Áder János (Fidesz)
DR. ÁDER JÁNOS (FIDESZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Mint közismert, 1992. január 1-jétől hatályba lépett a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991-es törvény. A törvény országgyűlési vitája során több hozzászólásban fogalmazódott meg az a vélemény, illetve aggály, hogy az előterjesztő Kormány gondoskodott-e - és ha igen, milyen módon - a törvényben meghatározott feladatokhoz szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosításáról. Ahhoz, hogy a törvény végrehajtásával az előterjesztésekor megfogalmazott célok megvalósuljanak, az eddig eltelt mintegy négy hónap eredményeit, történéseit álláspontom szerint szükséges áttekinteni. A tapasztalatok értékelésénél alapvető kérdésnek tartom a bíróságoknál kialakult helyzetet, a személyi és tárgyi feltételek meglétét, illetve annak hiányát. A csődtörvény szerint ugyanis a törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet vezetője 8 napon belül köteles a csődöt bejelenteni az illetékes bíróságnál. A bíróság a bejelentés alapján a csődeljárás megindításáról a bejelentéstől számított 15 napon belül végzéssel határoz és elrendeli a Cégközlönyben való közzétételt. Fontos szabály a törvényben, hogy a csődeljárás a közzététel napjától kezdődik, és az, hogy a csődeljárás közzétételét követő 90 napig az adóst fizetési haladék, moratórium illeti meg a vele szemben esedékessé vált pénzkövetelések vonatkozásában. Ugyancsak lényeges körülmény a csődeljárás tekintetében, hogy a fenti fizetési haladék ideje alatt az adóssal szemben a pénzköveteléshez fűződő jogkövetkezmények - a kamattartozást kivéve - nem állnak be. Fenti szabályokból is érzékelhető, hogy milyen lényeges a bírósági szervezet szerepe a törvényben rögzített határidők betartásában, a teljes eljárás lefolytatásában és milyen jelentőséggel bír, illetve bírhat a megfelelő feltételek biztosítása a bíróságoknál, tekintettel a csődtörvény hatályba lépését megelőzően indult felszámolási eljárásokra is. A csődtörvény olyan új feladatokat fogalmaz meg a bíróságok számára, amelyek nem nélkülözhetik a kormányzat ez irányú intézkedését. A rendelkezésemre álló - és lehet, hogy hiányos - információk szerint a helyzet aggodalomra ad okot. A Cégközlöny legutóbb megjelent számaiban szereplő adatokból az a következtetés vonható le, hogy a bíróságok a bejelentési dömping - 1992. április 8-a - előtti kérelmeket sem képesek határidőn belül kezelni. Vélhetően a személyi feltételek hiányában, ugyanis 1992. január- február havi kérelmekben március-április keltezésűek a bírósági határozatok, és még további késedelmet jelent ezekben az ügyekben a közzététel időpontja. A fenti rövid összefoglalás után az alábbi kérdéseimre kérek választ az igazságügy-miniszter úrtól: Mikor és milyen intézkedést tett saját hatáskörében a csődtörvény végrehajtásának elősegítésére? Hány bíró foglalkozik összesen a csődtörvény hatálya alá tartozó ügyekkel? 1992. május 1-jéig mennyi kérelem érkezett a bíróságokhoz? Mennyi ügyet szignálnak hetente átlagosan egy-egy bíróra? Az ügyek hány százalékában lépték túl a törvényben előírt határidőket - és a csődeljárás megindításá- nál - és ezeknek mi volt az oka? Átlagosan hány nap telik el a bírósági határo- zat kelte és a Cégközlönyben való közzététel napja között? És végül, biztosítottnak látja-e a továbbiakban a bírósági szervezeten belül a feladatok határidőn belüli végrehajtását? Várom válaszát, köszönöm a figyelmet. (Taps.)