Mádl Ferenc

1992. május 4.

DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A bős-nagymarosi vízmű kezdettől fogva ökológiai kérdés volt; a Duna védelme, az ember természeti környezetének védelme, milliók ivóvizének védelme, a konkrét térség úgynevezett ökoszisztémájának védelme, az állatvilága, növényvilága, mezőgazdasága, vízrendszere. Ez volt kezdettől fogva a probléma lényege, ennek védelmére indultak a Duna-mozgalmak, ennek védelme érdekében született meg a felfüggesztés, ennek védelme érdekében döntött ismételten vagy foglalkozott ismételten az üggyel az új Országgyűlés, és hozta az ismeretes határozatokat, és ennek jegyében cselekedett a Kormány is - hogy ezt a veszélyt kivédje -, és cselekszik ma is, mindenkor az Országgyűlés döntéseivel és bölcs iránymutatásaival összhangban. Tehát hogy ez a döntő kérdés, nem lehet elvitatni: ma is az. Attól kezdve azonban - és ez a válasz a kérdés második felére vagy igazi lényegére -, hogy a csehszlovák fél kezdetben informálisan terjesztette azt az elgondolását, hogy a magyar ellenkezés miatt esetleg egyoldalú akcióval is megvalósítja a vízierőművet; attól kezdve, hogy ez a magyar Kormány tudomására jutott, határozott lépéseket tett a magyar Kormány ennek a veszélynek az elhárítására. Legelőször 1991-ben, a két kormánydelegáció pozsonyi találkozóján hallotta hivatalosan kvázi a magyar Kormány azt az elgondolást, hogy egyoldalú, a Duna elterelésével is járó megoldásban kívánják szükség esetén megvalósítani a vízierőművet. Akkor mi mindjárt kifejezésre juttattuk egy nyilvánosságra is hozott közleményben, hogy a magyar Kormány ez ellen tiltakozik, mert továbbviszi, tovább hordja magát az ökológiai veszélyt, és azonkívül az ország területi integritásának sérelmével jár, számos nemzetközi jog megsértését jelenti. Emlékezetem szerint olyan erős szavakat is használtunk, hogy a testvéri szocialista országok 45 éve alatt ilyesmi nem történt, nagyon szomorú lenne, ha erre most kerülne sor. Ezt követően minden tárgyalásnál megragadta az alkalmat a magyar Kormány, hogy ezt a veszedelmet hárítsa számos tanácskozás során, számos diplomáciai jegyzék útján. Mint ismeretes, a miniszterelnök úr - az Országgyűlés határozatával egyezően vagy annak értelmében - kétszer is megkereste a Cseh és Szlovák Köztársaság kormányát, hogy ezt az építkezést függesszék fel, és kezdődjenek el azok a háromoldalú tárgyalások, amelyek útján ebből a görcsből ki lehet jönni. Mint ismeretes, ezek sem vezettek eredményre. Diplomáciai erőfeszítéseink maximumát próbáltuk meg, amennyiben az európai államok kormányainál, az EK-nál - ezek jórészt ismeretesek - ismertettük a magyar pozíciót. Ezt tettük a külföldi és a hazai sajtóban is - és oda jutottunk, ahová jutottunk. Azt kérdezi a képviselő úr, hogy a jövő mivel kecsegtet. Ha én erre tudnék válaszolni, szívesen válaszolnék+ Mint a múlt héten jeleztem az Országgyűlés előtt, a Kormány az öt érintett parlamenti bizottság közreműködésével előkészíti azt a döntését - és ez nagyon rövidesen várható -, amelynek alapján majd megpróbálok válaszolni és tájékoztatni természetesen az Országgyűlést arról, hogy a döntés után körülbelül milyen fejlemények várhatók. Ennyiben tudok válaszolni képviselő úr kérdésére. Kérem, ha tudja, fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.)