Sóvágó László (MDF)
DR. SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, az MDF vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a törvények között aligha lehet különbséget tenni, talán csak az Alkotmány elsődlegessége fogalmazható meg, mégis vannak törvények, amelyek a közvélemény szélesebb köreiben találnak érdeklődésre, míg más jogi normák viharok nélkül, csendben születnek. Valószínű, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló ez utóbbiak táborát fogja szaporítani. Pedig - és ez nem szokásos szófordulat - ez a törvényjavaslat minden magyar állampolgárt érint. Nincs olyan lakója e hazának, aki ne lenne alanya ezen jogi normának. Az előzmények közismertek. Az Alkotmánybíróság 15/1991. IV. hó 13.)a-b) számú határozatával megállapította, hogy az állami népesség-nyilvántartás ítéletkor hatályos jogi szabályozása nem felel meg az Alkotmány rendelkezéseinek. Az ezt követően megalkotott átmeneti szabályozás június 30- án hatályát veszti, így a jelenlegi javaslatra hárul az a feladat, hogy olyan szabályozást rögzítsen, amely jogállami megoldást ad, megfelel az Alkotmány előírásainak, sőt, az Alkotmánybíróság ítéletében foglaltaknak, felzárkózik az európai normákhoz, igazodik az elvárásokhoz. A korszerű állam nem létezhet igazgatási tevékenység nélkül, amely pedig adatok hiányában működésképtelen. Az információ a modern bürokrácia egyik legmegbízhatóbb támasza. Egyik oldalon tehát igazgatási szükségszerűség, a másik oldalon az egyén személyes joga adatainak védelmére. Az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével biztosított személyes adatok védelméhez való jog szinte minden jogállamban természetes követelmény. E két problémakör közötti helyes arány megállapítása, egészséges kompromisszum megteremtése fontos feladatunk. Mert miért is tagadnánk, az érdekek nem vágnak egybe. Az adatok csoportosítása, bővítése elsősorban állami érdek, így olcsóbban, ésszerűbben, hatékonyabban látható el egy állam igazgatása. Mit szeretne az egyén, az állampolgár? Hogy minél kevesebb adatot tudjanak róla, hogy minél kevésbé érezhesse magát kiszolgáltatottnak, hogy minél kevésbé zavarják az egyéni szférát. Nem hiszem, hogy tagadnunk kellene: az egyre korszerűbb technikák megjelenésével nagyobb a késztetés a személyekkel kapcsolatos adatok összekapcsolására, nem kívánatos felhasználására. És itt eljutottam az egyik legfontosabb, a törvényjavaslatban is jól megragadott - elvhez, amelyet ún. információs önrendelkezési jogként emlegetnek. Az Alkotmánybíróságnál közérthetőbben, ugyanakkor pontosabban aligha lehetne ezt megfogalmazni. A tudós testület meghatározása így hangzik: "Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad. Mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát." E legáltalánosabban megfogalmazható elvárás megvalósulása érdekében a javaslat törvényi foglalatát adja egyéb, a cél elérése érdekében szükséges jogintézmények szabályozásának. Mielőtt ezekre rátérnék, szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni, bár ebben a törvényben is nagyon sok garancia van a visszaélések elkerülése érdekében, de ezek az elemek a javaslat konkrét megoldásaihoz kötődnek, míg az átfogó garanciális elemek a közérdekű adatok nyilvánosságáról, illetve a személyes adatok védelméről szóló, az előbbi napirendi pont keretében tárgyalt törvényjavaslatban találhatók. A polgár, ha a törvény másként nem rendelkezik, jogosult megtiltani a róla nyilvántartott adatok kiadását - így a javaslat. Csak törvény mondhatja tehát ki, hogy egy adat az állampolgár akarata ellenére megszerezhető. Nem államigazgatási szervek mérlegeléséről - hogy ne mondjam, önkényéről - lehet tehát szó, hanem a Parlament által adott felhatalmazásról. A javaslat pontosan szabályozza, hogy milyen feltételek mellett igényelhetők adatok. Csak az igazságszolgáltatási szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok, amelyek a rájuk vonatkozó törvények szerint tehetik ezt, jogosultak az adatok teljes körének igénylésére, egyéb szervek, természetes személyek csak korlátozott körben, a célmeghatározottság pontos megjelölésével. Nem használhatják az adatokat korlátlanul, csak a meghatározott célra. A javaslat meghatározza azokat a szerveket és ügyeket, amelyekben az adatok használhatók, továbbá a használathoz garanciákat fűz. Tisztelt Országgyűlés! Az arra jogosult szervek adatgyűjtési joga nem korlátlan. A javaslat hatálya a személyi adatok nyilvántartására, a lakcímbejelentésre és a személyazonosító igazolványra terjed ki. Hogy mit értünk személyi adatok alatt, hogy mit tartalmazzon az igazolvány, erre vonatkozóan a javaslat pontos meghatározást ad. Frakciónk álláspontja szerint a nyilvántartás adatai valóban csak a legszükségesebb adatokat tartalmazzák, csak minimumát követelik az igazgatás működéséhez szükséges adatoknak. Nem avatkozik be jobban a személy életébe, mint az a mai, modern társadalomban megszokott. Üdvözöljük, hogy a tervezet célul tűzte ki a feltételek megteremtését követően új, a fejlettebb országokban megszokott, egyetlen lapból álló, csak a valóban indokolt adatokat tartalmazó kártyaszerű személyazonosító igazolvány bevezetését. Gyakorlati jelentőségű, hogy a személyazonosság útlevéllel vagy gépjármű- vezetői engedéllyel is igazolható. Már néhány szóban utaltam rá, a javaslat gondoskodik arról, hogy az adatszolgáltatás minden esetben megállapítható legyen. Magyarul szólva: az állampolgárnak alapvető joga, hogy tudja, adatait mely szerv kérte, és milyen célra. Biztosított tehát annak lehetősége, hogy a polgár ne csak azt tudja, hogy adatait nyilvántartják, hanem azt is nyomon követhesse, hogy ki juthatott annak birtokába. A nyilvántartást öt évig meg kell őrizni. A javaslat egyik legfontosabb garanciális eleme, hogy az adatkezelés törvényességének ellenőrzésére az országos személyi adat- és lakcímnyilvántartó hivatalnál, továbbá a köztársasági megbízotti hivataloknál adatvédelmi felelőst kell kinevezni, aki gondoskodik az adatkezelés törvényességének ellenőrzéséről. (12.10) Ha már az adatszolgáltatásról szó esik, érdemes érzékeltetni, hogy milyen nagyságú információhalmazról van itt szó. A BM által kiadott háttéranyag szerint mintegy 1 millió adatot kap a Honvédelmi Minisztérium a hadkötelesekről, majdnem 5 milliót a különféle pénzügyi hatóságok, míg az útlevél- és gépjármű-nyilvántartás mintegy 2,5 milliót - és akkor még nem beszéltem a tankötelezettséggel, a társadalombiztosítással kapcsolatos adatszolgáltatásról, az egyedi megkeresések mintegy 7-800 ezer esetéről+ Tisztelt Képviselőtársak! A személyi szám kétes karriert futott be. Ésszerűsége aligha vitatható, de gyakorlati alkalmazásának ellentmondásai miatt sok boszszúságot okozott. A korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító kód alkotmányellenes. A korlátozás nélkül használható személyi szám a totális ellenőrzés eszközévé válhat. Az államnak az alapjogok védelmére vonatkozó elsőrendű kötelességéből következik, hogy ezt a kockázatot a legkisebbre kell csökkenteni: a személyi szám használatát garanciális szabályokhoz kell kötni. Nem én mondom ezt: az Alkotmánybíróság elvi jelentőségű következtetései ezek, amelyeket a javaslat készítői is magukévá tettek. A személyi szám helyébe a személyazonosító jel lép, megszűnik "beszélő" jellege: a nemre és korra utalás. 1996. január 1-jétől új személyazonosító jel kerül bevezetésre, amelynek szabályait külön törvény fogja rögzíteni. A jel felhasználását a törvény behatárolja: erre csak a nyilvántartás szerveit, illetőleg, átmenetileg, a törvényben meghatározott szerveket hatalmazza fel. Nem lesz tehát lehetőségük például a pénzügyi intézeteknek - az OTP-nek, biztosítóknak - vagy egyéb gazdálkodó szerveknek, hogy ezt az adatot felhasználják. A törvényjavaslat az adatbázis szervezését jól felismerhető elvek szerint rendszerezi. A polgár adatletiltási jogáról már beszéltem. Ezen túl említést érdemel, hogy a nyilvántartásból az adatok csak kifelé áramolhatnak, de a nyilvántartást végző szervek, illetve a megkeresést végző szervek nem jogosultak megtudni, hogyan végződött az az eljárás. Fontos elv az is, hogy a nyilvántartás adatainak beszerzési forrásául a törvény elsősorban magát az állampolgárt jelöli meg. Az adatbázishoz való hozzáférhetőség alulról felfelé szervezkedő, ami azt jelenti, hogy először a jegyzőtől, majd a köztársasági megbízottól, és végül, ezek eredménytelensége esetén, a központi nyilvántartás szerveitől lehet adatot beszerezni. Statisztikai célra csak olyan adat szolgáltatható, amelyet annak személyes jellegétől megfosztottak. Tisztelt Ház! Ennyiben kívántam röviden összefoglalni frakciónk véleményét a beterjesztett törvényjavaslatról. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)