Kis Zoltán (SZDSZ)

1992. május 4.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Miniszter Úr! Megköszönöm mélyreható jogi kioktatását. Némi cinizmust véltem kihallani ebből, ami engem arra a gondolatra ösztönöz, hogy ön még mindig a közelmúlt hatása alatt áll, és ezt a kinevezési históriát még nem emésztette meg önmagában; remélem, túl leszünk ezen, és a kedélyek valamennyiünk számára megnyugtatóan rendeződnek. Ami az érdemi részét illeti az interpellációnak, arra nézve sajátos módon semmiféle konkrét nem ígéretet, hanem egyáltalán, megoldási javaslatot nem találtam. Az valóban tény, hogy a költségvetés egy behatárolt összegen belül mozoghat. Az is tény, hogy egyéb közhatalmi, közigazgatási ágtól nehezen választható el. Azonban egyet ne felejtsünk el: egy törvényalkalmazási, egy államhatalmi ágban dolgozók nem tehetik azt meg, hogy a délutáni magánrendelésen a délelőtt hozott ítéletet megfellebbezik, vagy - ne adj+ Úristen - paraszolvencia alapján hoznak ítéleteket. Nyilvánvaló, hogy ezt a status quot úgy tölthetik be, hogy ennek az anyagi megbecsülése és ennek a hatalmi ágnak a megvesztegethetetlensége biztosított legyen. Ha erre nézve kaptam volna bármiféle utalást is, akkor elfogadtam volna a választ. Így sajnálatos módon arra kérem az Országgyűlést is, hogy ne fogadja el, és kényszerítsük ki a Kormánytól, hogy a következő évben az államhatalmi ágak közül az egyik legfontosabb, a bírói és az ügyészi testület megfelelő megbecsülése - mind infrastukturális, mind pedig a tiszteletdíjak, illetve fizetések vonatkozásában - megnyugtatóan rendeződjön. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)