Balázsi Tibor (MDF)

1992. május 12.

BALÁZSI TIBOR, a kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rádióról és a televízióról szóló törvénytervezet vitája során minden párt tagja, aki az előkészületi munkában részt vett, a kulturális bizottság, illetve a sajtóalbizottság ülésein megtanulhatta, ha eddig még nem tudta volna: a politika nemcsak a lehetőségek művészete, hanem a kölcsönös elvárások egyeztetésének tudománya is. Erre a közös tanulásra volt idő, hiszen az 1990-ben választott Parlament történetében példátlan módon törvénytervezetünk vitája majd két esztendeje, 1990 nyarán vette kezdetét.A múlt hétig a kulturális bizottságban, illetve a sajtóalbizottságban 41 alkalommal folytattunk egyeztető tárgyalásokat. Többször fogadtunk külföldi vendégeket és részt vettünk - szintén tapasztalatszerzés céljából - külföldi tanulmányutakon is. A vita két fontos szakaszában kértünk véleményeket a rádióban és a televízióban működő érdekvédelmi, szakmai szervezetektől és a kereskedelmi rádiózás, televíziózás hazai és külföldi potenciális résztvevőitől.

Azt hiszem, teljesen igaza van a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőjének, aki legutóbb úgy jellemezte vitánkat, hogy azt bizonyos idő eltelte után nem a konszenzus, hanem a kompromisszumkeresés jellemezte. Néhány tárgyalás után ugyanis kiderült, hogy az albizottságunkban dolgozó képviselők között a tömegkommunikációs eszközök funkciójának, társadalmi szerepvállalásának megítélésében túlságosan nagyok az elvi különbségek. Az elvszerű konszenzuskeresés helyett többnyire a pragmatikus kompromisszumok megalkotására szorítkoztunk. Ebből a szempontból az elvi ellentéteket - némileg leegyszerűsítve természetesen - így lehetne meghatározni.

A két álláspont közül az egyik szerint az államtalanítás, a médiumok függetlenedése törvényének kell lennie a magyar médiumtörvénynek. A másik álláspont szerint a közszolgálati médiumok elsődlegesen az értékteremtés és értékközvetítés eszközei, amelyek végső soron nem függetlenek a szolgálatot elváró közösségtől és az államtól, annak képviselőitől, a Kormánytól, legfeljebb politikai értelemben pártatlanok. A kormányzat feladata a közszolgálati médiákban e vélemény szerint természetesen nem terjedhet túl a működtetésben megjelenő részfelelősségben. A kormányzati felelősség a kereskedelmi rádiózásban és televíziózásban szintén nem terjedhet túl az előbb jelzett határon. Ennek a véleménynek a képviselői szerint a működtetésért vállalt kormányzati felelősség minden országban tetten érhető, s a magyar változat ettől nem tér és nem is térhet el.

A két elvi álláspont különbözősége miatt folytak konkrét kérdésekben igen hosszas eszmecserék, hogy egészen finoman fogalmazzak. Így például akkor beszélgettünk ily hosszasan, amikor arról esett szó, hogy a frekvenciahasználatot pályázat útján odaítélő Rádió és Tévé Hivatal lehet-e államigazgatási státusban vagy sem, és végső soron azért kérdőjelezik meg az első álláspont képviselői a jelenleg érvényben lévő 1990/57. úgynevezett kinevezési törvény különhagyásának jogosultságát.

További gyakorlati problémák voltak. A közszolgálati eszközök politikai pártatlanságát ellenőrizni hivatott bizottságot kezdetben az egyik elképzelés kis létszámúnak gondolta és benne a politikai erők részvételét majdnem meghatározó nagyságúnak remélte. Két okból. Először az érdemi munka megkönnyítése szempontjából lett volna kívánatos a kislétszámú testület létrehozása eme álláspont szerint, ugyanakkor pedig az esetleges politikai kényszereknek úgy lehetne eszerint elébe menni és hatástalanítani az ilyenféle törekvéseket, ha paradox módon a politikai szereplők igényeit kényes, törvényszabta kiegyensúlyozás révén kielégítik, s nyilvánossá teszik.

(9.30)

A másik álláspont, a nagy létszámú felügyelőbizottság elképzelése, rendkívül széles társadalmi reprezentáció létrehozásával próbálta a politikai intervenció esélyeit a minimálisra csökkenteni. A jelenbeli kompromisszum közepes nagyságú - 20-30 közötti létszámról van szó - testületről beszél, ahol a politika képviselete nem lehet több, mint 50%-os. Megjegyzendő, hogy mindennek ellenére a felügyelőbizottság összetételében még mindig nem alakult ki végső bizottsági álláspont, mert a FIDESZ jelezte: számukra elfogadhatatlan, hogy minden más szervezettípussal ellentétben, az egyházak ne egy, hanem három tagot delegáljanak a felügyelőbizottságba.

Tisztelt Ház! A törvénytervezet kontextusából, azzal, hogy kiemeltem és elmondtam egy ilyen fontos résznek a - még mindig kissé elnagyolt - vitatörténetét, azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a tervezet egészét és részleteit tekintve is milyen szerteágazó, de a törékeny kompromisszumok létrejöttét mégiscsak elősegítő munkamegbeszéléseket tartottunk albizottságunkban.

S most lássuk a még mindig megoldatlan, s nyitva hagyott, legszámottevőbb kérdések listáját!

Minden párt bizottsági képviselője és a tömegkommunikáció - a műsorsugárzással foglalkozó szakemberek, hivatalnokok is - egyetértettek abban, hogy a törvény életbelépése és az első műsorszolgáltatási engedélyek kiadása közötti, úgynevezett átmeneti időszakot mindenképpen le kell rövidíteni. Szükséges ez a magyar tömegkommunikáció és a nézők érdekei miatt is, hiszen a verseny, a versenytársak megjelenése bizonnyal jótékony hatást gyakorol majd a honi tömegkommunikációra, nem beszélve a gazdaságpolitikai jelentőségéről ennek a törekvésnek.

Hogy ennek az ügynek a jelentőségét esetleg azok is megértsék, akik nem foglalkoztak mélyebben ezzel a tervezettel: itt arról van szó, hogy ha a jelenlegi paraméterei, előírásai maradnak a törvénynek vagy törvénytervezetnek, akkor körülbelül 1994 elejére-tavaszára-közepére várható a szóban forgó műsorszolgáltatási engedélyek kiadása. Bizottságunkban konszenzus mutatkozott a tekintetben, hogy ezt az időt mindenféleképpen le kell rövidíteni - ha kell, bizottsági módosító indítványt adunk be annak érdekében, hogy ez az időszak fél évnél vagy háromnegyed évnél lehetőleg ne legyen hosszabb.

Látszólag részletkérdés, de a magyar vidéki rádiózás szempontjából mégis sorsdöntő az a javaslat, amely nem került be jelen tervezetünkbe: eszerint a Magyar Rádiónak ne csak jogosultsága legyen körzeti, közszolgálati rádióműsor-szolgáltatást végezni, hanem - a magyar rádiózás évtizedes hagyományainak megfelelően - kötelessége legyen ez a feladat.

A Kereszténydemokrata Néppárt által megfogalmazott legfontosabb aggály az, hogy véleményünk szerint kidolgozatlanok a majdani rádió- és televízió-közalapítvány gazdálkodásáról szóló részei törvényjavaslatunknak. Véleményünk szerint a közalapítvány gazdálkodását stratégiai szinten irányító kuratóriumnak mint köztestületnek, problematikusak a hatásköri szabályai, a működési feltételeit szabályozó cikkelyek, s nem tisztázottak a kuratórium tagjainak fölmentéséről és visszahívhatóságáról szóló részei a törvénynek.

A KDNP szerint nincs tisztázva, hogy a szóban forgó alapítvány nyílt vagy zárt alapítvány-e.

Ugyancsak a kuratórium tervezett összetételével összefüggésben fogalmazta meg aggályait a FIDESZ, azzal a javaslatával, amely az úgynevezett összeférhetetlenségi szabályok kiterjesztését szabályozza: eszerint ne lehessenek tagjai a kuratóriumnak vezető párttisztségviselők, illetve országgyűlési képviselők.

A Magyar Szocialista Párt legfontosabb aggálya tervezetünk jelen változatával kapcsolatban az volt, hogy az úgynevezett közszolgálati szabályzat, s ennek elfogadásának mikéntje nincs kellő hangsúllyal, illetve pontosan tisztázva a jelen szövegben. Az összeférhetetlenség más értelmű kiterjesztéséről beszél az a javaslat is, amely szerint a "Ki nem kaphat műsorszolgáltatási engedélyt a kereskedelmi rádiózás, kereskedelmi televíziózás területén?" felsorolásba bekerülne a Polgári Törvénykönyv szerinti "közeli hozzátartozó" is.

A Szabad Demokraták Szövetsége szerint ki kellene venni a tervezetünk által érintett intézményeket a közalkalmazotti törvény, a köztisztviselői törvény, a költségvetési intézményekre vonatkozó törvények és az államigazgatási hatóságokra vonatkozó törvények bizonyos rendelkezései alól, tekintettel a felügyeleti intézkedésekre és azok lehetőségeire. Az SZDSZ szerint jelezni kellene, hogy a Rádió és Televízió Hivatalt kizárólag bírói úton lehet befolyásolni, nem kormányhatósági utasításokkal.

A koalíciós pártok szerint éppen a törvények alkalmazása teremthetné meg a szóban forgó intézmények valódi függetlenségét, és a különféle rendelkezések bíróság előtti megtámadhatóságát.

Az SZDSZ a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót mint közalapítványt, szeretné függetleníteni az alapítványokra vonatkozó általános rendelkezések hatálya alól is.

Több párt fogalmazta meg azt az aggályt, hogy a frekvenciatörvény esetleges végső elfogadása a médiumtörvény általános vitájának lezárása előtt előidézhet olyan helyzetet, hogy a pályázat útján majdan elnyert műsorszolgáltatási engedély mégsem lesz érvényesíthető. Nos, ezzel kapcsolatban bizottságunk hozott egy állásfoglalást, amely arról szól, arra hívja fel a tisztelt Ház figyelmét: azt tartaná üdvösnek, hogyha a frekvenciagazdálkodásról szóló törvény, illetve a távközlésről szóló törvénytervezet általános vitája nem záródna le addig, amíg a médiumtörvény általános vitája tart.

A tervezet vitája során a Magyar Rádió külföldi adások főszerkesztőségének szervezeti helye, szerepe, illetve jogállása is vita tárgya volt. A 143. § jelenlegi rendelkezései szerint a külföldre irányuló műsorszolgáltatás céljából a Kormány közalapítványt hozna létre.

A Magyar Rádió alelnökének szakmai és a pártok politikai szempontjai alapján, bizottságunkban azt a megoldást támogattuk, hogy a 143. § maradjon el, a 34. §-ban pedig a törvény a Magyar Rádió számára tegye kötelezővé, a jelenlegi rendben, a külföldre történő műsorszolgáltatást.

A legnagyobb és a leghosszabb ideig tartó politikai vitát a Rádió és Televízió Hivatal irányításának személyi és szerkezeti rendje váltotta ki.

Az SZDSZ és a FIDESZ szerint a kormányfőnek nem lehetne joga az RTH tanácsadó testületének kétharmados támogatását élvező valamennyi elnökjelöltet elutasítani, és új pályázatot kiírni. Ugyancsak problematikus a két párt szerint az, hogy a miniszterelnök csupán az RTH TT véleményének ismeretében, s nem annak hozzájárulásával hívhatná vissza az RTH-nál kinevezett elnököt.

Tisztelt Ház! Befejezésül engedjék mg, hogy vitáink tapasztalatai alapján néhány, talán megfontolásra érdemes szempontot ajánljak az önök figyelmébe.

Anélkül, hogy képviselői autonómiájukat megkérdőjelezném, a törvény mielőbbi - bizottságunk véleménye szerint mindenképpen még a nyári szünet előtti - elfogadása egyebek mellett csak úgy válna lehetővé, hogy ha az egyébként szükséges módosító indítványok nem indukálnának újabb és újabb lezáratlan kérdéseket. A kétharmadosság politikai kényszere, úgy hiszem, mindannyiunkat kötelez.

Bizottságunkban egyetértésre jutottunk abban, hogy a Rádióban és a Televízióban mára kialakult helyzet végső soron senkinek sem jó. Az ütközések forgácsai a miniszterelnöki és a köztársasági elnöki hivatalokig repülnek. Úgy hisszük, ez a törvényjavaslat többek között lehetőséget biztosítana arra, hogy az egyébként nagy valószínűséggel elkerülhetetlen viták, politikai nézetkülönbségek végre ott tárgyaltathassanak meg a médiumokkal kapcsolatban, ahová azok valók, és ahol az összes fejlett demokráciákban ezeket a vitákat lefolytatják: a felügyelőbizottságokban, a kuratóriumokban, a frekvenciahasználatot önös érdek nélkül odaítélő hivatali testületekben.

Nem utolsósorban ettől az aktuálpolitikai kényszertől, a ránk nehezedő felelősség súlyát mindvégig érezve döntött úgy bizottságunk - négy szabaddemokrata képviselőtársunk tartózkodó szavazata mellett - egyhangú "igen"-nel, hogy általános vitára alkalmasnak tartja a Rádióról és a Televízióról szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)