Körösfői László (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Évtizedek óta június első vasárnapján köszöntötték a pedagógusokat szerte az országban. Ekkor rendezték meg a falvakban, városokban azokat a kis műsoros ünnepségeket, ahol a legilletékesebbek - a gyerekek - tették néhány órára meghitté, boldoggá a velük oly sokat fáradozó óvónők, tanítók, tanárok életét. Ezeken az ünnepségeken került sor a különböző elismerések átadására is, és ekkor adták át a legkiválóbbaknak az országos kitüntetéseket itt a Parlamentben. Ebben az évben már a magyar kultúra napján, január 22-én adták volna át a tavaly még pedagógusnapon kiosztott kitüntetéseket, bár annál lényegesen kevesebbet. Azért mondom, hogy "adták volna", mert jogszabályi csúszás miatt az átadásból március közepe lett. Lehet, hogy a pegadóguskitüntetések átadásának a magyar kultúra napjára való áthelyezése mögött az a gondolat áll, hogy a pedagógusok a magyar egyetemes kultúra terjesztői. (15.30) Mégsem értem, hogy miért nem lehet kihangsúlyozottan külön a pedagógusok napját megünnepelni, és ennek jelentőségét a kitüntetések átadásával is növelni. Hiszen például a költészet, vagy a színjátszás ugyancsak a kultúra részei, s mégis megünnepeljük a Költészet Napját, s megemlékezünk a Színházi Világnapról. Nem beszélve olyan rétegek külön ünnepléséről, mint például a vasutasok, tűzoltók stb. A pedagógusnap tanév végi időpontját azon egyszerű magyarázat indokolja, hogy az egész tanévi fárasztó munka után a pedagógus és diák felszabadultan együtt ünnepelhet és érezheti a jól végzett munka s a közelgő vakáció örömét. Sajnos, azt hiszem, hogy a pedagógusnap mellőzése mögött az a gyakran tapasztalható szemléletmód áll, mely szerint mindaz, amit az elmúlt évtizedekből örököltünk, csak rossz lehet, azon változtatni kell. E gondolkodásmód túlzásainak igen jellemző megnyilvánulása volt például az, amikor egyesek már József Attilát is mellőzni akarták, mondván, hogy baloldali gondolkodású költő volt. De ugyanilyen szemléletmód állhatott ama döntés mögött is, mellyel Vác városában a Juhász Gyula utcát Piarista utcára keresztelték vissza, elfeledkezve arról, hogy jeles költőnk a váci piarista gimnáziumnak volt a növendéke. Érthetetlen és a pedagógusok számára bántó az a döntés is, mely szerint a pedagógusok nyugdíjba vonulásakor adható Pedagógus Szolgálatért érdemérmet ez évtől kezdve csak évente 1200 pedagógus kaphatja meg. E kitüntetés - amint azt a neve is mutatja - egy egész életen át történő szolgálatot lenne hivatott elismerni. A 35-40 évig becsülettel szolgáló pedagógusok egy részét pályájuk végén csak azért kizárni az elismertek köréből, mert abban az évben több mint 1200-an mentek nyugdíjba, ez lelketlenség és értelmetlen. E döntés azért is érthetetlen, mert a Pedagógus Szolgálatért Érdeméremmel járó pénzösszeget az oktatási intézmény a saját költségvetéséből gazdálkodja ki. Tisztelt Ház! A pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésének hiánya mellett, sajnos, nemegyszer még bűnbaknak is kikiáltják őket. Kormánykörökhöz közelálló értelmiségi kongresszuson hangzott el az a megállapítás, hogy a magyar pedagógusok két nemzedék erkölcsi, szellemi tönkretételének végrehajtói voltak. S e kijelentéstől - sajnos - a Kormány hivatalosan nem határolódott el. Olyan kormánypárti képviselői vélemény is napvilágot látott a sajtóban, mely szerint a pedagógusok fele nem érdemli meg a jelenlegi fizetésének a felét sem, mert - mint írta - az iskolákból analfabéták kerülnek ki. (Zaj. - Közbeszólások.) Tisztelt Ház! Bár a Kormány igyekezett elfelejteni és elfelejtetni a pedagógusnapot, a legilletékesebbek, a gyerekek nem felejtették el azt. Ők változatlan szeretettel és hálával vitték a virágaikat, mert azt látják, hogy tanáraik, tanítóik nehéz körülmények mellett is áldozatkész munkát végeznek. Azt hiszem, az ő hálás köszönetük kárpótolta a pedagógusokat azért a közömbösségért, amit a kormányzat tanúsított velük szemben e napon. Tisztelt Képviselőtársak! Azért kértem szót, mert úgy érzem, hogy ha már a kormányzat elmulasztotta megköszönni pedagógusnapon a pedagógusok áldozatkész, fáradságos munkáját, akkor itt a Parlamentben kell pótolni azt, bárkinek a kezdeményezésére. Ezért én a Szocialista Párt frakciója nevében nagy tisztelettel és elismeréssel köszöntöm az ország valamennyi óvónőjét, tanítóját, tanárát, és úgy gondolom, hogy a felszólalásom végén elhangzó esetleges taps nekik szól, az ő munkájuk elismerését fejezi ki. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)