Fejes Attila (MDF)
FEJES ATTILA, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság megtárgyalta a szóban forgó előterjesztést, és a következő pontok körül alakult ki vita. Tulajdonképpen az előterjesztő már itt is - illetve a gazdasági bizottság ülésén - ismertette, hogy milyen indoka volt ennek a törvény-előterjesztésnek, ami röviden úgy foglalható össze, és azért kell megtenni, mert ebben ez a kiindulópontja azoknak a félreértéseknek, amelyek a gazdasági bizottság álláspontját nagyban befolyásolják. Miről is van szó? Az önkormányzati tulajdonba adással kapcsolatos törvény kötelezte a Kormányt arra, hogy a tulajdon gyakorlásával összefüggő kérdéseket, azaz a lakásingatlannal kapcsolatos kérdéseket törvényben szabályozza. Az előterjesztő, azaz a Kormány erre a kötelezettségre felelt akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot a Parlament elé benyújtotta. Ez nyilvánvalóan meghatározta az arculatát, és a gazdasági bizottságban is - nem érthetetlen módon, de legalábbis - vélemények szerint túlsúlyba került az a vélemény, ami azt fejezte ki, hogy ennek a törvénynek nem csupán egy keretet és egy technikai szabályozást kellene adni erre a kérdésre, hanem túl kellene nyúlnia ezen, azaz a szociálpolitikai kérdésekkel egy szociális leendő törvény betéteit át kellett volna emelni ebbe a törvényjavaslatba, illetve különböző kompenzálási és más javaslatokat is kellene tartalmazni, illetve a gazdasági bizottság egyes képviselői elfogadhatatlannak tartják, általános vitára alkalmatlannak a szavazást, végül is ezt prezentálta a gazdasági bizottság, akkor, hogyha ez nem párosul egy lakáskoncepcióval, s annak ismeretével. Ez azért volt meglepő, mert gyakorlatilag a gazdasági bizottság tagjai majdnem kivétel nélkül elismerték, illetve tudomásul vették, hogy ez a törvény piackonformmá akarja tenni ezeknek a problémáknak a kezelését, és egy sor olyan problémát kezel, amit az elmúlt évtizedekben nem kezelt törvény, illetve egy olyan állapotot tartósítanak a mai rendelkezések is, ami végül is majdnem valamennyiünk számára tarthatatlan. Mik ezek? Például a tulajdonosi jogok gyakorlásának korlátai. Itt az új tulajdonos ebből a szempontból az önkormányzat. Ezt nagyon sok helyen lehet hallani, hogy tulajdonjogok gyakorlásához jogosítványokat kérnek. Ezeket a jogosítványokat ez a törvény megadja. Az igaz, hogy evvel egy felelősséget is átad pont a szociális érzékenységre apellálva akkor, amikor a lakbérekről esik szó, illetve az ezzel kapcsolatos esetleges szociális kompenzációról. A törvény megpróbálja kezelni azt az áldatlan állapotot, ami kialakult a felmondás, tehát a lakásbérletek és egyéb, más, nem lakás célját szolgáló helyiségek bérletének felmondásával kapcsolatban. Ehhez gyakorlatilag a gazdasági bizottság valamennyi tagja pozitívan állt hozzá, egyes betéteket túl szigorúnak, illetve túl könynyűnek találva úgy ítélte meg, hogy módosító javaslatokkal ezt lehet korrigálni. Egy nagyon régi és súlyos problémát is kezel a törvény. A vita kapcsán kiderült, hogy megoszlanak a vélemények, hogy elégséges módon-e vagy nem. Gyakorlatilag a kényszerbérbeadók problémaköréről van szó, ami 52-ben keletkezett, és itt ma is kimutatható, hogy egy magántulajdonosi kör, egy 4-5 ezres bérlőtársadalomnak vagy társaságnak, vagy rétegnek gyakorlatilag a szociális háló részeként saját vagyonának egy részét engedi át gyakorlatilag 4 évtizede. A törvény ezt a helyzetet is megpróbálja feloldani, nyilvánvaló, a módosító javaslatok kapcsán kiderül, hogy elégséges mértékben-e vagy sem. A gazdasági bizottság állásfoglalása az ilyen jellegű és ilyen tartalmú viták során alakult ki. Mint ahogy már említettem, a gazdasági bizottság kis többségi szavazat mellett a törvényt általános vitára alkalmatlannak tartotta. Köszönöm szépen. (Taps.) (10.00)