Tompa Sándor (MSZP)
TOMPA SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Köszönöm a válaszát. Néhány kiegészítést, illetve a véleményemet szeretném elmondani az ön válaszával kapcsolatban. Egyrészt az én információim szerint már a szerződés megkötésekor szóba került: a folyamatos működéshez az állam, illetve akkor még arról volt szó, hogy az ÁVÜ által garantált hitelfelvételi lehetősége lesz az új tulajdonosnak. Ez nem működött, ezért volt aztán később szükség a kormánygarancia igénybevételére. Itt egy kicsi ellentmondás volt nyilván a Kiss György képviselőtársam és az ön által elmondottak között, mert egy korábbi, a szerződésben rögzített feltételből adódott, hogy az új tulajdonos kérte ennek a garanciának a biztosítását a működéshez, a működtetéshez. Én is azt hiszem, a térség szempontjából egy kiemelt jelentőségű gyárról, vállalatról, vállalatcsoportról van szó, és befolyásolja ennek a régiónak a helyzetét - ahogy ön is utalt erre az utolsó kérdésemre adott válaszában. Csak szeretném felidézni, hogy mindazok a beszállítók, szolgáltatók, amelyek a DIMAG Rt. működéséhez kapcsolódva élnek és tevékenykednek, nem utolsó sorban az az ÉMÁSZ, amelynek szintén veszélyezteti esetleg a likviditását, ha ez a vállalatcsoport csődbe jut, leáll és működésképtelenné válik, valamint mindazok a termékfelhasználók, amelyekre Kiss képviselőtársam és ön is utalt, szintén egy olyan lehetetlen helyzetbe kerülnek, amely nemcsak annak a 8-9 ezer embernek a munkáját, megélhetését befolyásolja, hanem szerény számítások szerint is 35-40 ezer ember megélhetésére lenne hatással. Én is úgy gondolom és a gyár kollektívái, érdekképviseleti vezetői, Vasas-szövetség, munkástanács- vezetők is egyetértettek a privatizációval és egyetértenek azzal a folyamattal, ami lezajlott, azonban szükségesnek látják, hogy ez egyrészt a munkahelyek megőrzését is egyértelműen garantálja, illetve az elbocsátások révén szükségesnek tartanám, hogy munkahelyteremtő programok is megjelenjenek ebben a térségben, Diósgyőrhöz kapcsolódóan. Én azt hiszem, nem érdektelen, hogy erről a témáról itt mint egy példaértékű privatizációról szólunk, és érdekes módon a négy miskolci egyéni választókerületes képviselő is szükségesnek tartotta hallatni ebben a kérdésben a hangját, mert komoly milliárdokról, milliárdos vagyonok privatizálásáról van szó. És mint ahogy miniszter úr is utalt rá, bizony vannak hiányosságok. Úgy tűnik, történtek félreértések, bizonyos adatszolgáltatási hibákat elkövetett mind a megelőző vezetés, illetve valószínű, a privatizálást segítő cég munkájában is hiányosságok fedezhetők fel. Én azt hiszem, a privatizálás törvényi szabályozásához jól kapcsolódott volna az alkotmánymódosítás, amit tegnap az egyik képviselőtársam önálló képviselői indítványként nyújtott be a Parlamentben, azonban ez leszavazásra került. Ettől függetlenül közfigyelemben lesz ez a jelenség, illetve ez a folyamat a magyar társadalomban. Én ezért nem tudom elfogadni a miniszter úr válaszát, mert bár ígéretet tett arra, hogy vizsgálat fog bekövetkezni, de szükségesnek tartanám, ha a Parlament közreműködésével, valamely illetékes bizottság közreműködésével tárnánk fel ennek a példaértékű esetnek a tanulságait a jövőre nézve. Mert gondolják meg, itt a vezetők felelősségéről van szó. Szó van arról, hogy azok a bankok, amelyek a jelzálogot adták a DIMAG Rt. különböző épületeire, berendezéseire, gyáregységeire - milyen módon, milyen előzmények, milyen információk alapján tették még a korábbi vezetés esetében? Szó van arról, hogy kft-k szűntek meg, alakultak, hoztak létre újabbakat - milyen módon, milyen gazdasági motivációk alapján történtek ezek? Mit tettek a privatizálás előtti felügyeleti szervek ebben? Milyen befolyásuk volt és milyen tevékenységek+ - (Az elnök csenget.) Köszönöm, azonnal befejezem+ - milyen egyéb olyan vezetői magatartások kísérték ezt a folyamatot? Miközben elbocsátások voltak a DIMAG Rt.-ben, magas prémiumokat vettek fel mindazok a vezetők, akik +91. december 29-éig vezetői voltak a társaságnak. És többek között miért nem jelent meg az a felszámolási eljárás, amelyre többször utalás volt már a DIMAG történetében, miért nem jelent meg a közlönyben, miért nem tudhatott erről az új vevő? Kik, kinek adták el ezt a vállalatcsoportot - erre sem találunk egyértelmű választ, azaz tehát én úgy hiszem, volnának itt olyan kérdések, amelyekre viszsza kellene térjünk egy parlamenti vizsgáló bizottság vizsgálatai után, illetve annak alapján, amire a miniszter is utalt, hogy szükségesnek tart egy vizsgálatot lefolytatni. Ezek alapján kérem, ne fogadják el a miniszter úr válaszát. Segítsük ezzel is ezt a folyamatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)