Pál László (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tekintettel arra, hogy előttem hárman is nagyon mélyen hozzászóltak a törvénytervezethez, és utaltak arra, hogy a törvénytervezetben foglalt gondolatok nagy része alapvetően a részletes vitára tartozik, megtehetném azt, hogy azonnal visszalépnék az általános vitában való részvételtől, hiszen az elmondottakon túlmenően nagyon kevés mondanivalóm maradt az általános vitában, ismételni pedig nem szeretnék. Amit mégis elmondanék az általános vita keretében, az pedig alapvetően nem ehhez a törvényhez, hanem a koncessziós alaptörvényhez kapcsolódik. Itt csak azt vehetjük észre, hogy a koncessziós törvényünknek a hibái fokozatosan, folyamatosan jönnek elő, amikor a konkrét ágazati törvényjavaslatokat tesszük meg. Igaz, hogy a koncessziós törvény vitájában ezek a gondolatok nagyrészt már elhangzottak, de hát úgy döntöttünk, ahogy döntöttünk, a törvény él, és ennek a törvénynek a figyelembevételével születnek az ágazati törvénytervezetek. Én nehéz helyzetben érzem az előterjesztést előkészítő szervezeteket, minisztereket, a Kormányt magát, amikor bizonyos kérdésekre meg kell találni a kiutat, hogy beleférjenek a koncessziós törvénybe, amikor az ágazati lebontást csinálják, és közben ne okozzanak újabb problémákat az adott szakterület számára. Megemlítenék egy néhány olyan kérdést, ami a koncessziós törvényben a véleményem szerint hiba volt, és itt látszik az, hogy nagyon nehéz vele megbírkózni. Ilyen kérdés például az, hogy koncesszió adható-e a műtárgyak létesítésére, Magában a dokumentumban látható, hogy az előterjesztő is gondban volt ezzel, hol kizárja a létesítést a koncesszióban adható jogok közül - és erre emlékeztetni szeretnék, hogy joggal, hiszen a koncessziós törvény így fogalmazott, hibásan, annak idején - hol pedig azt mondja, hogy muszáj létesítésre is jogokat adni az adott törvények keretében, mert egyébként a fejlesztéseknek a jogát nemigen fogja valaki megvásárolni. Ehhez hozzátartozik az, ha nem adnánk koncesszióba a létesítés jogát, akkor gyakran nem volna olyan tőke, amellyel a létesítést meg lehetne oldani. Hozzáteszem, hogy a dokumentum most sem tartalmazza - erre talán egy közvetett utalás elhangzott már az eddigi vitában is - azt, hogy a koncesszor által létesített objektumok tulajdonjoga hogy alakul majd, ha lejár a koncesszió. Jó lenne, tekintettel arra, hogy most már közelebb vagyunk a konkrét szakmai ügyekhez, ha ezeket a kérdéseket körülírná - mind az öt szakterület tekintetében - a törvény. Azt hiszem, erre volna is lehetőség, de hát nem tudom, hogy egy általános vita keretében ez megoldható-e, különös tekintettel arra, hogy nincs a kezünkben az öt szakmai koncepció. Nem tudjuk, hogy mit kíván a minisztérium, mire gondol, mit kívánnak a szakmai szervezetek, csak feltételezzük, hogy különböző változatok jöhetnek számításba, ezért mindegyik változat esetén valószínűleg eltérően kéne fogalmazni a törvényben. Vagy azt tesszük, amit jelenleg a törvény tesz, hogy a legkisebb közös többszöröst határozzuk meg, tehát gyakorlatilag nem mondunk semmit, vagy esetleg a legnagyobb közös osztót, de hát az sem vezet konkrét megoldáshoz. Hasonlóképpen problémája a koncessziós törvénynek - és itt is visszatér, bár talán ennél jobb megoldást lehetne találni, mint ami az adott tervezetben van - a koncesszióba adás időtartama. Úgy érzem, hogy egészen más időtartamokról kell beszélni különböző típusú koncesszióba adások esetén. Más a megoldás a vízügyi létesítmények és más, gondolom, egy repülőtér vagy egyéb légiközlekedéssel összefüggő létesítmények kapcsán. A másik törvény vitájában, - amiről azt hiszem, SZDSZ-es képviselőtársam nem pontosan nyilatkozott, a távközlési törvény is előttünk van, ott a koncessziós ügyek is napirenden szerepelnek, ott különösen látható az, hogy nem 35 év plusz esetleg 17,5 év az, amire koncessziót kell adni, hanem lényegesen rövidebb időtartamok. Itt helyes lenne, hogyha szakmai specifikumoknak megfelelően mind az öt területen vagy esetleg azok részterületein az időtartamok vonatkozásában állásfoglalás születne. Az utolsó ilyen általános jellegű megjegyzés szintén a koncessziós törvény hibájához kötődik. A törvények arról szólnak, hogy vagy állami vállalat, illetve az állam többségi tulajdonával működő társaság végzi az adott tevékenységet, vagy pedig koncessziós pályázat alapján a győztes társaságok. Nagy kérdés az, hogy állami vállalat indulhat-e koncessziós pályázaton, milyen feltételek mellett nyerhet, s ha nyer, akkor például köteles-e koncessziós díjat fizetni vagy sem. Vagy ha nem, akkor hogy néznek ki azok a pályázati kiírások, amelyekben mondjuk azonos műszaki és gazdasági feltételeket kínál az állami és a nem állami társaság, és az azonos feltételekben benne kell, hogy szerepeljenek a koncessziós díjak is. Az állami vállalat szintén koncessziós díjjal pályázna? Azt hiszem, hogy ez egy nonszensz. Erre a nonszenszre természetesen nem ennek a törvénynek a szintjén lehet egykönnyen választ adni. A választ meg kellett volna adni a koncessziós törvényünkben, ott nem született ez meg. Két nagyon rövid részmegjegyzést szeretnék tenni. A törvényjavaslatban a vasúti törvény módosításával kapcsolatban szerepel az, hogy országos közforgalmú vasút létesítésére, fejlesztésére, felújítására, karbantartására és üzemeltetésére három vasúti társaság jogosult: a Magyar Államvasutak, a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút, a Fertő-vidéki helyiérdekű vasút. Én azt hiszem, az utóbbi kettő itt tévedésként szerepel. Nem hiszem el, hogy országos funkciókra az itt leírtak szerint a GYSEV-et és a Fertő-vidéki vasutat a tárca becélozta volna. Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy az utóbbi két vasúti társaság működéséhez nem szükséges koncesszió az előzmények alapján. Én ezt el tudom képzelni. Tehát nem szükséges az, hogy újra pályázzanak és a koncesszió feltételeivel nyerjenek. Ezt tudomásul lehet venni a múltból, de nem hiszem, hogy helyes lenne kiterjeszteni, mondjuk a Fertő-vidéki helyiérdekű vasút jogait országos jogokká. A GYSEV-vel kapcsolatban egyéb gondolatok jutottak eszembe, de nem mondom el. A másik részmegjegyzésem a 12. §-ra vonatkozik, amelyik a következőképpen szól: "A közút kezelője köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen." Ez egy gyönyörű szép törvényi javaslat. Én azt hiszem, hogy jó lenne innen átemelni, mondjuk az Alkotmányba, hogy a Kormány köteles gondoskodni arról, hogy közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen. Szép lenne, de azt hiszem, hogy nem állnak a Kormány rendelkezésére az eszközök akkor sem, hogyha ezt nagyon is kívánná. Gondolom, hasonlóképpen vannak vele a vasutak is, hogy jókívánságot be lehet írni a törvénybe, de nagyon messze nem jutunk vele. Több megjegyzésem nincs, az általános vitában alkalmasnak tartom a vita folytatására a dokumentumot. Köszönöm szépen. (Taps.)