Lukács Tamás (KDNP)

1992. május 19.

DR. LUKÁCS TAMÁS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan korszak után, amikor beteljesedett a József Attila-i jövendölés és életérzés, hogy "Aktába írják, miről álmodoztam, s azt is, hogy ki érti meg", egy olyan korszak után kell egy olyan törvényt alkotni, ami előzmények nélküli a magyar jogrendben. Hadd mondjam, hogy rém boldogan próbálok ebbe a vitába bekapcsolódni, ami ma itt ebben a Házban zajlik, hiszen én úgy érzem, hogy ez volna az a hangnem, ez volna az a stílus, ami méltó volna az első szabadon választott magyar Parlamenthez, ez volna az a konstruktív ellenzéki magatartás és ez volna az a kompromisszumkész kormánypárti magatartás, amiben megszülethetnek a kétharmados törvények. Nagyon sok kérdésben egyet kell, hogy értsek kormánypárti vagy ellenzéki képviselőtársaimmal, akik mind ez idáig megszólaltak e törvény vitájában, hiszen nyilvánvaló, hogy azok a problémák, amelyeket felvetettek, bár meggyőződésem szerint meg nem oldottak, ezek a problémák valóban fennállnak. S akkor próbáljuk egy nagyobb perspektívában, egy szélesebb körben tekinteni ezeket a kérdéseket, hogy melyek a forrásai ezeknek a problémáknak. A Kereszténydemokrata Néppárt és jogelődje, a Demokrata Néppárt már 1947-ben Barankovics István által megfogalmazottan a természetjogi iskolát képviselte a törvényhozásban, és ezen az alapon állt. Ezeket a kérdéseket is csak és kizárólag a természetjogi felfogásból tudom megközelíteni, és ennek a következetes keresztülvitele jelentheti a felvetett problémák konzekvens megoldását. És rögtön az első kérdéssel, amit az előttem felszólaló FIDESZ vezérszónoka megemlített, teljes mértékben egyet tudok érteni, nevezetesen azzal, hogy a különleges adatok körébe különböző minőségek tartoznak. A különböző minőségek egybemosása pedig azon alapszik, hogy az Európa Tanács dokumentumában ezek különleges adatokként szerepelnek. Két megjegyzésem hadd legyen ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy egy nemzetközi dokumentum nyilvánvaló, hogy kompromisszum eredménye, hiszen minden érintett országnak el kell fogadni, és ilyen kompromisszumokkal terhelt nemzetközi szerződéshez való csatlakozás kötelezettségeket ró arra az országra, amely ehhez csatlakozott, de nem jelenti azt, hogy ezeket az adatokat a részlettörvényben együttesen kezelhetik. Hiszen erősebb védelem adható azoknak az adatoknak, amelyek minden emberi jogi dokumentumban megtalálhatók, és engedtessék meg, hogy azt hiszem, hogy a demokratikusan megválasztott magyar Parlament hat pártja és a független képviselőcsoport képviselői is egyetérthetnek abban a ma már általánosan elfogadott felfogásban, hogy az emberi jogok természetadta jogok, és az emberi jogok szabályozása az állam önkorlátozását jelenti ennél fogva. Tehát úgy gondolom, hogy a faji eredet vagy származás kérdése, a nemzetiségi és etnikai hovatartozás, politikai vélemény vagy pártállás, vallásos vagy más meggyőződés kérdése, amely kezdettől fogva minden emberi jogi dokumentumban szerepel, ez csak úgy szabályozható, ha abszolút azon a talajon állunk, hogy ezek a jogok természetadta jogok, és ennek a korlátozása az állam önkorlátozását jelentheti csak. És ezért - egyetértve az előttem szólóval - én úgy gondolom, hogy a különleges adatok köre akkor kezelhető, ha két csoportot állítunk fel ebben a kérdésben, a) és b) csoportokat, és más megoldási lehetőséget adunk a büntetett előéletre, az egészségi állapotra, a kóros, szenvedélyes, szexuális életre vonatkozó adatokra, hiszen ezek az előbbiekkel nem moshatók egybe. Itt fönnállhatnak igenis olyan közérdekből fönnálló kérdések, amelyek mások jogát alapvetően érinthetik, mások jogát alapvetően korlátozhatják. Engedtessék meg, hogy egy triviális példát mondjak: egy AIDS-beteg egészségi állapotra vonatkozó joga védett lehet, ugyanakkor joga van a társadalomnak arra is, hogy védekezzen az ilyen betegségek terjedése ellen. Így ezeket a jogokat abszolút jogként kezelni, azt hiszem, hogy nem lehetséges. Fölvetődött, hogy a különleges adatoknak és egyáltalán a személyi adatoknak a problémájában kellőképpen védelmet nyújt-e a jelen törvény. Én úgy gondolom, hogy a megoldási javaslataiban igen, tartalmazza azokat a megoldásokat, amelyek szükségesek. Szükségesek ugyan, de nem elégségesek. Hiszen menjünk végig a törvény logikáján! A törvény elsősorban a jogalkotási biztosítékot építi be a törvénybe, csak törvény korlátozhatja ezeket. Kétirányú eltérés van, ami véleményem szerint csak látszateltérés, és ebben a kérdésben Vastagh Pál képviselőtársammal nem tudok egyetérteni, hiszen ahol az önkormányzati rendelettel való kivételt engedi meg, az nem arról szól, hogy az önkormányzati rendelet térhetne el a törvénytől, hanem arról szól, hogy az adatvédelmi biztos jogkörét erősíti meg a 23., 24. §-okban, és az adatvédelmi biztos ellenőrzési körét terjeszti ki az önkormányzati rendeletekre, ami pont ellenkező, hiszen egy erősebb jogosítványt ad az adatvédelmi biztosnak, ami helyes a törvényben. Nem tartom viszont helyénvalónak a kormányrendelettel való eltérést, és ennek a forrását vagy ennek a problematikáját abban találom meg, hogy nem hiszem, hogy szerencsés dolog a jogi személyekre való kiterjesztése ennek a törvénynek. S nem tudom, hogy egyáltalán lehetséges-e. Ha most nekem gyakorlatilag kellene alkalmazni ezt a törvényt, akkor nem tudom, hogy a jogi személyek hogyan léphetnek be ebbe a körbe, hiszen a személyes adatot, meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adatot definiálja a törvény, majd a különleges adatok felsorolása - engedtessék meg, hogy most ne soroljam föl -, egyik sem illeszthető e jogi személyekre. Így nem konzekvens a törvény, amikor kiterjeszt a jogi személyekre olyan kérdéseket, amelyek nem terjeszthetők ki. Sőt! Fölteszem a kérdést, hogy lehetséges-e egyáltalán, hiszen gazdasági életünknek többek között az egyik problémája, hogy nincs meg a megfelelő gazdasági információs rendszer, és ha ebbe a törvénybe, ilyen védelem alá kívánjuk vonni a gazdálkodó szervezeteket, ami egyébként a természetjogi felfogásommal ilyen módon ellenkezik, úgy abban az esetben kétséges, hogy nem veszítünk-e többet. Nagyjából a 3. fejezet rendelkezéseinek a tágításával is a képviselőcsoportunk egyetérthet. Szeretnék azért az elhangzott felvetésekre még egy általánosan a számomra is nagyon nehezen megoldható problémát felvetni továbbgondolás végett képviselőtársaim részére. Amikor egy jogrendet örököltünk, ami haloványan felelhet meg csak a jogállamnak, akkor nyilvánvaló, hogy minden új törvénnyel egy rendszerbe nyúlunk bele, és a rendszer belső kohéziója megbomlik, és teljesen joggal veti föl mindenki a kérdést, hogy ezekhez - hogy működőképes legyen - még milyen törvények hiányoznak. Hiszen - vegyünk megint a törvényből egy példát - abban az esetben, ha az ombudsman intézményét vetjük fel, és szükséges az általános ombudsman intézményének a szabályozása, ebben a pillanatban fölvetődik a nemzetiségi törvény szabályozása is, a nemzetiségi törvény, a nemzetiségi gazdálkodási törvény, és mehetünk a végtelenségig. Ilyenkor én azt hiszem, az a bölcs dolog, hogyha a törvényalkotó eldönti, hogy milyen nyomvonalon, milyen logikai rendben kíván haladni. Mert azokkal is egyetértek, akik az állítják, hogy abban a pillanatban, ahogy ezt a törvényt meghozta az Országgyűlés, akkor az alacsonyabb jogszabályok között a dereguláció folyamán rengeteg olyan jogszabályt fog találni az Alkotmánybíróság - ha kedve van -, ami nem fog megfelelni a jogállamiság elveinek, és nem fog megfelelni ennek a törvénynek sem. Ez abból az alapproblémából adódik, hogy nem egy 40 éve működő demokratikus jogrend parlamentje ül most itt és gondolkodik, hanem egy előzmények nélküli, a magyar jogrendben is előzmények nélküli törvényt kell megalkotni. A helyes megoldás álláspontom szerint az, hogy ki kell választani azokat a törvényeket, amelyek alapvető koncepcionális elemeket hordoznak, és ilyen törvénynek tekintem az adatvédelmi törvényt az általános és a különös viszonyában. És hogyha egy karácsonyfát jól alkotunk meg, arra a díszeket könnyű felhelyezni. (11.50) Tehát én úgy gondolom, hogy egy kétharmados törvényben - ami alapvető koncepcionális kérdéseket hordoz - nagyon szükséges az a konszenzus, ami úgy látszik, hogy itt most kialakul vagy kialakulhat, ha továbbra is ebben a mederben, ebben a logikában és ebben a stílusban folytatódik a vita; és megalkothatjuk azt a törvényt, amely megfelelő módszer esetén alkalmas arra, hogy a hozzá kapcsolódó speciális törvényeknek alapszabálya lehessen. Végső soron én megfelelően tartom a biztosítási rendszert, de ez nem jelenti azt, hogy további finomításokra nem szorul. Nem tudok egyetérteni azzal a kérdésfeltevéssel jogtechnikai szempontból, hogy a taxáció megoldás lehetne a jelen törvényben, mégpedig azért nem, mert a taxációnak az a logikája, hogy egy logikai rendet le tudok vele zárni. Ebben a törvényben senki nem tudta megnevezni azt a logikai rendet, ami itt lezárható lenne. Tehát én úgy gondolom, hogy itt más megoldást kell keresnünk. A más megoldás pedig az lehet, hogy ha a FIDESZ képviselőcsoportja által javasolt és különleges adatokat kétfelé szedjük, és az alapvető emberi jogok tekintetében kimondja maga a törvény az érintkezési pontokon a kétharmados törvény szükségességét, illetőleg annak a szabálynak a kétharmados szükségességét, ahol ez érinti, míg más esetekben meghatározott törvényalkotást enged meg. Ilyen módon kezelhető, és ilyen módon nem kerülünk abba a csapdába, hogy a le nem zárható taxációs részt lezárjuk, és ezzel nehézkessé tegyük a törvényalkotást, nem beszélve a jogalkalmazók munkájáról. Mindezekre figyelemmel abban a reményben fejezem be, és képviselőcsoportom azon kívánságát juttatom kifejezésre, hogy nagyon remélem, a képviselőcsoportok közötti bizottsági párbeszédben nem valamiféle mereven ragaszkodó indítványok születnek meg, hanem értelmes párbeszédben, mindnyájan egyet akarva - mert azt hiszem, ebben politikai konszenzus van - olyan kétharmados törvény születik, amely alapját képezi a további törvényalkotási munkának. Köszönöm szépen. (Taps.)