Prepeliczay István (EKgP)

1992. május 12.

PREPELICZAY ISTVÁN (Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy immár nem is annyira másfél, mint inkább két éve önök nem nagyon irigyelhették a sajtóalbizottságot, most mi nem irigyeljük önöket ezért a kis kötetért. S valójában ez a történet nem is ekkor kezdődött. Szabad György elnök úr nyilatkozta a hét végén és emlékeztetett rá, hogy az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalásokon is ez egy nagyon fontos kérdés volt; sajnos nem sikerült annak idején végeredményben megegyezni. Tehát ennek sokkal nagyobb a múltja.Alapjában véve most azt vizsgáljuk, hogy mennyiben alkalmas ez a törvénytervezet a vitára. Meg kell, hogy mondjam, személy szerint a több mint egy évvel ezelőtti, fele ilyen terjedelmű törvénytervezet számomra szimpatikusabb volt. Egy kicsit az az érzésem, fennáll egy olyan veszély, ami a műszaki életben ismert, hogyha valamit működtetni akarunk, akkor azt szabályozni kell ahhoz, hogy működjön. Na, most ennek a szabályozásnak van egy optimuma; ha ezen túlszabályozunk, az a működés gátjává fog válni. És bizonyos jelenségek utalnak arra, hogy ebben a törvényben vannak ilyen csapdák. Ugyanakkor nemcsak ilyen, hanem objektív okai is voltak annak, hogy megnövekedett a törvény, mert hiszen ez a törvény vezeti be először a közjogi alapítvány fogalmát, amit tulajdonképpen itt kellett kifejteni.

Ugyanakkor rosszul hatott erre a törvényre az is, hogy ugye, ez foglalkozik közszolgálati szabályzattal, alapítványi alapítólevéllel, kuratóriumok működésével, utalás van szervezeti működési szabályzatra - amik mind nincsenek meg. Tehát avval, hogy ezt a törvényt netán sikerül megtárgyalni és elfogadni, ez a kérdés még korántsem oldódik meg, mert rengeteg olyan dolgot kell még pótlólag hozzá elkészíteni - és hivatalból nekünk jóváhagyni tulajdonképpen -, amik ma nincsenek. És egy kicsit ez is bővítette a törvény terjedelmét, mert olyan részletkérdéseket, amelyeket az említettek kellene, hogy szabályozzanak, kényszerűségből a törvény szabályozza.

A másik egy olyan vitatott kérdés, amiben én nem is hiszem, hogy valaha sikerül közös megállapodásra jutni. Itt többen hangsúlyozták, kiemelték a pártatlanság, a politikai pártatlanság kérdését. Nem hiszem, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki politikusnak ugyanaz a pártatlan. És valahol ezeknek a bizottságoknak kellene ezeket felügyelni, csak hát ezekkel a bizottságokkal is baj van egy kicsit. Például a kuratórium esetében. Haraszti képviselőtársam is utalt rá, a politikai részvétel azonos arányú, három kormánypárti, három ellenzéki jelölt kerül be, majd további ötöt fölkérnek. Ki ez az öt? Mennyire pártatlan? Mennyire tekinthető semlegesnek? Egyáltalán van-e pártatlan ember? Ki egyezik meg ebben az ötben? Ezt például nem szabályozza ez a törvény. Mi az elfogadási arány? Netán a már meglévő hat tagnak a kétharmada?

A másik a felügyelőbizottság kérdése, ahol végső soron egy nagyon jó szándékú javaslatból fejlődött ki a mai állapot, amit Kósa Ferenc képviselőtársam tett, valójában mindannyiunk örömére. Csak nem tudom, hogy ez is hogyan kezelhető. Ugyanis ott van például, ha jól emlékszem, a felügyelőbizottság h) pontjában, hogy "Az újságírók érdekvédelmi és szakmai szervezete egyévenkénti váltással..." Amikor ez megszületett, akkor volt a MÚOSZ. Most már van a MÚOSZ és a MÚK, tehát kettő. És hol a garancia arra, hogy holnap nem áll össze tíz újságíró, és csinál egy harmadik újságíró-szövetséget? Elképzelhető, hogy akkor azonos súllyal ez a három egy-egy évre képviseli magát ebben a bizottságban?

Szándékosan ilyet mondtam, mert van ennél sokkal rosszabb is, hisz épp mostanában van a kezünkben a kisebbségek támogatási összege, ahol látszik, hogy például a cigányszervezeteknél szinte azonos elnevezéssel tömegével jelennek meg szervezetek, mert egymás között nem tudnak megegyezni. Kérdés, hogy fognak tudni megegyezni a felügyelőbizottságba való delegálásról; vagy ha mind a hatvan szervezetet felvesszük, akkor hatvan évre be van táblázva az évenkénti váltás? Szóval ezek nehézséget okoznak, ebben a kérdésben és kezelhetetlenné teszik egy kicsit szerintem.

Egy fogyókúra semmiképp nem ártana valahogyan ennek a törvénynek, de sajnos azt nem tudtuk elérni, hogy a Rádió és a Televízió vezetése - mint a két legfontosabb média - az eltelt közel két év alatt - illetve azért az elnökök kinevezése óta másfél év eltelt - egy használható, mindenki által elfogadható szervezeti és működési szabályzatot hozzon létre. Ha ez meglenne, könnyebb lenne a helyzetünk a törvény egyes részeivel.

Én azt hiszem, a törvényjavaslaton még az is rontott, hogy kölcsönhatásba került a napi politikával. Ugyanis az előbb már utaltam rá, hogy tavaly év elején, már január tájékán egy feleekkora vastag kis törvény volt, ahol abban a pillanatban úgy nézett ki, hogy egy-két kritikus ponttól eltekintve az ellenzék és a kormánypárt is meg tud egyezni. Mi történt ekkor? A két nagy média elnöke szervezeti és működési szabályzat nélkül, kinevezett alelnökök nélkül felállította az intendatúrákat, egy nagy belső átalakításba kezdett, ami sajnálatosan visszahatott a bizottsági munkára. És valahol ettől a ponttól kezdődtek el azok a dolgok, amik miatt én néha egy kicsit humorosan azt szoktam mondani, hogy ez a törvény néhol a bizalmatlanság törvénye. S alapjában véve nem is az a baj, hogy itt jelenik meg a bizalmatlanság - a baj az, hogy a bizottságon belül jelent meg a bizalmatlanság, ami mérhetetlenül lelassította a munkát. Ez aztán még tovább rontotta az alelnöki kinevezések körüli huzavona, és ez ennek a törvénynek egyáltalán nem tett jót.

Úgyhogy valószínűleg ezt a törvényt nem kötelező szeretni. Bevallom, én nem szeretem, és frakciónk jó néhány tagja nem nagyon szereti - de hát egy törvényt nem szeretni kell, hanem betartani és betartatni, illetve hát nekünk valahogy megegyezni benne. Kétségtelenül az sem tett jót, hogy még az utolsó pillanatban, a tárgyalásaink befejezése után is történtek változások, amivel kapcsolatban meg kell, hogy mondjam, mikor megkaptam a törvényt, volt egy-két olyan pontja, hogy én is csodálkozással vettem észre, mert hisz a megállapodásban nem ez szerepelt.

Ennyi kifogás után talán úgy tűnhetne, hogy nem kellene ezzel foglalkozni - de sajnos kell. Sajnos mindenképpen kell... És az alapvető baj pontosan az, hogy a mi több mint másfél éves munkánk pont azt célozta volna, hogy itt az önök munkáját könnyítsük meg; hogy egy olyan megegyezéses törvényjavaslat jöjjön ide, hogy itt már tényleg csak nagyjából, részletkérdéseken lehessen valamit vitatkozni, de az alapkérdéseken nem.

És ez a pont, ahol egy kicsit sajnálom a mi több mint másfél éves munkánkat, mert pontosan ezt a célt, hogy az önök munkáját megkönnyítsük, nem tudtuk elérni. Mindenesetre a tisztelt képviselőtársaimnak jó munkát kívánok ehhez a törvényhez. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)