Borz Miklós (FKGP)
BORZ MIKLÓS (FKgP): Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon örültem volna akkor, hogyha olyan választ kaptam volna, ami számomra elfogadható. De ezt, amit ön mondott, teljes egészében elfogadhatatlannak ítélem. Maga az a módszer, hogy egy vállalat, egy külföldi cég úgy akar megvenni valamit Magyarországon, hogy kimazsolázza belőle azt, ami jó és használható számára, és elveti azt, ami nem, körülbelül egy olyan dologra emlékeztet, mintha én meg akarnék vásárolni egy könyvtárat, mondjuk 5000 könyvvel, és arra az 5000 könyvre azt mondanám, hogy darabonként 100 forintért megveszem. Meg is vennék belőle 10, 20 vagy 50 db könyvet és utána elfelejtenék továbbmenni, hogy a többit is megvegyem. Így 100 forintért jutottam azokhoz a bizonyos könyvekhez. Na most, Ön azt mondja miniszter úr, hogy az üdülési alapítvány majd fogja hasznosítani ezt. Tudomásom szerint az a bizonyos üdülési alapítvány még meg sem alakult, az erősen cseppfolyós állapotban van. Be van ugyan terjesztve a Parlament elé ennek az üdülési alapítványnak a lérehozásával kapcsolatos összes probléma és törvényjavaslat, de az az érzésem, hogy hónapoknak kell eltelni ahhoz, hogy erre egyáltalában sor kerüljön. A Ganz-gyárnak a ki nem mazsolázott része az megmaradt Ganz Villamossági Műveknek, és tudomásom szerint vagy csődeljárás vagy pedig felszámolási eljárás fog folyni, vagy már folyik is a vállalat egy része ellen. Hogy itt megint mi lesz az ezeknek a nevén lévő üdülőkkel, ez megint csak egy nagy-nagy kérdőjel. Én ezek után arra kérem képviselőtársaimat, gondolják át ennek a vállalatnak és ezeknek a dolgozóknak a fájdalmát, és nagyon kérem önöket, hogy ne fogadják el a miniszter úr válaszát. Köszönöm szépen.