Mészáros István László (SZDSZ)
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Horváth József képviselőtársam, a Demokrata Fórum vezérszónoka helyesen mutatott rá az általunk tárgyalandó törvények témájának fontosságára akkor, amikor a beszéde elején kifejtette, hogy ez valamilyen módon összefüggésben van a hatalom kérdéseivel. Ugyanis mindenki tudja, hogy jól informáltnak lenni befolyást, hatalmat jelent. Jelentett a régmúltban is, és különösen azt jelenti ma, amikor a számítógépes adatfeldolgozás technikáinak egyre gyorsabb kiterjedésével tulajdonképpen lehetősége keletkezik az államhatalomnak betörni a magánélet falai közé, a családi élet falai közé. Tehát megszűnnek az államigazgatás korlátai, ugyanakkor van egy ellentétes folyamat is, hogy annyira fölgyorsult körülöttünk az élet, s olyan bonyolulttá és összetetté vált, hogy az átlagember egyre inkább alulinformáltnak érzi magát, tehát egy ilyen információs szakadék alakulhat ki. Ezért fontos hangsúlyozni azt, hogy amikor az információkról beszélünk, akkor mindig valamilyen módon a hatalomról is beszélünk. Körülbelül a technikai fejlettség mai szintjén információk birtokában lenni, az információk birtoklásának a kérdése ugyanolyan jelentőségű kérdés, mint annak idején a polgári társadalmak kialakulásakor a tulajdon birtoklása, a tulajdonhoz jutás volt, illetőleg amit a tulajdon birtoklása ma is jelent. A beszédem elején én is néhány bekezdésben szeretnék azzal foglalkozni, hogy kicsit megmagyarázzam, hogy mit jelent az előttünk fekvő törvényjavaslat által szabályozni kívánt két alkotmányos jog, az információszabadsághoz való jog, illetve a személyes adatok védelméhez való jog, mert én azt vettem észre akkor, amikor ezzel a témával foglalkoztam, hogy meglehetősen nagy közöny övezi ezt a témát. Ezt tapasztalhatjuk most itt e falak között is, mert alig ülhetünk itt körülbelül 70-en vagy 80-an, vagy a sajtópáholyban - ahogy látjuk - ott nem foglal helyet senki. De tulajdonképpen hagyományai vannak hazánkban ennek a közönynek. Tekintettel arra, hogy a humán érdeklődésű emberek mindig is egy kicsit túl technikainak, túl műszakinak tartották az informatika problémáját, a műszaki beállítottságú, műszaki érdeklődésű emberek pedig túl bölcseletinek tartották, és ezért ez az egész problematika a senki földje maradt. De én bízom abban, hogy ez a vita, ami itt a Parlamentben folyni fog, föl fogja hívni a figyelmet arra, hogy itt alapvető jogokról van szó, amelyek érvényesülése nélkül a magánéletet nem lehet tiszteletben tartani, illetve az csorbát szenvedhet, illetőleg a kormányzatot, az államapparátust nem lehet ellenőrizni. Tehát - ahogy említettem - két alapvető fontosságú téma fekszik előttünk egy törvényben, és a fő kérdést én úgy fogalmazhatnám meg, hogy a lényeg az, a leglényegesebb kérdés, hogy ki legyen áttetsző, ki legyen átvilágítható: az állampolgár legyen átvilágítható, vagy az állam legyen átvilágítható? Az első kérdéskörben a személyes adatok védelméről szeretnék beszélni, hogy ez miért is lényeges. A személyes adatok védelme tulajdonképpen azt célozza, hogy a személy védett legyen az átlátszóságtól. Tehát ne jöhessen létre egy átlátszó, távolról állandóan és totálisan átvilágítható embertípus. Ez a magánélet tiszteletben tartásának a kérdése, az emberi méltóság kérdése, annak kérdése, hogy ki, milyen módon, mikor tudhat meg például rólam információkat, és annak a kérdése, hogy én pedig mennyiben tudom felügyelni a hozzám kapcsolódó információknak a terjedését. Azt, hogy ez kiknek a kezében van, ezt hogyan használják föl, tisztességes vagy tisztességtelen módon. Tehát az egyén kiszolgáltatottságának vagy autonómiájának kérdéséről van szó. Erre mutatott rá nagyon nagyszerű módon a német alkotmánybíróság ítéletében, amelyet 1983-ban a népszámlálási törvény kapcsán hozott, amelyet idézni szeretnék most. Azt mondja a német alkotmánybíróság, hogy az alkotmányos rend középpontjában annak a személynek az értéke és méltósága áll, aki a szabad társadalom tagjaként önmagával szabadon rendelkezve cselekszik. Ez felöleli az egyénnek az önrendelkezés eszméjéből következő illetékességét arra, hogy alapvetően maga határozza meg, mikor és milyen mértékben fedi fel személyes életének tényállásait. Aki bizonytalan abban, vajon az eltérő magatartásformákat mindig feljegyzik-e, törekedni fog arra, hogy ilyen magatartásformákkal ne tűnjön ki. Aki számol azzal, hogy egy gyűlésen vagy egy polgári kezdeményezésben való részvételét hatóságilag esetleg nyilvántartásba veszik, és hogy ez számára kockázatos lehet, esetleg le fog mondani megfelelő alapjogai gyakorlásáról. Ez pedig nemcsak az egyén kibontakozási esélyeit befolyásolná, hanem a közjót is. Tehát a német alkotmánybíróság világosan megfogalmazta ennek a jognak az alapvető mivoltát, de nem maradt el ettől a magyar Alkotmánybíróság híres döntése sem, amellyel a körülbelül marhabélyegként funkcionáló személyi számot nyilvánította alkotmányellenesnek, és világosan kifejtette az információs önrendelkezési jognak a tartalmát, amelyet úgy határozott meg az Alkotmánybíróság Magyarországon, hogy fő szabályként mindenki maga rendelkezik személyes adatainak föltárásáról, illetve felhasználásáról. Tehát - tisztelt Ház, tisztelt Elnök Úr - azzal összegezhetném e rövid kitekintést ennek a jognak a kapcsán, hogy tulajdonképpen az információs technikák elterjedésével a magánszféra került veszélybe, az állam többet tud rólunk, mint a szomszéd, és egy ilyen törvénynek az a rendeltetése, hogy helyére tegye a dolgokat, azt, hogy az állam van az állampolgárokért, nem pedig fordítva van mindez. Tisztelt Ház! A másik jogosítványról, a közérdekű adatok nyilvánosságáról is - ami az információszabadság néven közismert - röviden szeretnék egy-két szót szólni arról, hogy ez miért lényeges. A legtalálóbban úgy lehetne megfogalmazni, hogy ez arra való jogosítványt fogalmaz meg, hogy én betekinthessek a hatalom kártyái közé. (10.10) Betekinthessek abba, hogy az állam mit tervez, mikre szeretne vállalkozni. És nem is véletlen, hogy az Egyesült Államokban az egyik információszabadsággal kapcsolatos törvényt úgy hívják, hogy "Government in sunshine act", ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy "kormányzat a napfényben törvény+. Ez hűen tükrözi azt, hogy ez a szabadságjog az államigazgatásnak és az állami szerveknek az átvilágítását célozza. Ami közhely, de azért nem árt hangsúlyozni, hogy - és Horváth József képviselőtársam is helyesen fektette erre a hangsúlyt - csak egy jól informált társadalom lehet demokratikus, ugyanis ahhoz, hogy az állampolgárok felelősen dönthessenek, szükséges az, hogy tudják azokat az információkat, amelyekkel a döntésüket megalapozottá tehetik. Ahogy említettem, két téma fekszik előttünk egy törvényben, ez hűen kifejezi, hogy nem ellentétes érdekekről van szó, mint ahogy sokan erre gondolnak, hogy az egyik jog kioltja a másikat, hanem az érem két oldaláról van szó. Arról, hogy mindkét jog az állam információs monopóliumát kívánja korlátozni, és az állampolgárok információs érdekeit próbálja védelmezni. A másik, amit fontos megemlíteni azzal kapcsolatosan, hogy egy törvényben kerül rendezésre ez a két jog, az, hogy ez tulajdonképpen némi garanciát is nyújthat arra, hogy ne lehessen kijátszani egymás ellen ezt a két jogosultságot. Ami ezt a hosszabb ismertető bevezetést illeti, hangsúlyozom, hogy én nagyon bízom abban, hogy a vita kapcsán az érdeklődés nagyobbá válik a téma iránt, ugyanis ezen alapvető jogok érvényesülése nélkül igen nehéz demokratikus társadalmat elképzelni. Ami magát a konkrét törvényjavaslatot illeti, egy általános megjegyzést szeretnék a vita módszeréhez fűzni: én rendkívül sajnálatosnak tartom azt, hogy a statisztikáról szóló törvényjavaslat kimarad ebből a csomagból, és csak az adatok és a lakcímek nyilvántartásáról szóló törvénnyel tárgyaljuk együtt ezt az adatvédelmi törvényt. Ugyanis a statisztikáról szóló törvényjavaslat rendkívüli módon ellentétes az Alkotmánnyal, az Alkotmánybíróság határozatával, és azokat a témákat, amelyeket ez a két törvényjavaslat, amiket itt ma délelőtt tárgyalunk, megpróbál korlátozni, ezeket teljesen a statisztikai törvény a kivételekből az általánosság szintjére emelné, tehát az meg megszüntetné ezen adatoknak a korlátozottságát, és tulajdonképpen kibelezné ezt a két előttünk fekvő törvényjavaslatot. Ami az információszabadságra vonatkozó részt illeti, tisztelt Ház, első ránézésre is kitűnik, hogy mennyire rövid és kidolgozatlan ez a részlet. A rövidség még nem lenne probléma, hanem a legfőbb probléma az, hogy nem szerepel az információszabadságról szóló részben azon lehetséges kivételek köre, amelyekre hivatkozva megtagadhatná az illetékes hivatal az információ kiadását. A törvényjavaslat elintézi ezt egy általános rendelkezéssel, nevezetesen, hogy bárki megismerheti a közérdekű adatokat, ha törvény ezt nem korlátozza. Ez pedig olyan általános felhatalmazást és tág teret nyújt a kivételekre, hogy teljességgel illuzórikussá teheti eme jog érvényesülését. Csak hangsúlyozni kívánom, hogy a svéd és a finn törvények például, együtt szemlélve az ottani titokvédelmi rendelkezésekkel is, tételesen fölsorolják azokat az információfajtákat, amelyek titkot képezhetnek, és amelyekre hivatkozva meg lehet tagadni a jog gyakorlását. Ezzel szemben a mai magyar hatályos titokvédelmi szabályozás alapján bármikor önkényesen titokká nyilvánítható bármi, ugyanis semmilyen szervnek nincsen joga felülvizsgálni a titoktartás tartalmi indokoltságát. Ezért bátran állítható, hogy államtitok az, amit annak tart az illetékes személy. Ez pedig olyan abszurd eredményekre vezethet, amire például egy hónappal ezelőtt vezetett a Kádár Béla miniszter úr, külgazdasági miniszter rendelkezése, amelyben április 15-i hatállyal - ha erősen akarnék fogalmazni, tulajdonképpen a növekedési ütemek kivételével - államtitokká nyilvánította a minisztériuma tevékenységének a körét. Én nem kételkedem abban, hogy lehetnek olyan adatok, amelyek titkosak eme minisztérium tevékenységében, de hogy ezeknek a titkossága attól függjön, hogy növekedési ütemeket mutatnak-e ki vagy sem, ehhez erős kételyeim fűződnek. Azt szeretném tehát hangsúlyozni, hogy abban az esetben, ha a hatályos titokvédelmi szabályozás nem kerül sürgősen átvizsgálásra és átalakításra, akkor ez az egész információszabadság joga írott malaszt marad csupán. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a jelenlegi törvényjavaslatban sincs a bíróságoknak joga felülvizsgálni a titokká minősítés tartalmi indokoltságát. Azt vizsgálhatnák csak meg, hogy szerepel-e azon a bizonyos aktán az, hogy szigorúan titkos, és hogyha ott van a felírás, akkor azt az írta-e oda, aki erre jogosult. Ennél többre nem lenne joga a bíróságoknak. Márpedig mi azt szeretnénk, hogy legyen joga a bíróságoknak tartalmilag felülvizsgálni a titoktartás indokoltságát, például ne állhasson olyan eset elő, hogy a honvédségnél a laktanya körleteiben fölszerelt egyenvirágtartó méretei, formája és gyártója szolgálati titkot képeznek csupán azért, mert maga ez az inkriminált tárgy, a virágtartó a honvédség területén található, ezért összefüggésben van a honvédelemmel. Ezeket szeretnénk kiküszöbölni, és nagyon bízom abban, hogy - a Horváth József kollégám által elmondottak kapcsán, hogy el lehet képzelni egy taxációt - esetleg ebben kompromisszumot lehet kötni, s hogy ez nemcsak egy szólam volt, hanem ez a vita folyamán majd konkretizálódik, és a gyakorlatban is megvalósul. Hiányzik továbbá az információszabadságról szóló részből annak kimondása, hogy a kivételek csak információfajtákra vonatkozhatnak, nem pedig intézményekre. Ezt is úgy tudnám plasztikusan összefoglalni, hogy ne legyen minden információ, ami honvédségi, titkos, hanem azon belül csak bizonyos fajták. Tisztelt Ház és tisztelt Elnök Úr! A törvény adatvédelmi részére áttérve itt is megállapítható az, hogy magának ennek a törvénynek az alaptörvényi jellege - mert a miniszter úr hangsúlyozta a múlt héten, hogy ez tulajdonképpen egy kvázi adatvédelmi alkotmány szerepét töltené be, amelyhez képest a többi szabályozás mind csak részterületekre vonatkozik - sajnos, ebből a törvényjavaslatból nem tűnik ki, tekintettel arra, hogy olyan széles körben enged eltérést magától, és általános körben, hogy maga is résztörvénnyé zsugorodhat össze. Itt is hangsúlyozom azt, hogy nem tartalmazza a törvény a kivételek fölsorolását. Szerencsésebbnek tartanánk - szabaddemokraták -, hogyha ezek a kivételek taxatíve fölsorolást nyernének, hogy kézzelfogható legyen, hogy mely esetekben lehet az adatvédelemhez fűződő jogosítványokat korlátozni. Ezt már csak azért is jónak tartanánk, mert tudjuk nagyon jól, hogy egy törvény kétharmadossága körében milyen vita alakul ki, hogy sajnos a kormánykoalíciós többség nem úgy értelmezi a kétharmadosság kérdését, hogy az adott törvény tartalma szerint kétharmados-e vagy sem, hanem úgy, hogy a törvénynek az-e a címe, ami az Alkotmányban szerepel kétharmadosként megjelölve. Engedjék meg, hogy egy példát idézzek arra, hogy hogyan lehet konkréttá tenni a kivételeket. Például az osztrák adatvédelmi törvényben a 4. §-ban kimondják, hogy mely paragrafusai nem alkalmazhatók bizonyos esetekben az általános adatvédelmi törvénynek. Ezt követően egy második lépcsőben kimondják, hogy melyek a kivételek. Azt mondja például az osztrák törvény, hogy a szövetségi hadsereg bevetési képességének biztosítása. Tehát nem általában beszél a honvédségről, hanem konkrétabban. És ezeket a kivételeket is külön taxatíve még rendeletben fel kell sorolni, amit az adatvédelmi tanács meghallgatása után a nemzeti tanács főbizottságával egyetértésben rendelhet el a szövetségi kormány. Tehát rendkívül szigorúan veszik azt a követelményt, hogy ne lehessen kibelezni egy alaptörvényt. Amit Horváth József említett az érzékeny adatokkal kapcsolatosan, csak megerősíteni tudom, itt vitákra lehet számítani. Minket különösen az aggaszt, hogy az érzékeny adatok kezelésére különleges garanciáknak kellene vonatkozniuk, ez pedig nem tűnik ki a törvényből. Ugyanúgy szeretnék kezelni ezeket, mint a nem érzékeny adatokat. (10.20) Végezetül még néhány megjegyzést szeretnék tenni az egész törvényjavaslat vonatkozásában. Súlyos fogyatékosságnak tartjuk azt, hogy a törvény garanciái nem elégségesek. Szeretném megemlíteni azt a közismert tényt, hogy adatvédelmi biztosról ír a törvényjavaslat, holott még nem is létezik az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Ez a törvényjavaslat lassan már két éve be van terjesztve, de a Parlament még nem kezdett hozzá a tárgyalásához. S hogy ha előbb teremtjük meg a speciálist, mint az általánost, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy csak papíron fog létezni ellenőrzési forma, ténylegesen nem. Ez pedig rendkívül veszélyes dolog, különösen akkor, amikor az átállás történik meg; akkor kéne a leginkább felügyelni azt, hogy minden szabályszerűen történik-e vagy sem. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a még nem is létező adatbiztost is rögtön korlátozni kívánja a törvény, rendkívüli módon bizalmatlan vele szemben; például a nemzetbiztonsági iratokba való betekintése vonatkozásában egész minimális jogosítványai lennének, pedig őt is köti a hivatali titoktartás. A másik megjegyzésem a garanciák elégtelenségére az, hogy a törvénysértés szankcionálásának esetei elfogadhatatlanul gyengék. Tízezer forintos pénzbírsággal lehetne sújtani azon hivatalos szerveket, amelyek megsértik ezt a jogosítványt. Itt csak azt szeretném megemlíteni, hogy például Ausztriában 150 ezer schillingig terjedő közigazgatási bírsággal lehet sújtani, s ezenkívül még büntetőrendelkezésekkel is. Tehát ezen a területen is változtatni kéne. Tisztelt Parlament! Összegezve: a Szabad Demokraták Szövetsége csakis akkor tudja elfogadni ezt a törvényjavaslatot, hogyha a most fölsorolt négy feltétel teljesül. Az az első feltételünk, hogy a kivételek - amelyekre vonatkozva a jogokat korlátozni lehet - pontosan kerüljenek megfogalmazásra. Második feltételünk, hogy a gyakorlatban is fölálljon a független ellenőrzési rendszer, és ne fordulhasson elő az, hogy papíron van adatvédelmi biztos, a gyakorlatban pedig minden úgy folyik tovább, ahogy eddig. Ezért indítványozzuk, hogy a Parlament a jövő héten kezdje meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Harmadik feltételünk: a jogsértések szankciórendszere jelentős mértékben szigorodjék. A negyedik feltételünk pedig az, hogy a törvény szabjon záros határidőket a résztörvények megalkotására, így a titokvédelmi törvények megalkotására is. Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, azt mindenféleképpen üdvözöljük, hogy ezzel a törvényjavaslattal is elkezdődik a nyilvánosság és a titkosság határainak a tisztázása, és ez kedvező eredményt hozhat, amennyiben a Ház minden oldalán valóban konstruktívan állunk ehhez a témához. Ezt a konstruktivitást az is indokolttá tehetné, hogy mi mindannyian polgárok vagyunk, és nem gondolnám, hogy bármelyikünk is közülünk szeretné, ha túlságosan sok cédulát gyártanának róla. Ezért én arra kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének a módosító indítványsorát, amelyet be kívánunk nyújtani, ne gyanakvással fogadják, hanem olyan törekvésnek, amely ezt a hazát emberivé kívánja tenni, és az átlátszó ember helyett az átlátszó állam megteremtését célozza. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)