Kiss György (MDF)
DR. KISS GYÖRGY (MDF): Köszönöm, Elnök úr. Tisztelt Miniszter Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! - vagy közben távozott? Tisztelt Ház! Az előbbi interpellációban említett szerződéssel a DIMAG Részvénytársaság és az általa irányított vállalkozások egy osztrák-ukrán konzorcium tulajdonába kerültek. A vevők a részvények többségét az Állami Vagyonügynökségtől vásárolták meg. A szerződés vevői oldalon igen szigorú szerződési feltételeket tartalmazott. Nevezetesen kötelezettséget vállaltak a DIMAG pénzügyi helyzetének stabilizálására, a környezetvédelmi viszonyok javítására, továbbá a foglalkoztatottság viszonylagos magas szintű megőrzésére. Lényeges pontja a szerződésnek az a kikötés, hogy a szerződést követően az adósságok, valamint a veszteségek nem nőhetnek, ellenkező esetben a vevők ellenérték nélkül kötelesek a részvényeket visszaadni a vagyonügynökségnek. Az adásvételi szerződés megkötéséhez szükséges pénzügyi, gazdasági információkat a szerződő felek részére a DIMAG Rt. vezetése szolgáltatta. Eszerint a részvénytársaságnak mintegy másfél-kétmilliárd forint körüli vesztesége, továbbá megközelítőleg négymilliárd forint olyan adóssága volt, melyet vevőkkel szembeni követelések, illetve más felhasználható likvid eszközök nem fedeztek. Az 1992. februárjában készített mérleg azonban az előbbieknél sokkal rosszabb gazdasági helyzetet tükrözött. Kiderült ugyanis, hogy a veszteség meghaladja a négymilliárd forintot, a követelésekkel nem fedezhető adósságok pedig a 15 milliárd forintot. Ez részint köztartozás - adó, társadalombiztosítás stb. -, másrészt bankokkal és szállítókkal szemben fennálló adósság. A valóságnak megfelelő pénzügyi-gazdasági helyzetet a vevők csupán a birtokba lépés után ismerhették meg. Ezekre az előre figyelembe nem vehető körülményekre tekintettel a DIMAG röviddel a szerződés után fizetésképtelenné vált. Mivel az áramszogláltatást a számlák ki nem egyenlítettségére válaszként beszüntették, 1992. március 25-én le kellett állítani a termelést. Ez naponta mintegy 40 millió forint veszteséget jelent. Figyelembe kell venni továbbá mindennek a szerződéses partnerek gazdálkodására gyakorolt káros hatásait is. Példaként említeném, hogy a Rába Gyár alapanyagellátása is veszélybe került. Annak érdekében, hogy a termelés mielőbb beindulhasson, a társaság vezetői kénytelenek voltak 1,6 milliárd forint kormánygaranciát kérni, amelyet meg is kaptak. Az interpellációban ismertetett eset azért fordulhatott elő, mert a DIMAG Rt. korábbi vezetői a szerződéskötéshez valótlan, azaz hamis adatokat szolgáltattak, az Állami Vagyonügynökség pedig kritikátlanul elfogadta azokat. Meg kell jegyezni, hogy nem áll hivatásának magaslatán a Pénzügykutató Rt. sem, melyet a szerződés előkészítésével bízott meg a vagyonügynökség. Ezzel az eljárással nem csupán a vevőket csapták be, hanem a dolgozókat is, és tetemes kárt is okoztak. Erre a kormánypárti képviselőktől idegen lépésre, vagyis az interpelláció benyújtására elsődlegesen a vagyonügynökség eljárása késztetett minket, annál is inkább, mivel tapasztalataink szerint máskor is előfordult, hogy az állami vagyon értékesítése során nem megfelelően jártak el. Példaként megemlíthetjük a volt Borsodi Iparcikk- kereskedelmi Vállalat esetét. Mindezekre tekintettel a miniszter urakhoz címzett kérdéseink a következők: - Kivizsgáltatták-e, vagy ki kívánják-e vizsgáltatni, hogy a vagyonügynökségnél miért kerülhetett sor az ilyen eljárásra. - Milyen intézkedést tettek vagy kívánnak tenni annak érdekében, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. A valótlan adatokat szolgáltató, illetve azt elfogadó, így a vevőket megtévesztő személyek felelősségre vonása iránt tettek-e vagy szándékoznak-e tenni valamilyen intézkedést? És ha igen, konkrétan mit? Érdeklődéssel várjuk a választ, és köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)