Gali Ákos (független)

1992. május 25.

DR. GALI ÁKOS (független): Köszönöm, Elnök Úr a szót. Van abban valami különös báj, hogy ma merő véletlenségből egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk amelyben adócsalásról, járulékfizetési kötelezettség megszegéséről vagy erőszakos fajtalanságról van szó, de ilyen-olyan elnökről hál+istennek, még véletlenül sem. A büntetőjog, illetőleg egészen pontosan az a rész, amellyel most foglalkozunk, gyakorlatilag a bűnözés elleni küzdelem alapvető statikus szabályait tartalmazza, pozitív vagy negatív módon fogalmaz meg bizonyos elvárásokat, amelyek mögött egy elvárt társadalmi magatartás rejtezik, és ennek a megsértését a büntetőjog büntetés kilátásba helyezésével tilalmazza. A törvényjavaslat általános indoklása - és ezt itt Isépy államtitkár úr megismételte - kiindulási alapként szögezi azt le, hogy az Alkotmányban megjelent új intézmények, az Alkotmánybíróság döntése a halálbüntetés eltörléséről, a társadalom értékrendjében bekövetkezett változások, illetőleg jó néhány új magatartásforma megjelenése szükségessé teszi a hatályos Btk. részbeni felülvizsgálatát. Ez igaz is, tehát fogadjuk el, hogy bizonyos társadalmi körülmények megváltozásával - nemcsak a rendszerváltást értem ide, hanem sokkal inkább a közgondolkodásnak bizonyos irányú megváltozását - el kell végeznünk a Büntető Törvénykönyv bizonyos karbantartását. Egyetlen példát hadd hozzak a saját jogász emlékeimből, az üzérkedés büntetőjogi tényállásának sorsát. Ez a szocialista társadalom idején legalábbis csúnya bűncselekménynek számított, majd a nyolcvanas évek elejétől kezdve jelent meg egy alapvető szemléleti változás, az akkori divatnak megfelelően egy legfőbb ügyészi körlevél formájában, az addigitól gyökeresen elütő elbírálásra buzdítva. És mondjuk meg nagyon őszintén, kit riasztana ma egy olyan büntetőjogi megfogalmazás, hogy aki indokolatlanul közbenső kereskedelmi tevékenységet űz, hiszen a mi piacgazdaságunk a jelenlegi állapotában és a viruló közvetítői tevékenység gyakorlatilag édestestvérek. Ez egy apró példa volt csak természetesen, de nyilvánvaló, hogy az eddigi szabályozatlan, vagy pedig nem megfelelően szabályozott, a kor követelményeinek meg nem felelő szabályozásokat az élethez kell igazítani. Tökéletesen egyetértek azonban az előttem szólókkal abban, hogy nem mindegy, hogy ezt milyen módon hajtjuk végre. Semmiképpen sem vall a büntetőjog rendszerének koncepciózus átgondolására az a tény, hogyha az Országgyűlés előtt egyszerre 3-4 büntetőjogi témájú indítvány is fekszik. Elismerem persze, hogy ebből nem volt mindegyik mindenkor anyagi jogi tárgyú, voltak eljárásjogi indítványok is, de azért szerencsés lenne ezeket kormányzati szinten koordinálni, és magam is utalok itt arra, hogy a napokban olvashattuk, hogy a Belügyminisztériumnak is vannak olyan elképzelései, amelyek a büntetőjogi rendelkezések részleges felülvizsgálatára irányulnak. Egy olyan törvényjavaslatnál, amelyben gyakorlatilag rögtön az alapszabályok, a konkrét tényállások módosításával foglalkozunk, elég reménytelen általános értékelést mondani, én ezt nem is teszem. Az ember lapozgat, és kisebb-nagyobb megjegyzéseket tesz. Sorrendben: magam is furcsállottam, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztésnek új, legrövidebb tartama van, illetve ennél rövidebb már nem is lehet, ez a bizonyos egy nap. Többen rámutattak arra, hogy ezzel alkalmazásszerű problémák lesznek. Itt van a közérdekű munka. Nekem eredendő bajom van ezzel, és ebben Torgyán Józseffel egyetértek. Elsősorban az, hogy lehet-e valakit európai normák szerint bármiféle munkavégzésre kötelezni? Hogyan lehet heti pihenőnapon vagy szabad napon munkára kötelezni, amikor ennek teljesen más a rendeltetése? És valóban, szóhasználatban is Torgyán Józseffel kell egyetértenem ebben az esetben. Nekem a kényszermunka kényszermunka, akármilyen kicsi kényszermunka, és itt ebben az esetben érzem ezt a hatást. Gyökeresen szakítani kellene szerintem ezzel a módszerrel, ki kellene iktatni a Büntető Törvénykönyvből ennek az alkalmazását, nem pedig sűrű névadással gyakorlatilag ezt az intézményt tovább életben tartani. S az, hogy ez a gondolkodás nem ideiglenes, hanem hosszú távú, abból is kiolvasható, hogy az elévülés szabályozásánál 3 éves elévülés van erre a büntetési nemre rendelve. Mentesítés: én örülök, hogy egyszerűsödnek a mentesítési szabályok. A mentesítéssel kapcsolatban mindig is vita volt, hogy minek legyen túlsúlya, a törvényi mentesítésnek vagy a bírósági mentesítésnek. Én úgy gondolom, hogy most sikerült egy viszonylag jó, a gyakorlatban alkalmazható arányt eltalálni. Gondolok itt arra, hogy a bírósági mentesítésre a törvényi mentesítési idő felénél lehetőség nyílik. Üzletszerű kéjelgés és kapcsolt részei: a sajtó útján már korábban az igazságügyi kormányzat részéről elterjedt az a szándék, hogy magát a kéjelgést folytatót nem büntetik - ez koncepció is -, az erre rábírót vagy az ezt elősegítőt sújtaná büntetőjogi büntetés. Én őszintén szólva nem látom, hogy ezzel valami is változna. Például mondjuk a bizonyítási lehetőségek tekintetében, normális üldözhetőség hiányában pedig ezek eléggé deklaratív tényállások. Meg kell mondjam, másokkal ellentétben én meglepetten tapasztaltam azt, hogy a törvényjavaslat a vártnál kevesebbet foglalkozik a gazdasági élettel összefüggő tényállások leporolásával. Azt sem mindig szerencsésen, mert például utalok az árdrágító visszaélés tényállására, amit mondjuk, az abban leírt magatartást egy árutőzsdén nem is olyan nagyon szégyenletes dolognak tekintenek, ez az igazság mai gazdasági megközelítésben. Viszont látnoki módon foglalkozik a javaslat a beadás határidejét tekintve a munkáltatói és a munkavállalói járulékfizetési kötelezettség megszegésével, párban az adó- és a társadalombiztosítási csalással. Itt megjegyezném, hogy a két tényállás olyannyira hasonló, az elkövetési magatartás gyakorlatilag azonos, hogy a két tényállást szerintem össze is lehetne vonni. Ha viszont külön megmaradnak, akkor sem árt pontosítani a járulékfizetési kötelezettség megszegését, hiszen itt nem a primer fizetési kötelezettség megszegéséről van szó, hanem eleve lehetetlenné válik a valós fizetési kötelezettség megállapítása az annak alapjául szolgáló adatok eltitkolásával vagy meghamisításával. Egy megjegyzést tennem kell még az itt-ott előforduló nem szerencsés fogalmazásról, például az önkényes eltávozás tényállásánál, vagy a különleges személyes adatokkal visszaélés tényállásánál, ezek nyelvtani jellegű megjegyzések. Például az a magyar nyelvben, hogy "a hozzá nem férhető adatot megszerez" egy abszolút logikai ellentmondás. Nyilvánvaló, hogy képtelenség ilyet egy törvényszövegben érvényesíteni. Összegezve a véleményemet. Én egyetértek Hack Péterrel abban, hogy ez a törvényjavaslat nemigen lesz casus belli a kormánypártok és az ellenzék között. A törvény időnkénti karbantartása, leporolása szükséges és elfogadható, legfeljebb ennek módja, ütemezése és koncepciózussága az, ami számon kérhető, és ezt illendő is számon kérni a Kormánytól. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)