalakuláson megy majd keresztül. A jövőben a MATÁV-nak alapvetően két funkciónak kell megfelelnie. Egyik: a versenyzők szolgáltatójaként, mint például alaphálózati szolgáltatások, nemzetközi szolgáltatások, másik pedig: versenyzőként a versenyzők között, például a helyi szolgáltatások területén. A MATÁV méreténél és jelenlegi helyzeténél fogva lehet motorja vagy gátja a távközlési piac fejlődésének az új törvény után. Ez alapvetően attól függ, hogy a MATÁV-on belül a két funkció válik szét, vagy kapcsolódik össze. A MATÁV szempontjából előnyösebb az öszszekapcsolódás, hiszen az alapszolgáltatások jelentősen előnyösebb anyagi forrásokat biztosíthatnak a versenyszférában való érvényesüléshez. Ez azonban a külső vállalkozókat hozza kellemetlen helyzetbe, így a piacon kevésbé érvényesülhet az egymást erősítő hatások törvénye, tekintettel arra, hogy csökken a piacra való belépés esélyével rendelkezők száma. Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, hogy a MATÁV köteles lesz-e olyan szolgáltatásokat végezni, amelyek nem nyereségesek, vagyis kérdés, hogy a Kormány hogyan akarja megvalósítani az általános ellátást, lesz-e a MATÁV-nak általános szolgáltatási kötelezettsége. Nem szabad elfelejteni, hogy a távközlési piac nagyfokú együttműködést kíván meg a piac szereplőitől. Ez az együttműködés nem lehet középtávon sem alárendeltségi viszony, mert fékezi a fejlődést. Ha mi, képviselők úgy döntünk, hogy Magyarországon a távközlési piac versenypiac lesz, akkor tudnunk kell mindannyiunknak, hogy ez a piac nem lehet csak magánpiac és nem lehet csak állami piac. Olyan versenynek kell működnie, amely versenynek sosem lehet abszolút győztese, mert akkor újra megmerevedik a távközlés. A magyar távközlési piacnak közép- és hosszú távon dinamikus egyensúlyban kell lenni. A MATÁV átalakítását és a neki adott jogokat és kötelezettségeket úgy kell meghatározni, hogy még véletlen módon se állíthassa le a piaci versenyt. A piac szabályozását a törvényjavaslat jelenleg a Kormány hatáskörébe utalja át. Ez lényegében rendben lenne akkor, ha a Kormány távközlési politikája törvényerőre emelkedhetne, vagy az Országgyűlés jelentős kontrollt gyakorolhatna. A törvényjavaslat nem szól számos fontos dologról. Ilyenek például: kik vehetik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, nevezetesen cél-e, hogy mindenki igénybe vehesse vagy nem? Kik és milyen feltételekkel léphetnek be a piacra, illetve léphetnek ki erről? Milyen elvek szerint és hogyan osztódik meg a piac? Vagy például: hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző szolgáltatók, például a tarifamegosztás terén? Azonkívül kérdés még, hogy a ma állami kézben levő vagyontárgyakkal mi lesz. Teljes egésze marad a MATÁV-é, vagy pedig mások is kaphatnak belőle? Számtalan kérdést lehet még feltenni, amit a fentiek egy részéhez hasonlóan nem a törvénynek kell pontosan megválaszolni, de a törvénynek kellene elveket alkotni hozzá. Ezenkívül nagyon fontosnak tartom még, hogy definiáljon a törvény egy távközlési alapot. Ennek az alapnak nem lehet célja a költségvetés megcsapolása. Sokkal inkább célja a koncessziós díjakba befolyt összegek és a távközlés területén befolyó monopoljogokból származó nyereségek újraelosztása a távközlési vállalkozások, beruházások támogatásába vagy azokban történő részvényvásárlásokon keresztül elsősorban az elmaradott területeken. Végezetül szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a távközlési törvény nem várhat soká. Jelentős érdekek és tőkék várják ezt a döntést. Inkább legyen egy alapelveiben tiszta, de később módosításra szoruló törvényünk, minthogy a mai kínos, senki számára nem kedvező helyzet maradjon fenn a továbbiakban, miközben a Magyar Köztársaság image-e komolyan sérül távközlési és szakmai körökben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)