Horváth Aladár (SZDSZ)
HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ): Köszönöm Elnök Úr! Még az a kevés eszmei, erkölcsi elégtétel sem jutott osztályrészül, hogy a közvélemény tudomásul vegye, hogy Európa cigánysága is áldozata volt a fasizmus önkényének. Kevés és szűkszavú az írott forrás, amely a cigányholocaustról szól. Székesfehérváron egy régió cigányságát lőtték tömegsírba. Békés megyében Doboz községben a magyar csendőrség sortüze lőtt halálra közel 300 romát. S ki tudja, hányat hurcoltak el a haláltáborokba, hányan pusztultak el a halálgyárakban? Csak néhány életben maradt tanú árulkodik róla. Annak idején az állami önkény gyakorlói nem vették még a látszattörvényesség betartására sem a fáradságot, hogy a holocaust áldozataival szemben bírósági komédia álarca mögé rejtsék népirtó, fasiszta magatartásukat. Tisztában vannak vele képviselőtársaim, hogy Rákosi terrorjának áldozatai között cigányok is voltak, ugyanúgy, mint a parasztság vagy a polgárság. Például az a néhány sikeres Békés megyei állatkereskedő, aki ugyanúgy Hortobágyra került, mint a jugoszláv határszéli parasztok vagy kulákok. És nem esik szó azokról a cigány fiatalokról sem, akik 1956 őszén a felkelők soraiban harcoltak és estek el, vagy végezték akasztófán, mint például Mécs Imre cellatársa, Kóté Seres László, aki a 301-es parcellában nyert végső nyughelyet. A holocaust, a népirtás a cigányság történeti emlékezetébe ivódott. Tisztában vagyunk azzal, hogy a történelem igazságtalanságait jóvátenni nem lehet. De kétéves parlamentáris demokráciánk adós a főhajtással, az erkölcsi jóvátétellel, amely a cigány nemzetiségű magyar állampolgárok részére, és kollektíven a cigány etnikum erkölcsi elégtételeként jár. Igazából azt szeretném jóvátételnek tekinteni, hogy az én generációm és a mi gyermekeink már polgárai, és nem szolgái, kiszolgáltatottjai legyenek a közös hazának. A Magyarországi Roma Parlament 1991. május 21-én elfogadott petíciójában követelte a cigányság egyéni és kollektív kártalanítását, hogy erkölcsi, anyagi jóvátétele és rehabilitációja törvényben legyen megfogalmazva és elrendezve. Követeltük egy komplex rehabilitációs program azonnali beindítását, amely magában foglalja a cigányságról a többségben kialakított negatív kép megváltoztatását, a szolidaritásérzés felerősítését, a cigányság helyzetének jogi, gazdasági, kulturális, oktatási és foglalkoztatási rendezését. Álláspontunk szerint kollektív sérelmek jóvátétele csakis kollektív jóvátételként történhet meg. A törvénykezésnek ez ügyben bőven van tennivalója. Minden törvénynél meg kell fontolni, figyelembe kell venni, hogy hogyan érinti az a hazai cigányságot. E törvényben egy szerény módosító indítványnyal szeretnék eleget tenni e kötelezettségnek. Az 5008-as számú Mécs Imre-indítványhoz kapcsolódóan szeretném kiterjeszteni a kárpótlásra jogosultakra vonatkozó kedvezményeket az élettársakra, illetve élő gyermekük javára is. Hiszen köztudott, hogy a cigányság előző generációinál a sajátos létformából és a társadalmi kirekesztettségből adódóan a szabályos, törvényes házasság ritka volt, mint a fehér holló. Attól viszont még ezek az együttélések ugyanolyan életre szólóak voltak, és ugyanolyan kötelezettséggel jártak, mint amilyet pap vagy anyakönyvvezető előtt kötöttek. A bíróság bizonyítékok, tanúvallomások és mindenekelőtt a közös gyerekek létezése alapján ezt képes megállapítani. Ha képviselőtársaim e javaslatot nem fogadják el, akkor ezzel a cigány áldozatok házastársait gyakorlatilag kizárják a kárpótlásból, tovább tetézve ezzel a romák történelmi hátrányait. Gondolom, ez egyik képviselőtársamnak sem áll szándékában, ezért kérem, támogassák csatlakozó módosító indítványomat. Köszönöm. (Taps.)