Siklós Csaba (MDF)
SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném mindenekelőtt azzal kezdeni, hogy mélyen tisztelt képviselőtársam az írásban leadott interpellációjához viszonyítva teljesen másról beszélt, és más kérdéseket tett fel. Nem tudom, hogy mennyiben lehet ez gyakorlat, és mennyiben lehet főként követendő gyakorlat az ilyetén való fölvezetése a kérdéseknek. (Zaj.) Mindenesetre, engedtessék meg nekem, hogy én - részben kitérve mindarra, amit Ön mondott volt, de indítva tulajdonképpen - a címben feltett kérdésére válaszoljak. Számomra is, mint aki több mint húsz éven keresztül a magyar vasutak szolgálatában álltam, az a folyamat, amelyet Ön vázolt, ismert, és azt hiszem, hogy itt a Ház nagyon nagy részében ismert. Ennek a fölszámolása, ennek a változtatása - ez nem megy egyik napról a másikra. Csak emlékeztetni szeretném tisztelt képviselőtársaimat, hogy míg néhány esztendővel ezelőtt a Magyar Államvasutaknak még országosan, évente mintegy 130 millió tonna árut kellett elfuvaroznia, addig napjainkra, 1992-re ez már 70 millió tonna körüli forgalomra esett vissza. Ugyanakkor a szervezet létszáma nagyjából változatlan - vagy közel változatlan - maradt, tehát nem a visszaesett teljesítményeknek megfelelően csökkent. Trianon óta tulajdonképpen nem nyúltak hozzá a vasút szervezetéhez. Ugyanaz a szervezet dolgozik, mint ami dolgozott akkor, miután az ország területének mintegy kétharmadával kisebb lett. Ezek mára elengedhetetlenné teszik azokat a változásokat, amelyeket nagyon következetesen kell végigvinni, és nagyon következetesen kell megújítani tulajdonképpen talán magát az ország legnagyobb vállalatát, a ma még mindig több mint 100 ezer fővel dolgozó vállalatot. Ha így vesszük, tulajdonképpen annál a vállalatnál, ahol nagyon szigorú fegyelem kellene, hogy uralkodjon, ahol mindenkor a munkát az utasítások következetes betartásán alapulva kell, hogy végezzék, ahol - lett légyen rossz idő vagy jó idő, ünnepnap vagy munkanap - mindenkor helyt kell állni, és szolgálni kell mind az utasok, mind pedig a fuvaroztatók érdekeit, ha így nézzük tulajdonképpen, akkor lehet azt mondani, hogy a vasút állam az államban. De ez pontosan azoknak az embereknek az érdekében van így, akiket szolgálniuk kell. A folyamat 1990-től elkezdődött. Új vezetők, új szellemű vezetők kerültek kinevezésre. Ezek elkezdték az átszervezést, elkezdték tulajdonképpen azt a korszerűsítést, amelyet végig kell vinni. És engedtessék meg nekem azért - bár a tisztelt Ház nem ismeri az eredeti interpellációs kérdést, amit írásban feltett Vass képviselő úr -, hadd mondjam: az egész a Keleti állomás állomásfőnöki posztjának kinevezésével kapcsolatban merült fel. Nem hiszem, hogy nagyon sok parlamentje lenne tulajdonképpen ennek az Európának, ahol egy ilyen jellegű kérdést föltennének, ahol egy több mint 100 ezer főt foglalkoztató vállalat alig több mint 600 fős részegységének a vezetőváltásával, a vezető kinevezésével kapcsolatos kérdésekre keresse a választ. Én úgy érzékelem, hogy nagyon jót tenne, hogyha a képviselő úr elfogadná az ideiglenesen megbízott állomásfőnök - most már több mint 2 hónapja fennálló - meghívását, elmenne a Keleti pályaudvarra, meggyőződve a másik oldalnak a véleményéről is, meghallgatná a másik oldalt is, és ennek az alapján talán tisztább képet kaphatna, és tisztább képről tájékoztathatná a tisztelt Országgyűlést és még inkább az ország nyilvánosságát. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy mindezeknek az alapján fogadják el válaszomat, hiszen maga az interpelláció - úgy érzékelem - pontatlanul megfogalmazott kérdéseket tartalmazott. (Taps a jobb oldalon.)