Kósa András (EKgP)
KÓSA ANDRÁS (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az előttünk lévő 4544-es számú törvénytervezet megalkotásának célja, hogy az állampolgárok bizonyosak lehessenek afelől, hogy a modern technika eszközeivel visszaélve nem ellenőrzik őket személyükre vonatkozó adatok segítségével. A cél fontos és időszerű: a modern társadalomban különböző szervezetek számos adathoz jutnak mindnyájunkról - nemcsak a rendőrség, a közigazgatás, hanem bankok, kórházak, iskolák és más intézmények is. Ezen adatok feldolgozásával elvben megismerhető az állampolgár magánélete, ennek egyes eseményeivel pedig a polgár ellenőrizhető; kevésbé bonyolult módokon, az ilyen ismeretek felhasználhatók az állampolgár érdekeit sértve. Azt hiszem, mindnyájunk előtt nyilvánvaló, hogy bizonyos adatok szolgáltatása és nyilvántartása szükséges. A kérdés csak az, milyen mértékű legyen, és hogyan küszöbölhető ki a visszaélés. Ez a legnehezebb, mivel az erre irányuló cselekedetek általában rejtetten és nehezen észlelhetően folynak. Ha a tilalmakat megfelelően fogalmazzuk meg, és betartjuk őket, akkor ezek megvédik az egyén magánéletét, és az adatokat használó szervek is tudnak működni. Hangsúlyoznám, hogy az adatokkal való visszaélés technikai megakadályozása igen nehéz. Nevezetesen: nem képzelhető el adócélú jövedelem- és vagyonadatoknak az állampolgár neve és címe nélküli gyűjtése, amely esetben eléggé mellékes, hogy mellette van-e személyi szám vagy nincs. Jelenleg is léteznek már a fél világot behálózó számítógépes üzenettovábbító rendszerek, és a közepesnél jobb számítógépes szakember a kívánt adatokat a gépből ki tudja venni, más gépekre át tudja táplálni. Ennek technikai megakadályozása esetén az adat legális használatra is hozzáférhetetlen. Kódolás, speciális jelszavak használata sokat segíthet, de nem az adatokat foglalkozásszerűen kezelő személlyel szemben. Marad a visszaélés megtiltása és az ellenőrzés. Véleményem szerint jelen tervezet kellően részletezett a visszaélések komoly megnehezítésére, ugyanakkor úgy érzem, hogy a szükséges óvatosságon túlmegy, és ezzel más területeken gondokat okozhat. Ezért bizonyos pontokon módosításra szorul. Az Alkotmány 59. §-a a magántitokhoz és a személyi adatok védelméhez való jogot mint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen, alapvető jogait szabályozza, amelyeknek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. E jogok alkotmányos védelmének erejére jellemző, hogy a rájuk vonatkozó szabályokat kizárólag törvény állapítja meg, de alapvető jog lényeges tartalmát még törvény sem korlátozhatja. Az alapvető jogokra vonatkozó törvényi szabályozásnak tehát elsőrendűen e jogok biztosítását, kiterjesztését és védelmét kell szolgálnia, és csak kivételesen - mindössze két vonatkozásban - tartalmazhat a szabályozás korlátozást. Egyrészt a korlátozás az alapvető jogok tartalmán belül csak egyes, lényegesnek nem tekinthető elemekre vonatkozhat, másrészt e jogok gyakorlásának határait jelölheti ki. Az alapvető jogok gyakorlásának pedig csak a legnyomósabb közérdek - állambiztonság, közbiztonság - állíthat korlátokat, és ez az egyes alapvető jogok tartalmán belül csak egyes, lényegesnek nem tekinthető elemekre vonatkozhat, másrészt e jogok gyakorlásának határait jelölheti ki. Törvényi korlátozás tehát csakis valamely nyomós közérdek védelmében vagy mások alapvető jogainak védelmében alkalmazható. A magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jogok a tágan értelmezett "emberi szabadság" körébe tartoznak, annak mintegy a szelvényjogai. Az egyes szelvényjogok korlátozottsága vagy sérelme minden esetben az emberi szabadság korlátozottságát és sérelmét is jelentené. Ez indokolja tehát az egyes alapvető jogok szigorú alkotmányos védelmét. Ami pedig a két alapvető jog: a titokvédelem és az adatvédelem egymáshoz való viszonyát illeti, ezek is általános és különös viszonyban állnak egymással. A titokvédelem régibb keletű és széles tartalommal bír, az adatvédelem az újabb technikai és jogfejlődés eredménye, melynek tartalma kezdetben a számítógépes adatfeldolgozáshoz igazodott, ma azonban - a technikai és társadalmi fejlődéssel együtt - gyors ütemben kiterjedt. Ma már alig van olyan magántitok, amely adatként ne volna rögzíthető és az adatkezeléssel való visszaélés folytán megsérthető. A javaslat nagyobbrészt megfelel az itt elmondott követelményeknek - helyenként nemcsak korszerű, de előremutató szabályozást is alkalmaz -, így összességében és általánosságban pozitívan értékelhető. Mint szabályozásra irányuló első, előzmények nélküli kísérlet azonban számos részletében finomításra, kiegészítésre szorul. Egy ilyen új jogterület esetén, amely tudományosan és tételes jogilag is még csaknem kimunkálatlan, joggyakorlata is alig létezik, különösen fontos a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek, valamint az összes állampolgár orientálását szolgáló legfontosabb jogelvek, törvényi alapelvek megfogalmazása. Ehhez kitűnő segítséget jelentenek az Alkotmány és a Polgári Törvénykönyv ide vonatkozó rendelkezései és jól bevált szabályozási megoldásai. A preambulum és a javaslat 1. § (1) bekezdése szövegének összevonásával és kiegészítésével egyértelműen ki kell jelölni e törvény rendszertani helyét és szerepét, mely szerint e törvény célja, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a Polgári Törvénykönyv alapján biztosítsa a személyi adatok védelmét és a közérdekű adatok nyilvántartását. Két dolgot látok túlzottnak a tervezetben: a védett adatok terjedelmét és a tiltott tevékenységek változatosságát. Mindkét kérdésben olyan fogalmazások fordulnak elő egyébként, amelyek elfogadása esetén gyakorlatilag bármelyik magánszemélyt fel lehet jelenteni, a bíróság ítéleteit pedig a cselekvő fél nehezen tudná előre számításba venni. A 2. § határozza meg a védendő adatok körét. Nagy általánosságban: ilyen adatok külön engedély vagy az érintett személy beleegyezése nélkül nem gyűjthetők és tárolhatók. Eszerint személyes adat: a meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható az érintettre vonatkozó következtetés. Igen nehéz megmondani, mit jelent a "kapcsolatba hozható" kitétel. Mindenesetre jegyezzük meg, hogy ilyen adat kezelése a 3. § szerint már csak a személy beleegyezésével vagy külön rendelet alapján végezhető. Különleges adat többek között a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra vonatkozó személyes adat. A tervezet az előbb említett adatokkal kapcsolatosan számos tevékenységet tilt - legenyhébben az adatkezelést. Adatkezelés többek között - az alkalmazott eljárástól függetlenül - a személyes adatok felvétele és tárolása; adatkezelő pedig többek között a személyes adatokat felvevő vagy tároló személy. E tevékenységre tartalmaz tehát számos tilalmat a tervezet, és az ezt végző személyt fenyegeti következményekkel. A fentiek alapján abszurd tilalmak is levezethetők. Amennyiben egy magánszemély ismerőseinek telefonszámát, lakcímét noteszébe feljegyzi, beleütközhet a törvénybe. Látszólag ugyan a 22. § j) pontja ez alól felmenti, de a szöveg szerint "Ha a tevékenység a természetes személy saját célját szolgálja, az csak az adatvédelmi nyilvántartásba történő bejelentés alól mentesít." Maga a cselekedet ettől még adatkezelés - a 2. § c) pontja szerint -, és amennyiben a másik fél lakcímének felírásához nem járult hozzá, az adatkezelő, azaz a notesszal rendelkező magánszemély megszegte a törvényt. Ez túlzottan szigorúnak látszik, mivel az adatot esetleg egy közforgalmú telefonkönyvből is ki lehet írni. Nyilván nem ilyen cselekedetek szankcionálása e tervezet célja. Magánszemély ily módon számos ügyét képtelen volna intézni, adósának lakcímét maga nem tudhatja meg, mert azt más vele nem közölheti. Ily módon magánéletének és magángazdálkodásnak intézése megnehezül, és minden lépésénél hivatalos szervhez kell forduljon - ellenkező esetben az ellenérdekű magánfél részéről peres eljárásra számíthat. (10.50) Magánszemély általánosságban a törvény életbeléptével jobb ha senki élő személyről semmit nem tárol, beleértve az illetőről szóló közforgalmú újságcikkeket sem, mivel bármelyik, az érintettre vonatkozó következtetés személyes adat, annak tárolása pedig az alkalmazott eljárástól függetlenül adatkezelés, amihez vagy az adattal vagy következtetéssel összefüggésbe hozható személy beleegyezése kellene vagy egy rendelet, amely az újsággyűjtő magánszemély érdekében nyilván senkire sem fog kihatni. E törvényt betartva mindenki köteles volna átvizsgálni saját könyvespolcát: nincs-e olyan könyve vagy újságja, amelyben még élő magyar állampolgárról bármit is leírtak, és azokat ki kellene dobnia. A túl általános és túl óvatos megfogalmazás miatt mindezen problémák a szövegből következnek, van azonban problematikus politikai következmény is. Hazánk közelmúlt történelme részben feldolgozatlan. E helyzet egyeseknek előnyös, másokat zavar. Számos szereplő még él. Az események jogi tisztázása az Alkotmánybíróságnak a Zétényi-Takács tervezetet elvető végzése után egyelőre nem folyik. Történészi kutatások eredményeinek elfogadása vagy elutasítása mindenkinek joga, mindenesetre egyelőre hivatalos tényfeltáró vizsgálatok nem folynak. Ez sokakat csalódással tölt el. Eddig kellő óvatossággal legalább maguk utána nézhettek az életüket meghatározó eseményeknek, sőt nagyfokú önmérséklettel esetleg olvasói leveleket is írhattak volna. Persze, ha egy megölt személy rokona a több mind 20 éve elmúlt esemény nem üldözött tettesének nevét leírta, az őt rágalmazásért beperelheti, mivel bírói ítélet nélkül ilyen cselekedet nem bizonyított, a bírói eljárást pedig a vélelmezett elévülés akadályozza. E helyzetet a károsultak, valamint a múltunkra kíváncsiak kényszerűen tudomásul veszik. Jelen törvényszöveg elfogadása esetén azonban már ennyi lehetőség sem marad. Ha egy olvasólevél múltunk egy még élő szereplőjének akár csak születési évét vagy iskolai végzettségét megemlíti, a még élő személyiség panaszt tehet a törvény szövege alapján, az olvasói levél íróját elmarasztalják még akkor is, ha az adatok igazak, és ha azokat egy lexikonból vette. Továbbá, ha valaki nem lévén megelégedve a kutatások jelen állapotával, maga akar a saját életét meghatározó események nyomára jutni és történelemkönyvekből, lexikonokból és újságokból kikövetkezteti, hogy mely még ma élő személy felelős esetleg az ő sorsáért, úgy még a következtetés közzététele nélkül is megsérti a törvényt, ugyanis az érintett engedélye nélkül arra vonatkozó adatokat feldolgoz, ami engedély nélküli adatkezelés, az ilyen fenyegetettség politikailag veszélyes lehet. A 2. § b) pontja különösen védi a nemzeti, nemzetiségi vagy etnikai hovatartozást. Amennyiben a nemzetiségi törvény nemzetiségeknek vagy etnikumoknak bizonyos önkormányzatot, illetve speciális jogszabályozást ad - például külön választási lista -, akkor nem egészen értem, miért tartandó különösképpen titokban, hova tartozik a polgár. A törvény szerint az állampolgárnak külön engedély nélkül nem lesz joga például egy nemzetiségi szövetség elnökéről közölni, hogy az milyen nemzetiséghez tartozik. Általánosságban többnemzetiségű államban nem tudom titkolandó adatnak tekinteni a polgár által már vállalt nemzetiséget. A tervezet nem határozza meg, mi az etnikum. Például egy magát kun vagy székely eredetűnek valló élő személyről én feljegyezhetem magamnak, hogy az illető kun, az illető székely, vagy előbb meg kell keresnem és meg kell kérdeznem, hogy nekem is megengedi a már nyilvánosságra hozott adat feljegyzését. Ez csak úgy kerülhető el, hogyha a törvény pontosan meghatározza azokat a dolgokat, amelyeket véd, ami a jelen 2. § esetében nem teljesül. Nem védi a már nyilvánosságra hozott, illetve közforgalmú forrásokból kivehető adatokat, magánszemélyeknek kutatási célra nem tiltja meg az adatkezelést, ha az adatokat mindenki számára hozzáférhető helyekről juttatták, és általában nem próbál mindent védőadatnak tekinteni. Mindezek megfogalmazásához alapos vita szükséges, amelyre remélhetőleg e házban sor kerül, és a módosításokkal egy európai szintű adatvédelmi törvénye lesz az országnak. A frakció a szükséges módosító javaslatokat benyújtotta, és azokat a részletes vitában megindokolja. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)