Király B. Izabella (MDF)

1992. június 2.

KIRÁLY B. IZABELLA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint anya és mint tanár egy konkrét eset kapcsán a magyar rádióban folyó értékrombolásról szeretnék beszélni. 1992. május 28-án, csütörtökön reggel főműsoridőben a következő hangzott el a magyar rádióban valakiről: olyan színfoltja a parlamentjének, mint az olasz parlamentnek a mi Cicciolinánk. (Zaj.) Azt hittem, nem jól hallok. A mi Cicciolinánk? Kié? A miénk? A rádióhallgató magyar népé, vagy a rádióé, vagy egyes szerkesztőké? Ez a nő bizonyos körök nagy igyekezete ellenére megbukott a szilveszteri műsorban, és alig sikerült neki néhány vidéki szereplést összehozni. Cicciolina nem kell a magyar népnek. A szerkesztő úr ízlését és értékrendjét tekinthetnénk magánügyének, de a dolog nem ilyen egyszerű, mert reggel nem egyes szerkesztőt vagy riportert hallgatunk, hanem a rádiót, a magyar közszolgálati rádiót. Abban a rádióban, amelyben nemes egyszerűséggel színfoltnak neveznek egy szégyenfoltot, és egy rafináltan elhelyezett birtokviszonnyal, mármint hogy a mi Cicciolinánk, egy ilyen nőt és a szakmáját igyekeznek szalonképessé, elfogadhatóvá, esetleg a magyar lánykák előtt kívánatos mintává tenni? Nos, abban a rádióban értékrombolás folyik. Értékzavaros világunkban a magyar rádiónak is feladata lenne a valódi értékek felmutatása; ha nem ezt teszi, a nemzetnek nem szolgálója, hanem ellensége. Még egyszer mondom, Cicciolina nem kell a magyar népnek, mert van neki Kanizsai Dorottyája, Zrínyi Ilonája és Wittner Máriája. (Közbeszólás a bal oldalról: és egy Király B. Izabellája.) Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)