Tóth Sándor (KDNP)

1992. május 12.

TÓTH SÁNDOR (KDNP): A közszolgálati rádiót és televíziót az teszi közszolgálativá és abban különbözik a kereskedelmi műsorszolgáltatóktól, hogy tevékenysége, működése és műsortartalma nem gazdasági alapokon, gazdasági érdekből szerveződik, hanem a társadalom egészét, illetve annak egy meghatározott közösségét szolgálja, vagyis a médium kulturális, társadalmi szolgáltatást nyújtó intézmény. Amíg a kereskedelmi rádiózás és televíziózás gazdasági vállalkozás, és működtetéséhez a tulajdonosok anyagi érdeke fűződik, a közszolgálati műsorszolgáltatók működtetéséhez nem anyagi-gazdasági érdek fűződik, és meggyőződésünk, hogy csak a közszolgálati rádió és televízió lehet szabad és független! Ennek garanciája a köztulajdonlás, a műsorszolgáltatás ellenőrzésének társadalmi jellege. Határozott álláspontunk, hogy a köztulajdonú, a társadalmat szolgáló köztelevízió és közrádió fenntartását és működtetését a társadalomnak, illetve intézményrendszernek kell vállalnia és biztosítania.Amikor a kereszténydemokrata frakció kiáll amellett, hogy törvényi szabályozással is biztosítva legyen a kereskedelmi műsorszolgáltatók gazdag, színes palettája és a hallgatókért, nézőkért folytatott szabad versenye, egyúttal határozottan állítja, hogy a sokoldalú tájékoztatást, kulturális értékközvetítést egyedül megvalósítani képes és hivatott közszolgálati médiumok nem hozhatók versenyhelyzetbe a gazdasági érdekek szerint működő rádióval és televízióval! A kereskedelmi műsorszolgáltatók csak a kereskedelmi médiumokkal versenyezhetnek! Nekünk az a kötelességünk, hogy a törvény erejével is garantáljuk a szabad és független közszolgálati, nemzeti rádió és televízió fönntartását, és megvédjük a gazdasági és politikai érdekköröktől függő kereskedelmi adóktól! (Közbeszólás a jobb oldalról: Úgy van! - Szórványos taps a jobb oldalon.)

Amikor a Kereszténydemokrata Néppárt és a frakciónk elégedetlen a rádió és a televízió eddigi működésével, vezetőinek tevékenységével, akkor azt hangsúlyozza, hogy ezek a nemzeti intézmények nem sajátíthatóak ki egyoldalúan bizonyos politikai, gazdasági érdekcsoportok által! Tiltakozunk az ellen, hogy a rádió és a televízió műsorszolgáltatásaikban figyelmen kívül hagyják a társadalom sokszínű igényeit, elvárásait, köztük az egyházakét és a felekezetekét is! (Taps a kormánypártok soraiban.) Keményen tiltakozunk az ellen is, hogy az egyetemes és a nemzeti műveltség értékei helyett a kommersz szemét, az ízléstelenség áradjon a hangszórókból és a képernyőkről! A keresztény művelődéstörténettel valljuk, hogy a kultúra fogalmának csak ott van helye, ahol az eszmény, amely a magatartást is meghatározza, átfogóbb és magasabb, mint az őt hordozó közösség érdekei! Alapvető szempontunk, hogy a magyar társadalom olyan közrádióval és -televízióval rendelkezzék, amelynek szellemiségében végre helyet kap a keresztény értékrend, amely szociológiai értelemben is szociálisan érzékeny! (Közbeszólás a jobb oldalról: Úgy van! - Szórványos taps a jobb oldalon.)

Igen, felelősek vagyunk a nemzetért, nemcsak a határokon belül, hanem azokon kívül élő testvéreink miatt is, hiszen a már említett nemzeti nyelv és kultúra értékei milliók számára szinte kizárólag a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsorai által juthatnak el. De ekként vagyunk felelősek azért is, hogy nemzetiségeink anyanyelvük révén jussanak társadalmi információkhoz, és hogy módjuk és lehetőségük legyen gazdag kultúrájukat az ország, tehát valamennyiünk számára közkinccsé tenni. Ez csak gazdagíthatja szellemi arcunkat.

Amikor a beterjesztett törvényjavaslatot vitatjuk, figyelemmel kell lennünk arra, hogy a rádióról és a televízióról szóló törvénynek az Alkotmány 61. szakasza (4) pontja szerint vannak olyan részei, minők a közszolgálati rádió és televízió felügyelete, vezetőinek kinevezése, a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezése, a tájékoztatási monopóliumok megakadályozása, amely részek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának egyetértő szavazata szükséges. Azonban a rádióról és a televízióról alkotandó törvényhez a kereszténydemokrata frakció olyan alkotmányos követelményeket is figyelembe vesz, mint a szabad véleménynyilvánítás, a közérdekű adatok megismerése és terjesztése, a nemzeti és etnikai kisebbségek saját kultúrájának ápolása, anyanyelvük használata, a művelődéshez való jog, a tudományos, a művészeti és a vallási élet szabadsága.

Mindezek után az a véleményünk, hogy a törvényjavaslat preambuluma rendkívül leegyszerűsíti a törvényalkotás célját. A törvényjavaslat másról és többről beszél, mint az Alkotmány sajtószabadságról szóló rendelkezéseinek a rádió és a televízió műsorszolgáltatásban való gyakorlati érvényesülése. Meggyőződésünk, hogy a törvényalkotás célja az állampolgárok alapvető jogainak, a szabad véleménynyilvánításnak, az információ szabad versenyének, a kulturális sokoldalúságnak megvalósulása a rádió és a televízió műsorszolgáltatásaiban, ennek érdekében a médiumok szabadságának, függetlenségének biztosítása és védelme.

A kereszténydemokrata frakció a törvényjavaslatot koncepciójában jónak és elfogadhatónak tartja, olyannak, amely elősegítheti demokratikus társadalmi rendszerünkben a demokratikus, többpólusú tömegkommunikáció létrejöttét, amely biztosítja működésük feltételeit, hasznosan szabályozhatja a társadalmi viszonyokat. Ugyanakkor a jogalkotói előkészítés, a kodifikációs tevékenység hiányosságai összességében egy egyenetlen, több helyen végiggondolatlan, kimunkálatlan, szerkesztésében kezelhetetlen szövegezésű javaslatot is eredményezett. A tervezet egyes részeiben túlszabályozott, más részleteiben alulszabályozott. Miközben teljes részletességgel taglal szervezeti, eljárásjogi, szakmai, technikai kérdéseket, ugyanakkor alapvető törvényi részeket teljesen szabályozatlanul hagy vagy csupán elnagyoltan jelez. Miközben a törvényjavaslat összességében jól határozza meg a műsorszolgáltatás alapelveit, a legkidolgozatlanabb fejezete szabályozza a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót.

Alapvetően egyetértünk azzal a koncepcióval, hogy a két nemzeti közszolgálati műsorszolgáltató intézménynek köztulajdonban kell lennie, működtetésüket függetleníteni kell az államigazgatástól, ám biztosítani kell a széles bázisú társadalmi felügyeletet.

A közalapítványt, mint közjogi jogi személyt a magyar jogrend még nem ismeri. A törvényjavaslat legnagyobb hiányossága, hogy a jogalkotó nem gondolta végig a közalapítvány jogi, szervezeti, gazdálkodási rendszerét, vagyis hiányzik belőle annak tisztázása, tulajdonképpen mi a közalapítvány. Minden alapítványnak az a lényege, hogy az alapítótól jogilag, gazdaságilag és szervezetileg függetlenített legyen és az alapítótól meghatározott célt, az ugyancsak tőle rendelkezésre bocsátott vagyon hasznából finanszírozza. Az alapítónak kell rendelkeznie arról is, hogy milyen általános, döntéshozó ügyvivő és képviselő szervet hoz létre az alapítvány kezelőjeként. Ez a kezelő szerv a kuratórium, köteles az alapítvány vagyonát az alapító akaratának megfelelően kezelni és az alapítvány céljára fordítani. Az alapítvány vagyonának olyan mértékűnek kell lennie, hogy a vagyon haszna, hozadéka, valamint az alapítvány egyéb bevételei biztosítsák az alapítványi cél megvalósulását.

Kedves Képviselőtársaim! Nem hallgathatom el, hogy a kereszténydemokrata frakciónak komoly aggályai vannak, hogy a beterjesztett törvényjavaslatban nem egy működőképes, a célját biztosítani tudó alapítványi konstrukció került meghatározásra. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió részére olyan működési, gazdasági feltételeket kell biztosítani, hogy azok eleget tehessenek a nemzeti közszolgálati műsorszolgáltató kötelezettségeknek anélkül, hogy kiszolgáltatottak lennének akár az államigazgatásnak, akár bármely politikai, gazdasági, de bátran mondahtom, szakmai érdekcsoportoknak is.

Ugyanakkor a Magyar Rádió és a Magyar Televízió egy valamitől nem lehet független. A magyar társadalomtól. (Közbeszólás: Így van! Taps a jobb oldalon.) Mivel ezeknek az intézményeknek a társadalmat kell szolgálniuk, a társadalomnak kell szolgáltatniuk és nem úgy, ahogyan most teszik. Különben hogyan segítik elő a médiumok a nélkülözhetetlen közösségi eszmék kialakítását, amely nélkül nincs rend és nincs biztonság és fordítva. (Közbekiáltás: - Úgy van!)

Ha az Országgyűlés, mint a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve létrehoz közalapítványokat olyan cél érdekében, mint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió működtetése, akkor olyan állami tulajdont, nemzeti vagyont kell az alapítványok tulajdonába adnia, amelynek hasznából és az alapító által meghatározott egyéb bevételekből az alapítványi cél finanszírozható.

Az Országgyűlésnek - hangsúlyozom, az Országgyűlésnek - olyan alapítványi kezelő szervet kell létrehoznia, amelyben egy sor garanciális előírás biztosítja, hogy az alapítvány vagyonát az alapító Országgyűlés akaratának megfelelően kezeli és fordítja az alapítvány céljára, azaz a Magyar Rádió és a Magyar Televízió közszolgálati működtetésére.

Ugyancsak aggályosnak tartjuk a törvényjavaslatban a közalapítványok gazdálkodásának kidolgozatlanságát, a kuratóriumok, mint köztestületek létrehozásának, felmentésének, visszahívásának, működési feltételeinek, valamint jog- és hatáskörének, kötelességeinek, felelősségének szabályozatlanságát. Nem tisztázott, hogy a közalapítvány zárt vagy nyílt alapítványként jön-e létre. Politikailag is veszélyesnek tartjuk a nyílt alapítvány létrehozását, amelyre utaló mondatot tartalmaz a tervezet. Idézem: "Az alapítvány bevétele az alapítvány céljára befizetett pénzeszköz." Ily módon bárki közvetlenül vagy közvetve igenis hatást gyakorolhat az alapítvány működésére, végső soron a közszolgálati médiumok tevékenységére. Az alapítványok induló vagyonát csak az állami tulajdon képezi, amely jelenleg a Magyar Rádió és a Magyar Televízió kezelésében van, amely egyúttal magát a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót jelenti mint működtetendő alapítványi célt, az alapítványoknak ténylegesen nem lesz hasznot hozó vagyonuk, mivel a jelzett vagyonnak nincs hozadéka és csupán működtetési, fenntartási kiadást jelent.

Képviselőtársaim! A törvényjavaslatban felsorolt alapítványi bevételek a műsorbevételi díjbevétel, a műsorszolgáltatási díjbevételi hányadok, a vállalkozói tevékenységek nyeresége is bizonytalan, tervezhetetlen bevételi források, amelyeket ráadásul a tervezet a majd megszülető más jogszabályok által kíván meghatározni. Így a közszolgálati médiumok működtetéséhez az alapítvány továbbra is az alapító Országgyűlés rendszeres költségvetési támogatására szorul, vagy pedig feléli a vagyonát, ami a Magyar Rádió és Magyar Televízió tönkretételét, felszámolását jelenti.

Az alapítvány gazdálkodásánál a kidolgozatlanságot csak fokozzák azok a rendelkezések, amelyek az alapítványi vagyonnak a műsorszolgáltató működéséhez szükséges részét - de ha meggondoljuk, ez a teljes vagyont jelenti, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió tulajdonába és kezelésébe adják. Így aztán végképp nincs vagyonuk a közalapítványoknak, vagy pedig előáll az a jogi és gazdasági lehetetlenség, hogy ugyanannak a vagyonnak két tulajdonosa: az alapítvány és a műsorszolgáltató, illetve két kezelője: a kuratórium és a műsorszolgáltató lesz.

Nyugtalanok vagyunk az alapítványt kezelő köztestületnek, a kuratóriumnak a törvényi szabályozatlansága miatt is.

(12.20)

Nemcsak az vitatható, hogy a kuratórium létrehozásának szabályai a jelenlegi parlamenti politikai struktúrához merevednek, de a legitimációját is elfogadhatatlannak tartjuk: egy sokmilliárdos vagyont kezelő testület úgy jön létre a tervezet szerint, hogy hat tagját a pártfrakciók delegálják, és rájuk van bízva, hogy a további öt főt a testületbe hívják - azonban sem jogi, sem gazdasági, sem politikai felelősségük nincs meghatározva. Semmiféle törvényi, garanciális szabályok nincsenek arra, hogy az alapító Országgyűlés akaratának megfelelően kezeljék az alapítvány vagyonát, és finanszírozzák az alapítvány célját.

Nem találunk a törvénytervezetben utalást, hogy milyen alapítványi szervezet élén áll a két kuratórium, melyek a működési feltételei, honnan és milyen javadalmazásban részesülnek, milyen a közjogi státuszuk - és még sorolhatnám a hiányosságokat.

A kereszténydemokraták ragaszkodnak ahhoz az elvhez, hogy az Országgyűlés által létrehozott közalapítványok kuratóriumai személyi összetételükben az Országgyűlés által legyenek legitimáltak -, ami egyébként azt a demokratikus konstrukciót is jelenti, hogy a közszolgálati nemzeti médiumok felügyeletében szintén érvényesül az államhatalmi ágak megosztása. A közalapítványok élén az Országgyűlés által választott és annak felelős köztestületek állnak. A műsorszolgáltató intézmények vezetőit - elnökeit, alelnökeit - kormányzati felelősséggel a miniszterelnök javasolja, míg a kinevezésük a köztársasági elnök jogköre, államfői felelősséggel. Ugyanakkor a közalapítványok működésének törvényessége tárgyában a bíróságnak kell eljárnia.

A törvényjavaslat kétséges számunkra a közalapítványi műsorszolgáltatók tekintetében is: csak költségvetési szervként tudjuk elképzelni a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót, amelyeknek a közszolgálati műsorszolgáltatás a feladatuk - amit már többször hangsúlyoztam. Ellenzünk minden olyan vállalkozói, kereskedelmi tevékenységet, amely nem kapcsolódik szorosan a közszolgálati műsorszolgáltatáshoz, és módot adhat arra, hogy az alapvető feladattól elvonva a figyelmet és az erőket, gazdaságilag kiszolgáltatottá teheti ezeket a nonprofit kulturális tájékoztató intézményeket. A közalapítványok azért is alakulnak, hogy gazdálkodásuk által finanszírozhatók legyenek a közmédiumok.

Szerkezeti hibája a tervezetnek, hogy a műsorszolgáltatók gazdálkodásánál az alapítványok gazdálkodására vonatkozó szakaszok is találhatók. A törvényjavaslat nem rendezi a médiavezetők - ma sok vitára okot adó - jogállását: amíg az elnökök feladatkörét részletesen szabályozza, még a javadalmazásukat is, addig teljesen hiányos az alelnökök feladat- és jogkörének meghatározása.

Átgondolandónak tartjuk a felügyelőbizottságok részletes szabályozását: egy olyan széles társadalmi rétegzettséget tükröző műsortanács működését javasoljuk célszerűnek, amely a közszolgálati műsorszolgáltatás tartalmi kérdéseit elvi szinten elemzi, megfogalmazza a társadalmi elvárásokat, a műsorpolitikai koncepciókkal, és a kritikát a sugárzott műsorszolgáltatással kapcsolatban. Bár a koncepcionális kérdésekben itt is egyetértünk, a törvényjavaslat további fejezeteit rendkívül részletezőnek és túlszabályozottnak érezzük, ugyanakkor úgy véljük, hogy a Rádió és Televízió Hivatal, valamint a rádió és a televízió műsorszolgáltatása engedélyezésének szabályozása gazdag kínálatú médiarendszer kialakulását biztosíthatja. A műsorszolgáltatások tulajdoni, tevékenységi koncentrációját - tehát a monopóliumellenes szabályokat - a törvényjavaslat az európai normáknak megfelelő színvonalon szabályozza - amint itt ellenzéki képviselőtársaimtól többször is hallottuk.

Aggódunk ugyanakkor, hogy az átmeneti szabályok átgondolatlanok, a határidők pontosításra szorulnak - amint ez is elhangzott már.

A kereszténydemokraták a Rádióról és a Televízióról szóló törvényt nem tekintik tized- vagy huszadrangú kérdésnek, ezért hőn óhajtott vágyuk, hogy minél előbb jó törvény szülessék - amit a magyar nemzet szolgálatára alkotunk meg, hogy - miként Sík Sándor írja: "Hallgassa az éteri hangokat százezer füllel és százezer szívvel, dobogó-remegő százezer-egyszívvel az Ember, az Ember, az Ember."

Köszönöm. (Taps.)