Szabó János (EKgP)
DR. SZABÓ JÁNOS (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat egy pár jogi vonatkozásával szeretnék foglalkozni. Azzal kezdeném, hogy egy magára valamit is adó demokratikus jogállam törekszik arra, hogy a jogrendjében egy belső összhang legyen. Ha ez valamilyen oknál fogva időlegesen vagy részlegesen megbomlik, akkor természetesen végre kell hajtani azt a korrekciót, ami ezt az egyensúlyt, ezt az összhangot megteremti. Megítélésem szerint az adott esetben is erről van szó, amikor a tavaly elfogadott koncessziós törvényhez mint kerettörvényhez próbáljuk igazítani azokat a törvényeket, amelyeknek a módosításáról ebben a mostani javaslatban szó van. A koncessziós törvénynek mint kerettörvénynek a tárgya egyrészt az állami tulajdonban, önkormányzati tulajdonban és önkormányzati társulati tulajdonban lévő vagyontárgyak hatékonyabb működtetésének megoldása koncesszió útján, másrészt pedig az állam, illetve az önkormányzatok kizárólagos hatáskörébe tartozó tevékenységeknek ugyancsak koncesszióba adás útján történő hasznosítása. Tekintettel arra, hogy e törvény belső összhangjának megteremtése során feltétlenül a mérleg egyik nyelvét jelenti a javaslat, a másik nyelvét pedig a koncessziós törvény, minden egyes konkrét kérdésénél azt kell jogi szempontból megvizsgálnunk, hogy tulajdonképpen a mérleg nyelve úgy játszik-e, hogy kiegyenlítődik ez a két tétel - az egyik oldalon a törvény, a másik oldalon pedig ez a javaslat. Álláspontom szerint, tisztelt Országgyűlés, azt kell itt vizsgálnunk, hogy egy-egy konkrét jogi kérdésben ez a kötelező összhang vajon megvan-e vagy sem. Igaza van Szalay Gábor képviselőtársamnak, amikor azt mondja: nem igazán olyan törvény ez, ahol az általános vita során nagyon sokat lehet mondani. Mert abban a percben, amikor elmondom azt, hogy ennek a kötelező összhangnak meg kell lenni, akkor tulajdonképpen az általános vitára vonatkozó mondandómat, az egész törvényalkotásra, illetve az e törvény alkotására vonatkozó filozófiát már lényegében be is fejeztem. Ha továbbmegyek, akkor akarva-akaratlanul is találkoznom kell, bele kell botlanom a részletkérdésekbe, hiszen maga a törvény is a benyújtott két törvény, illetve három törvényerejű rendelet átszabását - vagy, ha úgy tetszik, még inkább átszabdalását - jelenti. A részletekből áll tehát össze, mozaikszerűen, az egész képződmény. Ezért én - kénytelen lévén ehhez alkalmazkodni -, hivatkozom arra, hogy a kikötők tekintetében nemigen látom ennek az összhangnak a megvalósulását. Nevezetesen arról van szó, hogy a koncessziós törvény, mint a koncesszió tárgyát, említi a kikötőket, általánosságban. A javaslat azonban különbséget tesz országos forgalmú közforgalmú kikötők és nem országos jelentőségű, de közforgalmú kikötők között. Álláspontom szerint ez ellentétes a koncessziós törvény elveivel, ellentétes az ottani jogalkotói szándékkal. A Polgári Törvénykönyv, nem sokkal a koncessziós törvény megalkotása előtt, szétbontotta az állami tulajdont, és csak az országos jelentőségű közforgalmú kikötőket hagyta meg állami tulajdonban - szándékosan azért, hogy nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy az önkormányzati törvény önkormányzati tulajdonba vegye a nem országos jelentőségű, de közforgalmú kikötőket. Az önkormányzati törvény ezt meg is tette, azonban nem sorolta fel - megítélésem szerint sajnálatos módon - az önkormányzati tulajdon elidegeníthetetlen tárgyai között a taxatív felsorolásban a kikötőket, csak megadta a jogi lehetőséget arra, hogy oda lehet ezeket sorolni. Ilyen körülmények között tehát, amikor a törvényjavaslat kiveszi a koncesszió tárgyai közül ezeket a nem országos forgalmú, de közforgalmú kikötőket, tulajdonképpen nem sérti meg a koncessziós törvény rendelkezéseit, mert alkalmazkodik a Ptk. illetve az önkormányzati törvény rendelkezéseihez, mégis, megítélésem szerint, a koncessziós törvény és az önkormányzati törvény - ha úgy tetszik - rendelkezései között ezáltal megmarad egyfajta kollízió. Álláspontom szerint, ha tökéleteset akarnánk, akkor csak az önkormányzati törvény esetleges módosításával lehetne megvalósítani ezt. Ugyanilyen másik probléma, tisztelt Országgyűlés, az, hogy különbséget tesz a javaslat a regionális művek főcsatornái és a nem főcsatornái között. Álláspontom szerint itt is arról van szó, hogy miután a koncessziós törvény csak csatornákról beszél, ilyen körülmények között ennek a kérdésnek a szétválasztása nem indokolt, és nem igazán van összhangban a hivatkozott koncessziós törvény szellemiségével, a koncessziós törvény akaratával. Álláspontom szerint - bár erről lehet vitatkozni - maguknak az ágazati törvényeknek a feladata, hogy végrehajtsák azokat a liberalizálásokat, megteremtsék azokat a kivételeket, amelyeket szükségesnek látnak a koncessziós törvény vonatkozásában. Tehát adott esetben megteheti azt is, hogy a nem főcsatornákat kiveszi a koncesszió tárgyai közül. Mégis, úgy gondolom, az összhang érdekében talán helyesebb lenne - miután a koncessziós törvény, még egyszer megismétlem, kifejezetten csak csatornákról beszél -, ha ezt nem tenné, mert ezáltal egyfajta ellentmondás, törvényalkotási szinten, ha úgy tetszik, megmarad a két törvény között. Szeretnék még arról beszélni, tisztelt Országgyűlés: a törvényjavaslat azt mondja, hogy az országos jelentőségű közutak és a nem országos jelentőségű közutak, valamint műtárgyaik vonatkozásában a koncesszióba adásnak csak akkor van lehetősége, ha az ezeknek a létesítésére és felújítására is szolgál; ha pusztán csak az üzemeltetésre, illetve a karbantartásra, akkor nem. Megítélésem szerint a törvényjavaslatnak ez az álláspontja tarthatatlan. Tarthatatlan azért, mert végül is a koncesszióba adás tipikus tárgya - a tevékenységnek - az üzemeltetés, és itt pontosan ezzel ellentétes irányú mozgást kíván végezni a törvényjavaslat. Azon kívül azért is tarthatatlan, mert az egész szituáció a feje tetejére áll. A koncesszió vonatkozásában, tudniillik, nyilvános pályázaton kell pályázni, hogy azt valaki elnyerhesse. Akkor aki ezen a pályázaton most indul, és nagyobbat akar, többet akar tenni, többet várunk el tőle, az elé nehezebb feladatokat állítunk, magasabbra tesszük a mércét, mint annak, aki csak üzemeltetni akarja ezeket a meglévő létesítményeket - akinek tulajdonképpen, ilyen körülmények között, nem kell a nyilvános pályázaton részt venni, tehát pusztán egy szerződéskötésre kerül sor abban a vonatkozásban, hogy ezt a tevékenységét gyakorolhassa vagy sem. (11.40) Tisztelt Országgyűlés! Mindent összegezve azt kell mondani - ahogy már említettem is -, hogy a konkrét ágazati törvények vagy a törvények módosítása tölti meg a koncessziós törvényt tartalommal. Hogy e tartalommegtöltés során megmaradjon az a kötelező jogi összhang, amiről beszéltem, nagyon figyelnünk kell, hogy valami olyan megoldás ne szülessen, amelyik nem áll összhangban a törvényalkotói akarattal. Figyelni kell megítélésem szerint arra is ezen kívül, hogy a tartalmi összefüggései ezeknek az ágazati törvényeknek, illetve a módosításoknak, hogyan viszonyulnak a többi idevonatkozó alapvető törvényhez, mint a Polgári Törvénykönyvhöz, azonkívül az önkormányzati törvényhez és így tovább. Azt is mondhatnám, tisztelt Országgyűlés, a költő szavaival élve, hogy ez a mi munkánk és ez nem is kevés. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)