Torgyán József (FKGP)

1992. május 25.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Nem másik, Elnök Úr, köszönöm a szót, hanem egyetlen vezérszónoka van a Független Kisgazdapártnak, és ebben a minőségemben kívánok szólni. Nem unisono akarom előterjeszteni azt bárkivel is közösen. Tehát tessék megengedni, hogy ezen rövid észrevétel után rátérjek a felszólalásom érdemi részére. Felhívnám az igen tisztelt Ház figyelmét, hogy lényegében minden párt vezérszónoka annak a megállapításnak a Ház elé tárásával kezdte felszólalását, hogy a Büntető Törvénykönyv most benyújtott módosítása nem biztos, hogy elegendő, és felvetették azt a kérdést, hogy vajon nem kellett volna-e teljes terjedelmében módosítani a Büntető Törvénykönyvünket és a kapcsolódó jogszabályokat. (13.10) Hogy ez a felvetés mennyire indokolt, és hogy valóban a koncepcionális kérdéseket is mennyire meg kellett volna vitatni ennél az előterjesztésnél, elég, ha arra utalok, hogy 548-as szám alatt a Kormány ezt - a Büntető Törvénykönyv módosításával kapcsolatos - javaslatát már előterjesztette, ezt már vitatni is kezdtük, amikor láttuk, hogy az előterjesztés bármely eleméhez nyúlunk hozzá, az további kérdéseket vet fel, és ezért végül a Kormány nem tudott mást tenni, mint az előterjesztését visszavonni, majd azt állítani, hogy a korábbi előterjesztés ebbe az előterjesztésbe beépítésre került. Való igaz, hogy nemcsak az igazságügyi kormányzat észlelte a Btk.-novella egész rendszere felülvizsgálatának szükségességét, hanem például a Belügyminisztérium is, amely ugyancsak külön jogszabályalkotó munkába kezdett, de én úgy gondolom, hogy amikor most ez az előterjesztés a Büntető Törvénykönyvnek csak bizonyos részeit érinti, akkor mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy tulajdonképpen nem az a kérdés, hogy a Btk-t teljes terjedelmében újból elő kell-e terjeszteni vagy sem, vagy csak egyes elemeihez kell hozzányúlni, ahogy Kutrucz Katalin felvetette, aki rögtön a rezüméjét is adta a dolognak, amikor azt mondotta, hogy jelenleg hiba lett volna egy új Btk.-novellát előterjeszteni, mert hiszen ez nem lett volna időtálló. Én ezzel szemben arra hivatkozom, ami lényegében a Kereszténydemokrata Néppárt érvrendszerében is megjelent: hogy - ha akarjuk, ha nem - a kormányzat az egész büntetőjogi rendszer felülvizsgálatának szükségességét önmaga kimondotta akkor, amikor egyrészt ez az előterjesztés érinti a Büntető Törvénykönyv általános és különös részét, érinti a büntetőeljárás-jogot, érinti a Büntető Törvénykönyvet életbe léptető rendeletnek a módosítását és végül az egész szabálysértési kódexet, amely - azt kell mondanom - önmagában hatalmas joganyag. Ebből egyértelműen csak azt a következtetést lehet levonni, hogy büntetőjogi rendszerünk ilyen felülvizsgálata eleve nem fog a kellő eredménnyel járni, mint ahogy azt a Kormány előterjesztette, mert teljesen új Btk.-novellát kellett volna előterjeszteni a kapcsolódó jogszabályokkal. Hogy még inkább érthetővé tegyem a Független Kisgazdapárt frakciójának álláspontját, legyen szabad arra utalnom, hogy itt van mindjárt a sokak által fevetett kérdés, hogy ez a Büntető Törvénykönyv a jelenlegi módosításában lényegében szabadságvesztés-centrikus előterjesztés és az egész Büntető Törvénykönyvet szabadságvesztés-centrikussá tette, másrészt viszont üdvözölték a szigorított javító-nevelő munka és a javító-nevelő munka kiiktatását és helyébe a közérdekű munkának, mint fő büntetésnek a beiktatását. Igen ám, de legyen szabad rámutatnom arra, hogy mégis a koncepció hiánya - tehát hogy nem egy új Büntető Törvénykönyv alkotásának igényével történt a változtatás - nemcsak egyszerűen szerkezeti gondokat fog okozni, hanem tulajdonképpen az egész büntető ítélkezést illetően a jövőre nézve alapvető kihatása lesz ennek a módosításnak. Elég, ha arra utalok, hogy a javító- nevelő munka kiiktatásánál nemcsak arról van szó, hogy célját vesztette ez a büntetés, mert hiszen ha egyszer munkanélküliség van, akkor nyilvánvalóan nem lehet javító-nevelő munkára kötelező büntető ítéletet hozni, hanem ha a Büntető Törvénykönyvünk vádcentrikus, illetőleg szabadságvesztés-centrikus volt korábban, és attól félnek itt különböző pártok honatyái, hogy még inkább szabadságvesztés-centrikussá lesz az egész büntetőtörvény, akkor hadd utaljak arra, hogy jól sejtik ezt a veszélyt. Tudniillik a javító-nevelő munka kiiktatása egyértelművé teszi, hogy a bírói gyakorlat a szabadságvesztés- büntetések irányába fog jelentősen eltolódni, ha ez a jogalkotói szándék, ha nem! Kénytelen efelé eltolódni azért, mert akik gyakorló jogászként vettek részt a bíróságok és az igazságszolgáltatás munkájában, igazolhatják, hogy a büntetőbíró, akinek számára - mint Hack képviselő úr is nagyon bölcsen kifejtette - gyakorlatilag nem állt kellő mérlegelési lehetőség az ítélete meghozatalánál, most még szűkebb keretek közé lesz szorítva, egész egyszerűen azért, mert a javító-nevelő munkát - mint fő büntetést - a bíróságok tulajdonképpen a szabadságvesztés-büntetés helyett hozták meg rendkívül széles körben, miután a közveszélyes munkakerülést korábban a Büntető Törvénykönyv büntetni rendelte, tehát ennek következtében a javító-nevelő munkát rendkívül széles körben alkalmazta. Ugyanakkor az elkövető szempontjából egy nehéz társadalmi-gazdasági helyzetben lévő büntető ítélkezés esetében ez úgy jelentkezett, hogy ahol a büntető bíróság csak szabadságvesztést szabhatott volna ki a cselekmény súlya vagy az eset összes körülményei alapján, ott tulajdonképpen a másik oldalon - ugye - a pénzbüntetés alkalmazása eleve kizárt volt, mert itt több fokozatot ugrott volna a bíró. Itt helyébe lépett a javító-nevelő munka, amelynek súlya - úgy kell fogalmaznom - messze elmaradt a mostani közérdekű munkák - mint fő büntetés - súlyától, mert hiszen a javító-nevelő munka ténylegesen azt jelentette, hogy az elkövető, illetőleg most már elítélt ugyanott dolgozott tovább, ahol eddig, a munkahelyén s 10 vagy 15%-ot levontak egy ideig a munkabéréből. Tehát alapvetően óriási különbség volt a szabadságvesztés- büntetés és a javító-nevelő munka között. Ha viszont most mi ebben a körben módosítjuk a Büntető Törvénykönyvet - ahogy ez elterjesztésre került -, akkor rögtön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a közérdekű munka végeztetése egészen másfajta kategóriába tartozó intézkedés, illetőleg büntetés, mint volt a javító-nevelő munka. Hiába helyezi a Büntető Törvénykönyv sorrendben a javító-nevelő munka helyére ezt az újfajta büntetési nemet, ez lényegében az én jogi megítélésem szerint a kényszermunka kategóriájába tartozó büntetési nem - ami ebből a szóhasználatból is következik -, összehasonlíthatatlanul súlyosabb helyzetet eredményez az elítélt szempontjából, tehát itt kiiktatódott egy olyan büntetési nem, amely lényegesen humánusabb volt az elítélt szempontjából. De mi úgy intézkedünk és úgy változtatjuk meg a Büntető Törvénykönyvet - akkor, ha mi elfogadjuk a kormányzati előterjesztést -, hogy koncepcionálisan nem vitattuk meg, hogy ténylegesen ez-e a szándékunk, akarunk-e mi egy sokkal szigorúbb büntető ítélkezési rendszert vagy sem, mert ugyanakkor az előterjesztés ebben a körben nem foglal állást. Ezért gondolom úgy, hogy nem az a kérdés, amit Kutrucz Katalin feltett, nevezetesen, hogy nincs értelme és nem szabad egy új büntetőkódexet alkotni, egyszerűen azért, mert ez nem lenne időtálló! (13.20) Én úgy gondolom, a büntetőkódexnek nem kell egy művészi alkotás időtállóságával bírnia, az természetes, hogy a társadalom igényrendszeréhez lehet alakítani. A mai felgyorsult világban nyilvánvaló már nem fogunk olyan büntetőkódexet alkotni, mint mondjuk volt a Csemegi-kódex, tehát távolról sem szabad gondolnunk ilyen időtálló büntetőalkotásokra, de ugyanakkor meg kell mondjam, hogyha nem az egész Büntető Törvénykönyvet és a kapcsolódó jogrendet módosítjuk, akkor olyan kérdések fognak felmerülni, mint amelyet nagyon bölcsen felvetett Hack Péter képviselőtársam akkor, amikor egyáltalán ehhez a kérdéskörhöz hozzányúlt. És én itt nemcsak az elévülésre gondolok, mert nyilvánvalóan igaza van abban Hack képviselő úrnak, hogy az elévülési rendszert illetően - ha már fölvetődött a múltra nézve az elévülhetetlen bűncselekmények fogalma, akkor a jövőt illetően még inkább fel kell, hogy merüljön -, de én arra gondolok, hogy az egész büntetőrendszer koncepciójának kialakítása nélkül olyan helyzetbe fogunk kerülni, mint például most a Büntető Törvénykönyv különös része módosításánál akkor, amikor a terrorcselekmények, illetőleg az emberrablás törvényi tényálladékát - egyébként nagyon helyesen - behozta a kormányzat a büntetőjog különös részére mint a társadalmi fejlődésünk következtében egy szabályozatlan terület büntetőjogi rendezését. Emellett a helyeslés mellett azonban rá kell arra mutatnom, hogy ennek a koncepciója nem nyert kialakítást. Itt fel kell vetnem, hogy vajon a képviselőtársaim helyeslik-e feljelentési kötelezettség egyidejű kiterjesztését, mert hiszen ezeknél a bűncselekményi kategóriáknál a közeli hozzátartozó feljelentési kötelezettségét is előírja, illetőleg azt nem vonja ki a körből. És én emlékszem még arra az időre, amikor a Bhö. alapján az anya köteles volt feljelenteni a gyermekét, a gyermek köteles volt feljelenteni az anyját, az apját, amikor a szomszéd köteles volt feljelenteni a szomszédját és így tovább. Én tehát attól félek, hogy ha mi nem egy igazán megvitatott koncepció alapján fogjuk a Büntető Törvénykönyvet módosítani, ebben az esetben ilyen nem kívánt eredményekhez is vezethet ez az út. Emellett még egy elméleti kérdést fel kell vetnem, nevezetesen miután ez az előterjesztés érinti - ismét- lem - a Büntető Törvénykönyvet, az eljárási jogot, az életbeléptető rendelkezést, a szabálysértési kódexet, tehát mindent, hogy vajon mi lesz a jogi megítélés azoknál a módosító indítványoknál, amelyek az előterjesztésen túlterjeszkednek, de lényeges kérdéseket érintenek. Így például a Hack képviselő úr által felvetett esetre hivatkozom az elévülés kérdését illetően, mert ez maga a Büntető Törvénykönyv módosításának előterjesztésében nem szerepel. De vajon lehet-e az előterjesztést meghaladó körben módosítványokat előterjeszteni erre a speciális helyzetre tekintettel, mert akkor rögtön felvetném, hogy mi a gazdasági bűncselekmények körének újbóli szabályozását nemcsak egyszerűen hibának értékeljük. Ki kell mondjam kerek perec, ez a rendszerváltást akadályozó bűn, ez egy megbocsáthatatlan bűn, hogy a gazdasági bűncselekmények körében az újraszabályozás nem történt meg, mert hogy lehet a szocializmusra, a kommunizmusra felépített gazdasági szabályokat a jóléti társadalomra, a kapitalizmusra alkalmazni? Nyilvánvaló, hogy nemcsak büntetőjogi gátja lesz ennek, hanem adott esetben a büntetőjog eszközével lehet majd fellépni a piaci társadalmat kiépíteni szándékozókkal szemben. Én tehát úgy gondolom, hogy ez nem egyszerűen hiányossága az előterjesztőnek, hanem amellett hogy kétségkívül az előterjesztésnek vannak olyan korszerű elemei, amelyek miatt én magam is azt mondom, hogy érdemben foglalkozni kell a kérdéssel, de rögtön jelzem az igazságügyi kormányzatnak, hogy nem lehet várni egy másodpercet sem egy teljesen új Btk-novella előterjesztésével, mert ez már egyenesen büntetőjogi akadálya és gátja lesz a rendszerváltozásnak. Hogy ugyanakkor rámutassak arra, hogy miért kell mégis tárgyalni ezt, és miért fog a kisgazdapárt is módosítványokat benyújtani, és miért fogja végül megszavazni ezt a törvényt, azért, mert ennek a törvénynek vannak ugyanakkor olyan rendelkezései, amelyek egyértelműen fontossá teszik ezt a törvényt mielőbb elfogadni. Nevezetesen gondolok például a halálbüntetés eltörlésére, illetőleg annak a szabadságvesztés büntetéssel való felváltására, ahol is külön ki kell emelni, mert hiszen ez Magyarországon komoly társadalmi vitát jelent és komoly társadalmi gondot, hogy miért kellett ehhez hozzányúlni. Egyrészt hozzá kellett nyúlni - innen, erről a helyről meg kell mondani - nemzetközi szerződések miatt, amelyek kötik a magyar államot, tehát a magyar államnak lehetősége sincs mérlegelni azt, hogy vajon a halálbüntetés fennmaradjon vagy ne maradjon fenn. A nemzetközi jogrendbe való beilleszkedésünk természetes velejárója a halálbüntetés eltörlése. Amellett azt sem árt ebben a körben kimondani, hogy minden civilizált jogrendben ez így van. Mert ugyanakkor rá kell arra is mutatni, hogy a halálbüntetés soha nem oldott meg semmilyen büntetőjogi kérdést. Gondoljanak arra, hogy például valamikor az Észak-Amerikai Egyesült Államokban a szeszcsempészetet halállal büntették. Vajon attól kevesebbet isznak ma az emberek a világon? Nyilván nem isznak kevesebbet. Vagy gondoljanak arra, hogy a természet elleni fajtalanságot halállal büntették valamikor. Kevesebb a természet elleni fajtalanság? Nem, mert azóta kiderült, ez betegség, és elsősorban a gyógyítás kategóriájában kellene hogy megjelenjen, és nem a büntetőjog kategóriájában. Nem is szólván arról, hogy maga a halálbüntetés, ha az igazságszolgáltatás tévedett, akkor jóvátehetetlen következményekkel jár, márpedig a jóvátehetetlen következményeket, amennyire lehet, ki kell iktatni. Itt tehát arra kell rámutatnom, hogy ennek a Büntető Törvénykönyv- módosításnak vannak halaszthatatlan elemei, ezek közé sorolom például a javító-nevelő munka és a szigorított javító-nevelő munka kiiktatásának az igényességét, amellyel kapcsolatban meg kell hogy mondjam, különösen a szigorított javító-nevelő munka valóban nem illeszthető be semmilyen jogállami keretek közé. Miután én úgy gondolom, hogy a Büntető Törvénykönyv módosítása kapcsán az általános vitában nem feltétlenül kell a különös rész egyes előterjesztéseivel foglalkozni, ezért én most itt félbeszakítom a vezérszónoklatát a független kisgazdapárti előterjesztésnek, és az ezt meghaladó észrevételeinket már a különös résszel kapcsolatos módosítványainkban fogjuk előterjeszteni, ahol a kisgazdapárti szakértők is észrevették a nyilvánvaló elírásokat, a független kisgazdapárti képviselők is fel fogják vetni mindazokat a kérdéseket, amelyekre hivatkozott a többi párt vezérszónoka. Én úgy gondolom, miután végül is valamennyiünk érdeke egy európai értelemben véve is magas mércéjű Büntető Törvénykönyv megalkotása, amit lehet, ki fogunk iktatni az átkos múlt örökségéből a Büntető Törvénykönyv módosításánál. (13.30) Egy olyan Büntető Törvénykönyv kialakítására vesszük az irányt, amely valóban jelképezni fogja ennek a közép-európai civil államnak a magas szintű kultúráját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)