Böröcz István (EKgP)
DR. BÖRÖCZ ISTVÁN, az FKgP 35 tagú képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki a szünet előtti - közel másfél órás - vita során elhangzott, úgy a törvényjavaslatot támogató, mint a törvényjavaslatot kritizáló, bíráló észrevételekhez, érvekhez újakat próbál felsorakoztatni, az nincsen könnyű helyzetben, hiszen úgy a két előttem szóló vezérszónok, mint az expozé- és a bizottsági előadók egyaránt szinte teljes egészében felsorakoztatták azokat az érveket, amely érvek egyáltalán a törvényjavaslat mellett vagy ellen felhozhatók. Éppen ezért én az előttem szólókhoz képest megpróbálom rövidebben, csak a téma néhány, általam súlypontinak ítélt részére koncentrálva az álláspontunkat kifejteni. Tisztában vagyunk azzal - mint ahogy ma már ez elhangzott -, hogy ez a törvényjavaslat a magyar társadalom egy jelentős részét érdekli és érinti. E törvényjavaslatra nyilvánvalóan magyar családok százezrei figyelnek most oda. Éppen ezért rendkívül fontos világossá tenni azt, hogy mi is ez a törvényjavaslat, nehogy bárki is tévedésben legyen, nehogy bárki is csalódott legyen amiatt, hogy nem jól értelmezi e törvényjavaslat szándékát és céljait. Világossá kell tenni azt tehát, hogy mit lehet e törvényjavaslaton számon kérni, és mit nem lehet e törvényjavaslaton számon kérni. Nyilvánvaló - csak alá tudjuk támasztani -, hogy e törvényjavaslat célját tekintve nem kíván a magyar lakáshelyzetet megoldó helyzetbe kerülni. Ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan nem az új nemzeti lakáskoncepció. Ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan nem a lakásgazdálkodás egészét átfogóan szabályozni kívánó koncepció, nem ilyen törvényjavaslat tárgyalását kezdtük meg ma. De azt is látni kell, hogy ezen - a törvényjavaslat által önmaga elé nem kitűzött - célokat nem is akarja e törvényjavaslat megvalósítani. A törvényjavaslat egyértelműen - az én álláspontom szerint - egy nagyon fontos deregulációs jogszabály, amely jogszabály, javaslat tulajdonképpen a jelenlegi, a lakásbérleti jogviszonyra, a lakásgazdálkodásra, illetve a lakások elidegenítésére vonatkozó rendkívül kusza, nagyon nehezen áttekinthető és nagyon nehezen alkalmazható jogszabályi dzsungelben teremt olyan módon rendet, hogy e használhatatlan jogszabályok tömegét hatályon kívülre helyezve helyükbe kívánja léptetni e törvényt, és e törvényjavaslat kívánja szabályozni e nagyon átfogó témának két rendkívül fontos részletét, és nem többet. Nyilvánvaló tehát, hogy e törvényjavaslatnak a célja csakis az, hogy a lakásbérleti jogviszonyra, a lakásbérletre és a lakások elidegenítésére vonatkozó - bizonyos korlátozott - keretszabályokat kívánja megállapítani. S éppen ezért, e megfontolásból, e szempontok figyelembevételével kell értékelni azt, hogy vajon ez a törvényjavaslat önmagában is megállja-e a helyét, e törvényjavaslat tágyalható-e függetlenül, a nemzeti lakáskoncepció híján, ennek hiányában. Ellenzéki álláspont szerint nem tárgyalható, ellenzéki álláspont szerint csakis a nemzeti lakáskoncepció ismeretében lenne célszerű, volna lehetséges e két rendkívül fontos, ám résztémának minősíthető kérdés tárgyalását megkezdeni. Álláspontom szerint e világosan körülhatárolható - tehát a bérletre és az elidegenítésre vonatkozó - jogi szabályozás önmagában is tárgyalható, önmagában is megállja a helyét, függetlenül egy későbbi nemzeti lakáskoncepciótól vagy a lakásgazdálkodás valamiféle átfogó későbbi szabályozásának a megtárgyalásától. (11.20) Pontosan amiatt, amit az előbb hangsúlyoztam, hogy ez lényegében egy olyan deregulációs törvényjavaslat, amely nehezen használható vagy éppen használhatatlan jogszabályok tömege helyébe próbál lépni és próbál egy viszonylag világos, áttekinthető helyzetet teremteni. Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat ezen célnak döntően és alapvetően megfelel. Nyilvánvalóan módosító indítványokkal kell is és szükséges is ezen a törvényjavaslaton javítani. A törvény nem fogja át - mint ahogy célját tekintve nem is foghatja át - a lakhatás egészét. Nem szól az építés, fenntartás, lakhatás központi támogatási és finanszírozási kérdéseiről, mint ahogy nem is lehet tárgya ezen témák tárgyalása e törvényjavaslatnak. A végleges és teljes megoldás irányába teendő első lépésként is értékelhetjük egy olyan első fontos lépésként, ami a további későbbi megtételét nem akadályozza, nem zavarja, éppen ezért nem kell riadalmat, félelmet kelteni ezen első lépés megtétele során. Nem lehet vitatni, hogy a lakásügy egészén belül a bérlet részkérdés, és azt sem, hogy összefüggés van a gazdaság és a lakáshoz jutás kérdései között, tehát nyilvánvalóan e törvényjavaslaton túlmenően a nemzeti átfogó lakáskoncepció vagy a lakásgazdálkodás új típusú átfogó szabályai nem egykönnyen és csakis a gazdaság erejével, teljesítőképességével szoros összhangban szabályozhatók, kezdhetők meg a témának a vitái. Ha törvényjavaslat kapcsán talán valamiféle prioritást kellene megfogalmazni, és e tekintetben javítani a törvényjavaslaton, akkor úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat bérleti része tekintetében a bérlők védelmére nagyobb hangsúlyt kellene helyezni. Bizonyos további, valamivel részletesebb szabályokat kellene a törvényjavaslatba építeni, amely szabályok a bérlők jogait nagyobb mértékben garantálják, nem annyira keretjelleggel, mint ahogy a törvényjavaslat jelenlegi szövegében ez megtalálható. E téma kapcsán utalhatnék a lakbér kérdésére. Köztudott, hogy az önkormányzatok árhatósági jogkörében kerülnek a lakbérek megállapításra. Azért mégis nyilvánvalóan van valamiféle általános igény arra a bérlők százezrei körében, hogy a lakbérnek egy precízebb, szigorúbb és netán valamiféle maximált szabályozása történjen meg. E körben én is hangsúlyoznám a lakbértámogatásnak a rendkívüli jelentőségét, ami a bérlők vagyoni, jövedelmi és szociális körülményeihez igazodóan kell szabályozásra kerüljön. Az önkormányzati tulajdon megteremtésével azonban különösen nem lehet vitatni, hogy a minden bérletre egyformán irányadó, részletes szabályok előírása nem mozdítja ki a lakásgazdálkodást a holtpontról. Csak differenciált bérleti feltételek, bérmértékek kialakításával érhető el a változás, melyet a településen élő lakosság beleszólási jogának biztosításával csak az önkormányzatok képesek meghatározni, döntéseik eredményét figyelemmel kísérni, és azokat a helyi igényekhez és lehetőségekhez igazítani. Tehát a konkrét feltételeknek helyben kell kialakulniuk, nyilvánvalóan e törvényjavaslat keretszabályai által meghatározottan, a keretszabályok között. E törvényjavaslatban nincs szó piacról, a bérleti rendszert az önkormányzatok csak fokozatosan alakíthatják át. Rendeletben nyilvánosan meghirdetett, érdekképviseletekkel egyeztetett módon kell a feltételeket kialakítani. A lakbér kötött, a bér rendeletben, törvényben meghatározott szempontok alapján a nyújtott szolgáltatás ellenértéke kell hogy legyen. Elmaradt felújítás nem terhelhető a bérlőre. Egyéb bevételekből - helyiségbér, elidegenítésből származó bevételek, egyéb hasznosítható ingatlanok, telek stb. forrásokból - kell a fenntartás terheit elsősorban kigazdálkodni. Emellett az emelés mértékét - mint ahogy az előbb már utaltam rá - lakbértámogatással kell ellentételezni. Én úgy értékelem, hogy a korábbi vagy a jelenlegi még hatályos szabályozáshoz képest e törvény a bérleti jogokat nem szűkíti lényegesen. Vitathatalan, hogy a bérleti jogot folytatók körében van némi szűkítés, de ez nem igazán érdemi, tehát én úgy gondolom, hogy a szerzett jogokat valójában nem csorbítja, vagy nem kívánja csorbítani a törvényjavaslat. (11.30) Nincs röghözkötöttség, továbbra is cserélhetnek a bérlők. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleténél található egy teljesen idegen az új szabályozás elveitől, és valószínűleg bizonyos régi reflexet és az önkormányzatok pénzügyi nehézségeit figyelembe vevően egy olyan konstrukció, amely konstrukciót kritikával kell észrevételeznünk. Arról van szó, hogy az önkormányzat a bérleti jog, tehát a nem lakás céljára szolgáló helyiség bérleti jogának átruházásakor a hozzájárulását pénzbeli ellenszolgáltatáshoz kötheti, ezzel mintegy sápot húzva a jogkörének gyakorlásából. Az önkormányzat érvényesítse, álláspontunk szerint, az általa az átruházás feltételéül megszabott követelményeket, ennek megfelelően járuljon hozzá az átruházáshoz vagy tagadja azt meg, de a tulajdonost megillető anyagi igényeit a polgári jog elveit követve úgy gondoljuk, hogy kizárólag a bérleti díj útján kellene érvényesítenie. E tekintetben mindenképpen módosító javaslatot fogunk beterjeszteni. Ma már elhangzott a kényszerbérlet témája. Erre is szeretnék utalni egy rövid mondat erejéig. Mi is egyetértünk azzal, hogy az ismert történeti, politikai körülmények között kialakult kényszerbérlet kérdését célszerű volna e törvényjavaslat keretén belül kezelni. Úgy gondolom, hogy az a minimális program, az a minimális cél e törvényjavaslat útján is elérhető, hogy a mai kényszerbérlők, amennyiben megszűnik a bérleti jogviszonyuk, az ő esetükben a bérlet ne legyen folytatható se eltartással, se közeli hozzátartozók által. Tehát úgy gondolom, hogy ez az a minimum, amit mindenképpen e törvényjavaslatba be tudnánk építeni és a kényszerbérletek - legalább bizonyos időn belüli - megszűnéséhez el tudnánk jutni. Áttérve a törvényjavaslat elidegenítési részére, itt nyilvánvalóan a legjelentősebb új elem a jelenlegi és a korábbi szabályozáshoz képest a vételi jog beépítése a törvényjavaslatba. A vételi jog rendkívül jelentős változás, amit a ma már túlhaladott és alig-alig használható jelenlegi jogi szabályozás nem tartalmazott és nem tartalmaz. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az önkormányzati tulajdonosi jogok tényleges csorbításra kerülnének, hiszen az önkormányzat rendelettel szabályozhatja azon ingatlanok körét, melyen ingatlanokat ki akar vonni az elidegenítés köréből, és az ezen felüli ingatlanok tekintetében érvényesül és kell is hogy érvényesüljön ez a vételi jog. A vételi jog esetében a nem lakás céljára szolgáló helyiségek tekintetében úgy gondolom, hogy legalábbis el kellene tűnődni azon, hogy bizonyos, a vételt precízebben szabályozó, a vételárat precízebben szabályozó új szabályok beiktatása mellett nem kellene-e kiterjeszteni a vételi jogot a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőinek egy bizonyos szűkebb körére. Úgy gondolom, hogy a privatizációs folyamatba illeszthetően bizonyos kis- és középvállalkozói kategóriák számára ez egy rendkívül jelentős módosítása lehetne a törvényjavaslatnak. Itt természetesen elsősorban egyéni vállalkozók és természetes személyek bizonyos társaságai jöhetnének csak szóba. A törvényjavaslatban az elidegenítési részben úgy gondolom, hogy a vételár szabályozását valamivel részletesebben kellene tartalmaznia a törvénynek, mint ahogy az jelenleg van, ezt túl általánosnak tartom. Úgy gondolom, ez egy olyanfajta visszalépés a jelenlegi szabályozáshoz képest, ami indokolatlan, tehát itt egy bizonyos részletesebb keretszabályokra volna szükség, mint ahogy az a javaslatban van. Csakhogy példát mondjak: minimálisan tartalmaznia kellene a törvényjavaslatnak azt, hogy a bentlakó bérlő lakottan veszi meg a lakását, és nyilvánvalóan ezt a vételárban kifejezésre kell juttatni. A vételár-hátralék esetében is úgy gondolom, hogy részletesebb szabályozásra volna szükség, hiszen nyitva hagyja ugyan a törvényjavaslat azt a lehetőséget, hogy az a vevő, volt bérlő, aki a vételár-hátralékát egy összegben kifizeti, bizonyos százalékban a vételár-hátralék elengedését nyerheti el, de úgy gondolom, hogy e százalékot valamilyen tól-ig módon meg lehetne határozni e törvényjavaslatban, és bizonyos keretek közé lehetne szorítani az önkormányzati rendeletalkotást e témában. Végezetül megemlítem, hogy a rendelkezések alapvetően, az egész törvényjavaslatot illetően az új szerződésekre szólnak. A törvény kezeli az átmenetet, hiszen nem változtatja a jelen rendelkezésekből és szerződésekből fakadó kötelezettségeket, felkészülési időt ad az új elvek kimunkálására. Összességében, végezetül elmondom, hogy alapvetően - ahogy az elején is utaltam rá - a törvényjavaslatot az önmaga elé tűzött célokkal összhangban levőnek ítéljük, és ezért támogatjuk annak elfogadását. Az általam röviden és vázlatosan felsorolt kritikai észrevételek tekintetében természetesen módosító indítványokat fogunk benyújtani. Köszönöm a szót. (Taps.)