Horváth József (MDF)
DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Remélem, az adatvédelmi törvény is lesz olyan érdekfeszítő, mint a napirend előtti vita. Remélem ezt azért, mert bármily furcsa is, a vitatott sajtószabadságot is korlátozhatja az adatvédelem joga. A téma fontosságára vonatkozóan csak emlékeztetem a tisztelt Házat az előbb felszólalt Tamás Gáspár Miklós szavaira, e tekintetben, a fontosságra vonatkozóan teljesen egyetértek vele. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokan vallják - köztük én is -, hogy az információ hatalom. Épp ezért mind a hatalomra, mind az információra igaz, hogy lehet vele élni és lehet vele visszaélni. Élni akkor élnek vele, ha tisztességesen használják, még ha nincs is jogszabályokkal körülbástyázva. Visszaélnek vele akkor, ha nem használják tisztességesen, és még ráadásul szabályozva sincs. Hazánkban az elmúlt rendszerben nem volt valódi személyes adatvédelem és nem volt valódi információszabadság. (9.50) Ez a két alapvető információs jog kerül szabályozásra ebben a törvényben. Talán nem ért velem mindenki egyet, de azt kell mondanom, hogy az állampolgárokat egyik legjelentősebben védő jogszabályt fogjuk létrehozni. Olyan elveket akar a törvény meghonosítani a magyar jogrendben, amelyek új gondolkodást kívánnak állampolgártól és hatalomtól, államigazgatástól. A polgároknál tudatosulnia kell annak, hogy maguk rendelkezzenek az adataikkal és joguk van közérdekű adatokhoz jutni. Az államigazgatás, a hatalom meg kell, hogy tanulja: nem gyűjthet és nem rendelkezhet önkényesen adatok felett, és nem titkolhat el közérdekű információkat az állampolgárok elől. Nem azt mondom, hogy ma kezdjük ezt a tanulási folyamatot. Elkezdődött, de hogy milyen hosszú lehet ez, jól illusztrálja: Svédországban közel 230 éve hozták meg ezt az alapvető törvényt, azóta is vitatkoznak rajta. Tisztelt Ház! A tapasztalat azt mutatja, hogy ami az egyes állampolgárokat illeti, a személyes információk szabad áramlása esetlegesen megsértheti a magánéletüket. Épp ezért a modern adatvédelmi törvények úgy tekintik a személyes adatok védelmét, mint az állampolgári önrendelkezéshez szükséges alapvető jogot, ami valamennyi demokratikus alkotmányban megfogalmazott szabadságjog is. A demokratikus társadalmakban az az alapvető információs probléma, hogyan lehet megtalálni az információs szabadság és a személyes adatvédelem közötti demarkációs vonalat. Ezt a kérdést kell magunknak feltenni: lehetséges-e, és ha igen, akkor hogyan lehet egyensúlyban mindkét alapvető információs jogot beépíteni egy törvénybe, egy adatvédelmi alaptörvénybe? Vegyük sorra a két alapvető információs jog szabályozását és elveit. Először: a személyes adatok védelme. Az előttünk lévő törvénytervezetet sok szakértői vélemény figyelembevételével, az Európa Tanácsnak a személyiségeknek, a személyi adatok automatikus feldolgozásával kapcsolatos védelméről szóló egyezményeinek megfelelően készítették elő. Nyolc pontban gyűjtöttem össze azokat az alapelveket, amelyeknek a törvénynek megítélésem szerint meg kell felelnie. Ezek az elvek összhangban vannak az európai tanácsi egyezménnyel. Első: személyes adatokban rejlő információt tisztességesen és törvényesen kell gyűjteni és a személyes adatokat ilyen módon kell feldolgozni. Második: személyes adatokat csak meghatározott és törvényes célokra lehet tartani. Harmadik: a bármely célra, célokra tárolt személyes adatok nem kerülhetnek semmilyen olyan módon felhasználásra vagy nyilvánosságra hozatalra, ami nem felel meg a meghatározott célnak. Bármely célra tárolt személyes adatnak helyesnek és tárgyszerűnek kell lenniük, nem haladhatják meg a cél vagy a célok teljesítéséhez szükséges mértéket. Ötödik: a személyes adatoknak pontosnak kell lenni és szükséges esetén aktualizálni kell őket. Hatodik: a bármely célra tartott személyes adatot nem lehet hosszabb ideig tárolni, mint az adott célhoz szükséges. Hetedik: az egyénnek joga kell, hogy legyen indokolható időközönként és indokolatlan késedelem és költség nélkül információt kapni az adatfelhasználótól, hogy tart-e olyan személyes adatot, amelynek az adott egyén az alanya, és az adatfelhasználónál tartott bármely ilyen adathoz hozzáférhessen - amennyiben szükséges, az ilyen adatot kijavíttathassa és töröltethesse. Nyolcadik: a személyes adatokra vonatkozóan megfelelő biztonsági intézkedéseket kell tenni a jogosulatlan hozzáférés, módosítás, nyilvánosságra hozás vagy tönkretétel ellen, valamint a személyes adatok véletlen elvesztése vagy tönkremenetele ellen. Tisztelt Ház! Megítélésem szerint a törvénytervezet megpróbál eleget tenni ezeknek az alapelveknek, azonban azzal is tisztában vagyok, hogy vannak a törvényben olyan "lágy" vagy - ha úgy tetszik - bonyolult fogalmak, amelyekre azt lehetne mondani: kijátszhatóak, nem elégséges a szabályozásuk. A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy nem lehet a személyes adatvédelmet teljesen körülhatárolt fogalmak közé szorítani. Csak a gyakorlati érvényesülés vizsgálata dönti el, hogy a törvényben meghatározott fogalmak elégségesek-e és alkalmasak-e a jogszabály céljának elérésére? Külön ki kell térni az úgynevezett különleges vagy más néven érzékeny adatok kezelésére. Majdnem biztos, hogy ezek lesznek a törvény legvitatottabb kérdései. Mi kerüljön ebbe a körbe és hogyan lehessen ezeket gyűjteni, kezelni? Szerintem a törvénytervezet pontos fogalmakat használ a különleges adat megfogalmazásánál - 2. § b) pont - és a kezelésére vonatkozóan is a 3. §-ban. Vita lehet arról, hogy vajon lehessen-e külön törvényben különleges adatkezelést elrendelni. A törvény négy területen engedi meg ezt: a büntetett előéletre, az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre és a szexuális életre vonatkozóan. Ezt a kérdést két oldalról lehet megközelíteni, és azt hiszem, hogy ez a vita tárgya. Az első: nem számít-e a személyes viszonyokba való beavatkozásnak az ilyen jellegű adatgyűjtés és -kezelés? A másik: joga van-e a társadalomnak az önvédelem eszközeként ezekre az adatgyűjtésekre? Véleményem szerint a törvény olyan szűk körben engedélyezi a különleges adatok nem önkéntes gyűjtését, ami a még megengedhető mértéken belül van. Természetesen ezen fogunk vitatkozni - azt hiszem - az általános vitában. Ezzel a törvénnyel azt kell elérni, hogy a további törvények is csak a szükséges mértékű és tisztességes adatgyűjtést és -kezelést tegyék lehetővé. A személyes adatok abszolút védelmének elvével szemben jó példa a tegnapelőtti alkotmánybírósági döntés. Az Alkotmánybíróság szerint a gyűlöletkeltés veszélyessége, a más alkotmányos alapértékek védelme szükségszerűvé és indokolttá tették és teszik a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság korlátozását ebben a szűk körben. Látni kell, hogy itt van a dilemmánk lényege. Nekünk kell meghatározni a szükséges mértéket. Nem lehet abszolút érvényű személyes adatvédelem sem és nem lehet a visszaélést sem engedélyezni. A személyes adatok védelmével kapcsolatban külön ki kell térni az önkormányzatoknak biztosított jogokra, vagyis hogy kapjanak-e az önkormányzatok felhatalmazást a törvényen túli adatgyűjtésre és -kezelésre? Kettős feszítőerő jelentkezik. Egyik oldalról az önkormányzati önállósulás indokolja a külön jogokat, másrészről viszont aggályos az ellentét, a távolság a kétharmados alaptörvény és a helyi rendeletek között. Megoldásnak az a javaslatom, hogy az adatvédelmi biztos, illetve a hivatal engedélyezéséhez legyen kötve az önkormányzati adatgyűjtés. Természetesen a javaslatok törvényességét vizsgálhatná csak a hivatal, nem pedig a tartalmát. Tisztelt Ház! Áttérek a második alapvető információs jogra, az információs szabadságra, vagy más kifejezéssel a tudás jogára. Egy működőképes, demokratikus társadalomban a tudás joga ahhoz szükséges, hogy az emberek részt tudjanak venni a politikai döntéshozatalban. Ez a jog azt is jelenti, hogy az állampolgárok hozzájuthatnak a közigazgatás által tárolt iratokhoz, adatokhoz. Itt újra beleütközünk a relativitás kérdésébe: vajon minden adathoz hozzájuthassanak-e az állampolgárok? - Ha nem, mi legyen az a kör, amely esetben titkot tarthat az állam, az állami intézmény, illetve milyen körben lehessen az állampolgároknak a személyes adatokhoz való hozzájutását korlátozni? A törvény 15. §-a szabályozza. Mindenütt, ahol adatvédelemmel, illetve információs szabadsággal foglalkoznak, ez a legnagyobb dilemma. Megoldási javaslatok a következők: általános megfogalmazása a kivételeknek vagy taxatív felsorolása a kivételeknek. Ezen újra vitatkozni fogunk, biztos vagyok benne. A törvény az általános megfogalmazást alkalmazza. Én magam sokat gondolkodtam ezen, végül arra a következtetésre jutottam, hogy legjobb, ha a működő demokráciák példáit nézem végig. Végül is nem csalódtam: nincs egységes szabályozás, sőt sokkal inkább "öszvér" vagy - ha úgy tetszik - "fából vaskarika" megoldások vannak. Hogy mitől azok, arra egy példát szeretnék mondani. Svédország, ahol közismerten legrégibb az információs szabadság védelmének megfogalmazása, így oldja meg ezt a kérdést: a svéd törvény az alábbiakat köti ki a vélemények és a mindenre kiterjedő információ szabad áramlásának elősegítése céljából: Első pont: minden svéd állampolgárnak joga van ahhoz, hogy betekintést nyerjen a hivatalos iratokba. Ez az alapszabály. A törvény 2. §-a azonban lehetővé tesz bizonyos kivételeket a parlamenti törvény általános szabályai alól, mégpedig akkor, ha az alábbiakban felsoroltak miatt válnak szükségessé a kivételek megtételei. 1. állambiztonsági okokból vagy az állam más államokhoz, szervezetekhez fűződő viszonyának okán; 2. központi pénzügyi vagy devizapolitikai okok miatt; 3. a hatóságok ellenőrző, szabályozó és felügyeleti feladatainak teljesítése érdekében; 4. bűnmegelőzés vagy bűnelfojtás miatt; 5. állami gazdasági érdekek okán; 6. a személyes adatok védelme okán, beleértve a pénzügyi státuszt; 7. állat- és növényfajok védelme miatt. Ma Svédországban az információs szabadságot alkotmányos jognak tekintik. Ezért mondtam azt, hogy "öszvér" megoldások vannak, mert ha végiggondoljuk az előbb felsoroltakat, láthatjuk, hogy látszólagos taxáció ellenére gyakorlatilag általános megfogalmazással élt a törvény. Úgy vélem, nincs olyan taxáció, amelyet vagy nem oldunk fel egy utolsó rugalmas szakasszal, vagy ne vállalnánk fel, hogy minden újabb taxációs tételnél törvényt, mégpedig kétharmados törvényt fogunk módosítani. Ezért én el tudom fogadni a törvény mostani megoldását is, vagyis az általános megfogalmazást, de úgy vélem, meg lehet próbálni a taxációt is -, lehet, hogy a kettő között meg fogjuk találni a megoldást. Ennél a kérdéskörnél még egy dolgot kell megvizsgálni: vajon a törvény tartalmaz-e megoldást az állam- és a szolgálati titkok körére? (10.00) Sajnos, egyértelmű a válasz: nem. Ez a kérdés azért fontos, mert még nincs úgynevezett titoktörvény, és egyidejűleg nem is tárgyalja a Parlament. Gyakorlatilag ki lehetne vonni az adatok forgalma közül azokat, amelyeket titokká nyilvánítanak. Úgy vélem, a törvényben átmeneti rendelkezéssel ezt a kérdést is szabályoznunk kell, és meg kell oldanunk. Tisztelt Ház! Még egy kérdéskörre szeretnék részletesen kitérni, az adatvédelmi biztos jogintézményére. A fő kérdés, hogy a számára biztosított jogkör elegendő-e feladata ellátásához. Vitatott, hogy legyen-e perindítási jogosítványa. A törvény nagy újdonsága és vívmánya, hogy lehetőséget nyújt az állampolgár számára az adatvédelemmel kapcsolatos sérelmeinek bíróság előtt történő megvédésére. Elég-e ez a jog, vagy pedig az adatvédelmi biztosnak az állampolgárok helyetti perindítási jogot kell-e adni? A törvénytervezet 26. §-a biztosítja a jogot az állampolgároknak az adatvédelmi biztoshoz való fordulásra. A törvény azonban nem részletezi a biztos lehetőségeit, ha jogosnak véli az állampolgári panaszt. Javaslom, hogy a törvény egészüljön ki egy olyan paragrafussal, ami részletezi a panasz kezelésének módját. Az angol adatvédelmi törvény rendszere a következő: Első körben a biztos köteles egyeztetni a panaszolt adatkezelővel. Ennek célja, hogy hatósági intézkedés nélkül lehessen a problémát megoldani. A második fokozat, amikor hivatalos felszólítással kéri az adatvédelmi biztos a panasz orvoslását. És csak a harmadik körben kerül sor a bíróság előtti "igazságtételnek" a megvalósítására. El kell dönteni a Parlamentnek, hogy beépítünk-e egy ilyen rendszert a törvénybe, és ha igen, akkor mi lesz ez a rendszer, és hány fokozatúvá válik. Tisztelt Országgyűlés! Remélem, érzékeltetni tudtam, hogy milyen bonyolult és kényes törvénytervezet áll előttünk. A lehető legnagyobb nyitottságra van szükség minden párt részéről ahhoz, hogy kétharmados törvényként ezt a törvényt el tudjuk fogadni. Befejezésül szeretném idézni a törvénytervezet 1. § (1) bekezdését rövidítve: e törvény célja annak biztosítása, hogy személyes adatával mindenki maga rendelkezzen, és a közérdekű adatokat mindenki megismerhesse. Mi azon leszünk, hogy ez megvalósuljon. Ezt remélem a vitában a többi frakciótól is. Kérek mindenkit, hogy a mai napirend előtti vita ne nyomja rá a bélyegét ennek a törvénynek a vitájára egyik oldalról sem. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)