Hámori Csaba (MSZP)
HÁMORI CSABA, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka: Tisztelt Országgyűlés! A szocialista képviselők három ok miatt tartják ezt a törvényt tárgyalásra alkalmatlannak. Az első ok az, hogy még körvonalaiban sem látszik a Kormány elgondolása a lakáskérdés rövid és hosszú távú gondjainak megoldására. A Kormány adós a nemzeti lakáskoncepcióval, és mivel erről csak hírek jöttek, mi úgy véljük, hogy most inkább a gombhoz keresi a kabátot a kormányzat, nem pedig fordítva. A másik ok, ami miatt alkalmatlannak tartjuk megtárgyalásra a javaslatot, az az, hogy a lakásrendszer átalakulásának terheit - amelyek igen nagy terhek - az előterjesztők teljes egészében az önkormányzatokra, végső soron pedig a polgárokra kívánják hárítani. A harmadik ok pedig az, hogy a Kormány egy félig kész javaslatot terjesztett elénk, félig kész abban az értelemben, hogy hiányzik mellőle a szociális törvény, hiányzik mellőle a lakásfinanszírozásról szóló elgondolás vagy törvény, de önmagában nézve is félig kész, hiszen nagyon sok jogi és kodifikációs gondot találunk ebben a szövegben. Egy dolog nyilvánvaló, az előterjesztés filozófiájából erre lehet következtetni: a Kormány mihamarabb kivonulni igyekszik a lakáskérdések ingoványos talajáról. E javaslat figyelmen kívül hagyja azt, hogy a lakás az emberek számára nem egyszerű áruként viselkedik. A lakhatás nem egyszerű bérlet, hanem családok százezreinek otthona, életének tere, és egyre több ember szociális biztonságának utolsó menedéke. Ne feledjük, hatszázezer lakásról és benne hozzávetőlegesen kétmillió emberről van szó. Aki ma Magyarországon bérlakásban él, az a lakását olyan szerzett jognak tekinti, olyan kvázi tulajdonnak, amelyhez ragaszkodik. A Szocialista Párt ebben a vitában a Kormány, az önkormányzatok és a polgárok készülő nagy perpatvarában a polgárokat védeni kívánja az önkormányzatokkal szemben, és az önkormányzatokat védeni kívánja az állammal szemben. Mi elsősorban azon bérlők oldalán állunk, akik helyzetüknél fogva kiszolgáltatottá válhatnak. Nem tagadjuk, lesznek, akik e javaslat hatására jobban járnak. (11.40) De ők kevesen lesznek - a nagy többség pedig rosszabbul fog járni. Amikor azt hangúlyozzuk, hogy a bérlők oldalán állunk, akkor azt is hozzátesszük azonnal, hogy a hosszú távú megoldáshoz, tehát a lakásgondok hosszú távú, társadalmi méretű megoldásához a kormányzat, az önkormányzatok és az állampolgárok együttes erőfeszítésére lenne szükség. Ehhez kellene valamilyen elgondolás, ez az, amiből nem látunk semmit. Az a véleményünk, hogy a kormányzat a lakáskérdést teljes egészében még hosszú távon sem tudhatja le. A szabályozásnak tekintettel kell lennie a lakásrendszer átmeneti helyzetére - a Kormány nem tehet úgy, mintha a piaci viszonyok pusztán jogi szabályozással e területen megteremthetők lennének. A törvényjavaslatban a Kormány látszólag nagyvonalú - ilyen például az alanyi jogon történő vásárlás lehetősége. Ez azonban, horgásznyelven szólva inkább privatizációs csali, amire a bérlők bizonyára harapni fognak - ha tudnak-, mert úgy érzik, hogy szorult helyzetükből ez a menekülés egyetlen útja. Akinek egy kicsi esélye, anyagi lehetősége van a lakás megvételére, az mérlegelés és garanciák nélkül is ezt a lehetőséget fogja választani, mert ezt érzi a legbiztonságosabb megoldásnak lakása megtartásához. Ez a nagyvonalú gesztus látszólag az önkormányzatok szerepét is megkönnyíti, hiszen nem hárulna rájuk a privatizáció lefékezésének vádja, és emiatt sokak haragja. Ugyanakkor azonban nekik kell vállalniuk a kedvezőtlenebb elidegenítési feltételek megállapítását. Közismert, hogy a bérlakások legértékesebb hányadát a tanácsok, majd az önkormányzatok már elidegenítették. Pető Iván mondott számokat: az én számaim ezektől kismértékben eltérnek, de nem ismétlem meg őket. A Központi Statisztikai Hivatal májusi jelentése szerint radikálisan csökkent az eladott lakások forgalmi értéke és eladási ára. Mára az önkormányzatok tulajdonában jórészt az alacsonyabb komfortfokozatú, kedvezőtlenebb fekvésű, leromlott állapotú lakások maradtak. A bérlakásállomány egy része teljesen lepusztult, jelentős része felújításra szorul - a felújítási költségeket 500 milliárd forintra becsülik a szakértők. A volt állami - jelenleg önkormányzati - tulajdonú lakások bérlői ma a hatályos jogszabályok szerint szinte tulajdonosi jellegű jogokat élveznek. A törvényjavaslat a piaci lakásrendszer irányába tett lépésként szűkíti ezeket a jogokat. Nem vitatjuk azt, hogy a szűkítésre szükség van - de a mértékén vitatkozunk. Nem vitatjuk azt sem, hogy a hatósági szabályozást polgári jogi szerződésnek kell felváltani - az önkormányzati rendeletek azonban szükségszerűen tartalmazni fognak hatósági elemeket is, hiszen konkrét jogviszony keletkezésének, megszűnésének feltételeit, tartalmi és eljárási szabályait fogják majd tartalmazni. A fő gond itt az, hogy a polgári jogi szerződés egyenrangú szerződő felek viszonyát feltételezi. Ez a lakáspiacon - a kereslet-kínálat viszonya miatt - hosszú távon lehetetlen Magyarországon. Az erősen korlátozott bérlői jogok következtében viszont a bérlők alárendelt, sőt kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek. A törvényjavaslat a bérlőket eddig megillető jogokból úgy vesz el, hogy helyette nem ad semmit, illetve, amit majd kapni fognak, az a lakbérek jelentős emelése. A háztartások többségének anyagi kondícióit ismerve ez a szándék nem lesz teljesíthető. A Kormány e javaslattal nyilvánvalóan a bérlőket állítja szembe az önkormányzatokkal - ha pedig az önkormányzatok nem vállalják a bérlőkkel szembeni súlyos intézkedéseket, feltehetően tovább romlik majd a lakások állaga, hiszen a felújításra, karbantartásra az önkormányzatoknak nincs pénzük. Tisztelt Ház! A javaslatból kiérződik az a kormányzati dilemma, hogy még nem dőlt el, milyen irányba kötelezzék el magukat: míg egyfelől a privatizációt ösztönzik, másfelől szeretnének szociálisan érzékenynek is mutatkozni. Az ellentmondást úgy kívánják feloldani, hogy az igazán kényes, nehéz ügyeket az önkormányzatok hatáskörébe utalják. A kormányzat azon gesztusa is például, hogy kamatmentességet ígér a bérlők számára, végső soron az önkormányzatok számlájára történik. Mint szocialista képviselőcsoport nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a piaci viszonyokra készült javaslatból nemcsak a lakbértámogatások forrása maradt ki, hanem válasz nélkül marad a fiatal házasok, a pályakezdők, a lakásnélküliek és más nagy társadalmi csoportok gondja is. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a még el nem adott bérlakások bérlőinek jelentős része kiskeresetű ember, rájuk a lakbérek többszörös mértékű felemelésével a lakóház-fenntartási terhek nem háríthatók. Ez az önkormányzatokat a privatizációs kényszer felé fogja sodorni, még azon az áron is, hogy a benn élők feje fölül adják el a lakásokat. Sajnos, ma az önkormányzatoknak adott nagyobb jogkör nem eredményez új lakásokat, ellenben egy olyan furcsa helyzet alakulna ki a törvényjavaslat nyomán, amelyben a tulajdonos alkotja meg a tulajdonára vonatkozó szabályokat. A törvényjavaslat ugyanis az önkormányzati rendelet tartalmára vonatkozóan nem ír elő garanciális, bérlőket védő szabályokat. Sajátos paradoxon az is, hogy a bérlő olyan önkormányzatoknak lesz kiszolgáltatva, amelyek maguk is meglehetősen kiszolgáltatottak. A törvényjavaslat bérbeadópárti: a tulajdonos jogait helyezi előtérbe. Magántulajdon esetén ez világosan érvényesül, önkormányzati tulajdon esetén csak látszólagos. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném kiemelni és jelezni Budapest problémáit. A javaslat figyelmen kívül hagyja Budapest speciális helyzetét. A beterjesztőkkel ellentétben, mi hibásnak tartjuk azt a felfogást, amely lehetővé teszi, hogy a fővárosban annyiféle lakáspolitika érvényesüljön, ahány kerületi önkormányzat van - így előfordulhatna, hogy például az Üllői út egyik és másik odalán egymástól teljesen különböző feltételekkel lehetne szerződést kötni, akár a lakbérek is egymástól teljesen különbözőek lennének. Fontosnak tartjuk a területi önkormányzatok önállóságát, de nem az állampolgárok rovására - márpedig a kerületenként egymástól lényegesen eltérő megoldás amellett, hogy irracionális, még igazságtalan is. Tisztelt Országgyűlés! A javaslat vitája kapcsán fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy annak jogi kodifikációs technikája szinte megoldhatatlan feladat elé állítja még a joghoz értőket is - az állampolgárok számára azonban bizonyosan követhetetlen ez a szabályozás. Először is: a szabályozásban nem különülnek el világosan az önkormányzati, az állami és a magántulajdonú lakásokra vonatkozó eltérő rendelkezések. Másodszor: teljesen zavaros és egymásnak ellentmondó az időbeli hatály megállapítása. E hiányosság orvoslása nélkül a törvény alkalmazhatatlan. Harmadszor: a definíciók hiányossága következtében a szabályozás teret enged a jogalkalmazói jogalkotásnak: például a 2. számú mellékletben meghatározottak a normaszövegbe kívánkoznának. Negyedszer: túlzottan nagyvonalú, sőt, hiányos a javaslat garanciális jelentőségű eljárási szabályok megalkotásában. Ötödször: a beterjesztők láthatóan nem kívántak bíbelődni aprólékos és fáradságos jogszabály-szerkesztési feladatokkal - a szabályozás hiányosságaiból fakadó réseket a legkülönbözőbb hatályos, de éppen a javaslat által hatályon kívül helyezendő jogszabályokra hivatkozva igyekeznek betömni. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista képviselőcsoport a javaslatot ebben a formájában nem fogadja el. Szükségesnek tartjuk, hogy a törvényben a bérbeadóéval összemérhető bérlői jogi garanciák is megfogalmazódjanak. Szükségesnek tartjuk, hogy kerüljenek rögzítésre a lakbértámogatás fontosabb elemei. Szükségesnek tartjuk, hogy olyan átmeneti szabályok kerüljenek beépítésre, amelyek biztosítják az átmenetet a piaci viszonyokhoz - például lakbérmaximálás. Szükségesnek tartjuk, hogy megfogalmazódjanak a bérleti szerződés legfontosabb tartalmi elemei, azok, amelyekkel kiküszöbölhető, hogy az alkupozíciót kihasználó bérbeadó tisztázatlan terhet rójon a másik félre. Ezen elvek jegyében fogunk beadni nagyszámú módosító indítványt. Végül két záró megjegyzés: Mindenképpen módosítani kell a javaslat címét, amely szerintünk helyesen: "Törvényjavaslat a lakások és a helyiségek bérletére, valamint az állami és önkormányzati lakások elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról" - a törvény tartalma tudniillik szűkebb, mint a mostani címe. Másik megjegyzésünk: még a részletes vita megkezdése előtt át kell tekinteni, hogy a javaslatnak az önkormányzati tulajdont érintő mely rendelkezései kétharmadosak - ellenkező esetben a Parlament a tulajdonformák egyenlőségét sértő döntéseket hozhat. Tisztelt Ház, köszönöm a figyelmet. (Taps.)