Dénes János (független)
DÉNES JÁNOS (a független képviselők vezérszónoka): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről nagy elismeréssel vettem azt a visszafogottságot és azt a mérsékletet, ahogyan Dobos László képviselő úr bejelentette az önkormányzati bizottság jelen törvényjavaslattal kapcsolatos véleményét. Ebben a beszámolóban, amelyet Dobos képviselőtársam tartott az önkormányzati bizottság megbízásából, nem óhajtotta magasabb szinten "eladni" a tisztelt Háznak ezt a törvényjavaslatot, mint ami valójában, mint ami! Pontosabban: ha odafigyeltünk rá, akkor érzékelni lehetett azt az elismerést, azt a szakmai munkát, azt az erkölcsi tartalmat, amely ebben a törvényjavaslatban van mind jogászi, mind közgazdasági, mind szociálpolitikai szempontokból. A tisztelt Háznak azonban tudomásul kell venni, hogy mi az a közeg, mi az a körülmény, amikor ezt a mindennapi életben oly fontos törvényjavaslatot tárgyaljuk. Hiszen a lakás és lakókörnyezetünk része mindennapi életünknek, és tulajdonképpen állampolgári, emberi magatartásunkat ott is levonjuk az élet számos különböző területén túlmenően is. Az előbbiekben hivatkoztam arra, hogy legyünk tekintettel arra, hogy milyen közegben tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot. Tehát először is, amit a tisztelt Ház 1990. március 25-i és április 8-i megválasztásával örökölt: ez az egyik legsúlyosabb terület. Tudomásul kell vennünk, hogy az előttünk volt rendszerek - beleértve a Rákosi-rendszert, a Kádár-rendszert - nemhogy nem tudtak, hanem nem is akartak megfelelő minőségű és mennyiségű lakást építeni. Rendelkezéseikkel pedig ellehetetlenítették a lakáshoz való jutást és különféle megalkuvó helyzetekhez kötötték - magyarul: csak privilegizált helyzetben lehetett lakáshoz jutni! Olyan körülmények között, amikor a betonsilók számára, amelyeket tervszerűen építettek, intézményesen űzték el a földjéről az ország népének jelentős részét. Ahhoz, hogy lakáshoz jusson, rögtön meg kellett alkudnia - meg kellett alkudnia a számára idegen körülményekkel, meg kellett alkudnia az MSZMP-be való belépéssel, hogy javasolják lakásra. Ha netalántán javasolták, létre is hozták - kérem szépen - a betonsilók szervezésében az új rabszolgapiacot, mert amikor a kliense, ügyfele lett a legnagyobb pénzügyi és gazdasági nagyhatalomnak - az OTP formájában -, akkor ott állt kérem, a rabszolgapiacon 30 évig fehérre meszelt lábbal és nyöghette annak a lakástehernek a következményét, amelyet így rálőcsöltek, rálőcsöltek egyénisége meggyalázásával, rálőcsöltek gazdasági teherbírását messze túlhaladóan! Külön szerencséje volt aztán, hogy az így beleerőszakolt, fölvett hiteleket később az infláció révén könnyen törlesztette. De nehogy azt higgyük, hogy ezt viszont nem sínylette meg a társadalom, mert a privilégiumokat élvezők - akik az OTP fennhatósága közepette pártajánlásra hatalmas kölcsönökhöz jutottak, és az infláció révén ezt könnyebben fizették - adósságának egy részét a társadalomnak az a része fizette meg, amely mindezekből ki volt zárva. Tehát ha valami porózus, széttörő állapotban van, akkor ez a komplexum, ez a kérdés, amelyet a törvényjavaslat érint, feltétlenül ilyen széthulló örökség! Ilyen körülmények között volt nyilvánvaló, hogy ez a törvényjavaslat, amely az adott esethez igazodva megítélésem szerint jó szándékú, csak a megfelelő partnerek szükségesek hozzá - elsősorban az önkormányzatokra gondolok és a végrehajtó hatalomra, a Kormányra, - akkor kérem szépen, ez a törvény a napi ellentmondások ellenére - minthogy hat évre azért előrenyúl a törvény, ha beleolvastak a képviselőtársaim -, hat évre bizonyos szükségmegoldásokra lehetőséget ad. Én azzal teljesen egyetértek, hogy szükség van egy nemzeti lakáspolitikai koncepcióra, annak szakmai felépítésére is - ezt én mind elismerem -, most azonban az adott helyzetben, amikor olyan körülmények között jutottunk ide, hogy például az Óbudai Hajógyár igazgatójának - aki az MSZMP fő-fő elvtársa volt - vállalatától az óbudai lakos elment nyugdíjba tizenvalahány évvel, és megörökölte azt a nyugdíjat, amelyet Angyal Ádám MSZMP-s vezérigazgató úr rendszere biztosított neki. Közben az elmúlt 10-12 esztendőben az ő nyugdíját az infláció ette, a körülmények megváltoztak, a tulajdonos úr benyújtja a XIX. század mohó kapitalista frissességével a lakbérigényét. Most tessék elképzelni, az a nyugdíj már lement egészen a létminimum szintjére, és a lakbérkövetelése a tisztelt újdonsült háziúrnak, aki legénykorában is tulajdonosa volt a háznak, kérem szépen, nem 100%-os, hanem 1000%-os lakbért követel tőle! (12.30) És itt jön az a csodálatos kormányintézkedés, odatestálja az önkormányzatra, adjon lakbérkiegészítést. Valóban van ellentmondás, de valóban kell megoldást találni, mégpedig megoldást kell találni abban a két jogi és közgazdasági érdek képviseletében, amikor a tulajdonos és a bérlő érdekei találkoznak. Miután ezt nem lehet az adott örökölt körülmények között csak a két emberre bízni, ezért kell, hogy ez a jogszabály illőképpen gondoskodjon erről, s ez a mi feladatunk, hogy erre a módot a vitában való részvételünkkel, a megfelelő módosító javaslatokkal elérjük. Miközben tudniillik az óbudai polgár idejutott, hogy probléma a lakbért kifizetni, a társadalmi-politikai körülmények olyanok, hogy az MSZMP-s vezérigazgató Angyal Ádám most már doktor úrként nemzetközi ingatlankereskedővé lett, s gondolom, már számos Kft. és egyéb nagy vagyonnak a birtokosa. Eme közegben tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, amely törvényjavaslatnak szociális problémákat is meg kell oldania, sőt egészségügyi problémákat kell megoldania, sőt a jövő problémáit kell megoldania, hiszen ezekből a lakásokból kell hogy majd kikerüljön+ s az új lakáskoncepcióval a nemzetről gondoskodó, szociális tartalmakkal felépített és jogilag garantált lakáskoncepcióval kell a magyar jövőt is biztosítani. Én a magam részéről teljesen egyetértek Hámori Csaba - előttem korábban felszólaló MSZP-s - képviselőtársammal, aki a lakbérek maximálását javasolja ezen átmeneti időszakban. Valóban elképzelhetetlen, hogy egyszerre ébredjen fel a tulajdonos ezerszázalékos joga, és egyszerre haljon el a bérlő korábbi joga. Itt kell majd a mértéktartást megtalálni. A magam részéről - jóllehet számosan nagyobb követelményt és nagyobb igényt támasztanak az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben, és annak ellenére, hogy Pető Iván képviselő úr határozottan alkalmatlannak találta a törvényjavaslatot a vitára - remélem, hogy megértésre jutottam képviselőtársaimmal, s talán-tán egyet tudnak érteni velem abban, hogy én - most már úgy gondolom el -, hogy alkalmas ez a törvényjavaslat a továbbtárgyalásra. És jussunk el a részletes vitáig, és a részletes vitában azokat az apró javításokat tegyük meg, amelyek mind jogi, mind szociális szempontból szükségesek, hogy jobbá, alkalmazhatóbbá és érvényesíthetőbbé tegyék ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)